Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-04-05 / 14. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 123 a Szőnyi féle intézetben s a pesti evang. elemi iskolában nyert, a 8 gymnaziáüs osztályt a pesti ref. gymnáziumban végezte, a hol 1867-ben érettségizett, — tanárai az országos hirü Gönczy Pál, Vámossy Mihály, Thaly Kálmán, Molnár Aladár stb. voltak. Ugyan ezen év október havában a pesti tudományos egyetem jogi fakultásán iratkozott be s 1871 év junius havában jogi vizsgáit tette le. A szülőiházhoz haza kerülvén 1872-ben atyjának Nógrádmegyei birtokai kezelését vette át, s azóta ott gazdálkodik. 1871 év őszén Nógrádmegye tiszteletbeli aljegzzője, majd főjegyzője s a közigazgatási bizottság tagja volt, 1887-ben képviselővé választották s mint 5 izben megválasztott kepviselő a függ. és 48-as partnak voit tagja. Az 1910 iki választásoknál nem vállalt mandátumot. Atyjának példáját és nyomdokait kívánta követni, különös érdeklődéssel és szeretettel viseltetett egyházának ügyei iránt. Közel 40 éve, hogy a Nógrádmegyei szinóbányai egyházközség felügyelőjévé választotta, majd a csehberoki s nógrádszennai, legutóbb a losonci illusztris egyház felügyelője lett, majd bolgogult Laszkary Gyula kerületi felögyelővé történt megválasztasa után — immár 18 év óta a nógrádi ev. egyházmegye bizalmából mint annak felügyelője igyekezett egyházunkban híven munkálkodni. Ismereteinek terjesztése céljából több izben nagyobb utazásokat tett Német, Franczia és Olaszországban. Veszteségeink az 1911. évben. Az uj egyházpolitakai törvények életbelépte, vagyis 1895 óta, állandóan közlöm a hazai protestáns sajtóban a m, kir. kormány évi jelentései és statisztikai Evkönyvei alapján az ország egyházi és valláserkölcsi közállapotait feltüntető és ismertető adatokat. Örömömre szolgál, hogy e tekintetben annyi év óta privát szorgalommal és egyházunkért lelkesedő buzgagalommal, áldozatkészséggel kifejt tt tevékenységein nem volt hiábavaló, hogy sikerült, — mi h nagy, szemrontó éjszakai munkásságomnak egyedüli, szellemi ós minden anyagi kárpótlása is, — az egyházi élet belterjesebb ápolása és tevékenysége iránt a figyelmet, az érdeklődést támasztani s itt-ott általában a hatékonyabb ténykedésnek impulsnst adni. Örömömre szolgál, hogy ezen közhitelű és közérdekű hivatalos adatok ismertetésivel, melyekkel sok éven át egyházi terén úgyszólván egyedül bajlódtam, melyeknek közlésére az evang. akkor egypdüli Egyh. és Isk. lap teret sem adott, néppárti izüeknek tartván azokat, sőt e miatt sokáig az evangelikus közönségnél közönyös fogadtatásban részesültek ; akkor volt az, mikor az egyházpolitikai törvények megalkotásával országos örömmámorban voltunk, s nem gondoltunk arra, hogy ezek a törvények éppen egyházunkban fognak a legnagyobb veszteséget előidézni, ez oknál fogva eleitől ezen adatoknál teljes, részletes ismertetése a református Prot, Egyh. és Isk. lapban jelenik meg állandóan minden évben s evangelikus lapjaink most is igen szűk teret engednek azoknak, de elismeréssel mondom, hogy ezen adatoknak ismertetésével, azokból merítő tanulságok és intelmek levonásával most már evang. lapjaink is egyházi és világi férliaink közleményével behatóan, mind süriibben foglalkoznak és érdekes közleményeket hoznak. Igy Balla Jenő, dr Zimányi Dániel, dr Szlávik Mátyás, Kaczián János, Kuszy Grusztáv, Scholtz Ödön — ez utóbbi, ki a külföld ez irányú érdeklődésével számol be — közleményeik mindenesetre általános figyelmet keltettek s a fontos kérdés megvilágításához nagyban hozzájárultak. Ám mindennek dacára végtelen sajnálatunkra esik, annak az évről-évre ismétlődő, sőt fokozódó szomorú ténynek a megállapítása, hogy e felekezerközi versenyben a veszteségek terén éppen ev. egyházunk áll az első helyen, egyházunkat éri a legnagyobb veszedelem, mondhatni csapás, mely mint belső őrlő szú, a leghatalmasabb élő fát leteritéssel fenyegeti. Valóban egyházunkra áll leginkább : iam proximus ardet . . . Az egyházpolitikai törvényeket emiitettem feljebb, hogy félre ne értessem, meg kell jegyeznem, hogy egyáltalában nem vagyok ellensége azoknak, sőt leglelkesebb hive vagyok a lelkiismereti szabadságnak, a haladásnak, a fejlődésnek, az egyházi, a vallás terén is. Ámde nemcsak több nyelvű, de különösen sok felekezetre tagolt lakosságú országban, felekezeti szabad versenybe, egymás elleni küzdelembe bocsátani a különböző egyházakat, hitfelekezeteket akkor, amikor az egyik, a r. katholtcismus, az állam minden surrogátumával, az anyagi, a vagyoni, a hatalmi s tekintély minden eszközével és fegyverével jól van situálva, eHátva, mig ellenben a másik, a prote^tantismus, a létér

f küzdő négyszázados folytonos harcban megfogyva, kimerülve,