Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-04-27 / 17. szám

1912 EVANGEL1KUSŐRÁLL0 147 Az épületet ma is lehetne megkapni olcsón az evang. egyháztól, de a létesítendő intézet fentartásáról az egyetemes egyháznak kellene gondoskodni, miután a két Herrmann meghalt. Volt itt még egy másik terv is: öregek és aggok számára létesíteni egy menhelyet. De hiába, azt nem lehetett felállítani. Pedig milyen szükséges volna! A mostani viszonyok mellett nem ártana egy leánygimnázium felállítása sem. Ha a kevesebb számú erdélyi szászok még reáliskolát is tartanak fenn, miért ne lehetne nekünk egy leánygimnáziumunk? Mi nem vagyunk ellenségei a leányok studiumának. Mert jól tudjuk, hogy vannak hivatások, melyekben a nők nagyon jól beválnak es megállják helyüket. Igaz, hogy a nő legtermészetesebb, legszebb hivatása, hogy anyává legyen. De hát mit csináljon a sok leány, sok özvegy, kik ülve maradnak. Szép, nagyon szép a diakonissza hivatás is, de hány leánynak felel meg, hánynak van hozzá természete, keresztény lelkülete? Eltértünk a tárgytól. Tehát térjünk vissza rá. Gondolkozzanak a hivatottak a tanítónőképző felállítása és a lőcsei terv felett. Talán lehetne 1917-re az intézetet megnyitni. R. F. Lelkésziktatás. Virágvasárnapján iktatta be Frenyó Gyula főesperes a vidéki lelkészek segédlete mellett Králik Ervin újonnan megválasztott vanyarczi lelkészt. Az ünnepélyen, melynek kiemelkedő pontja volt a főesperes iktató beszéde, nagy számban vett részt az egész környékbeli intelligencia valláskülönbség nélkül s kívántak az uj lelkésznek működéséhez áldást és sikert. Jó kivánataikhoz mi is csatlakozunk. Lelkészválasztás. A nógrádi esperességbe be kebelezett ősagárdi egyház április 21-én tartotta lelkészválasztó közgyűlését, hogy Gaal Mihály nyugalomba vonult lelkészének örökébe uj lelkészt válasszon. A választó közgyűlést Frenyó Gyula főesperes vezette. Több pályázó közül az egyház Horeczky Aladár zólyomi segédlelkészt választotta meg. Isten áldása legyen az uj lelkészen és működésén. — A kétyi gyülekezet egyhangú választással lelkipásztorául meghívta Gyalog István balfi lelkészt. — A gyékény esi gyülekezet tekintélyes szótöbbséggel lelkészül választotta Kiss Samu nagybarátfalui lelkészt. Uj igazgató. A felsővasi egyházmegye főiskolai nagybizottsága Felsőlövőn a főgimnáziumtól különvált tanitóképző-intézet igazgatójául Stettner Aurél tanárt választotta meg. Személy hir. Geiszler B. lelkész, a némethoni Gustáv Adolf egyletnek központi titkára négy hétig helyszíni tanulmány uton volt a horvát-szlavon országi ev. gyülekezetekben. F. hó 20-án tért vissza Lipcsébe. Tapasztalatairól az évi rendes közgyűlésén fog beszámolni. M ^Megsemmisített lelkészválasztás. A bánsági egyházmegyei törvényszék f. hó április 16-án tartott ülésen tárgyalta a Hildebrand Keresztély petőnémetfalvi lelkésznek Ferenchalmon történt megválasztása ellen benyújtott peticziót, s az abban kifejtett indokok alapján a választást megsemmisítette. Püspöki konferentia volt Budapesten 1012. ápr. 24-én, a melyen az agenda előmunkálatai felől folyt a tanácskozás. A beérkezett jelentésekből örömmel állapította meg a konferentia, hogy a lelkészek a legnagyobb készséggel kívánnak részt venni e jelentős egyházi feladat megvalósításában. Megállapitatott, hogy a szerkesztő bizottságnak két ülést kell tartania, egyet folyó évi junius havában, a munka megosztása szempontjából, a másikat az összes munkák megbirálása után az anyag végleges csoportosítása érdekében. Tárgyaltattak még a bizottsági tagok útiköltségének kérdése, a miniszter leirata a tanítóképzők ügyében és egyes egyházlátogatási ügyek. Esperesi értekezlet. A dunántuli egyházkerület esperesei f. hó 18-án Pápán összegyülekezve sok fontos egyházi kérdést tárgyaltak meg s keseitettek elő ezzel az egyházmegyei, illetve a ker. közgyűlésekre. így mint fontos ügy megbeszélés tárgyát képezte a próbaszónoklatok tartása. Általános volt a felfogás, hogy ez a lelkészi tekintély rovására menő helytelen szokás mielőbb szüntettessék meg, másfelől állapítson meg a készítendő egyet, ielkészválasztási szabályzat oly módot, hogy a már állásban levő lelkészeknek a jobb állásokba juthatása lehetőség szerint előmozdittassék. — Felhivandónak tartotta az értekezlet a híveket arra, hogy egyházi ügyekben kereseteikkel, panaszaikkal ne forduljanak a világi hatóságokhoz, hanem minden esetben teljes bizalommal keressék meg az egyházi hatóságokat. — Felolvasásra került ós nagy tetszéssel fogadtatott Stettner Gyula főesperes e cimen irt tanulmánya : „A cur a pastor a lis céljáról és mikénti gyakorlásáról." A szerző felkéretett, hogy e becses munkálatot valamely egyházi lapban közölje. — Farkas Mihály esperesn» k a lelkészjavadalmak rendezéséről szóló referádája alapján az értekezlet arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ev. egyház a testvér református és unitárius egyházakkal egyesülten követelje a legerélyesebben az 1848: XX. t.-c. szószerinti végrehajtását. — Varga Gyula esperes előadása nyomán az értekezlet a nagygerezsdi egyezség revíziójának kérdését ugy tartja leghelyesebben megoldhatónak, hogy az egyes gyülekezetek által különkülön speciális helyzetüknek megfelelően köttessék meg a ref. ós evang. hivek között. — Németh Pál esperes a horvát-szlavon gyülekezetek és iskolák állapotairól terjesztette elő véleményét s ajánlotta uj lelkészi állásnak rendszeresítését Mlinszkán vagy Brsljanicán. — Magyary Miklós esperes az egyházi adózásról, Zémann Lajos a misszió ügyéről tartottak tartalmas előadásokat, Stráner Vilmos theol. tanár a Pozsonyban létesítendő egyetemnek ós ebben egy felállítandó theol. fakultásnak; ügyét ismertette, egybekapcsolva ezzel azt a kérdést, hogy mi módon kellene gondoskodni a lelkészek gyakorlati kiképzéséről. — Az értekezlet, amelyre az eljövetelben akadályozott Stettner Gyula és Horváth Sámuel espereseken kivül az összes esperesek megjelentek, kimondotta, hogy ily értekezleteket a jövőben is fog tartani. %1'EII Halálozás. F. hó 15-én rövid szenvedés után elhunyt Nagyrákoson Pongráce Antal nyugalmazott lelkész életének 83-ik évében. A megboldogult gymnáziumi tanulmányai végeztével a theolgoiai tudományok megszerzése végett a pápai ref. theologiára iratkozott be. Itt érték őt a negyvennyolcas nagy idők és tanulótársaival az iskolából ő is a szabadságharc mezőire ment, ós mint önfeláldozásra kész nemzetőr szolgálta bátran, lelkesen hazáját. A szabadságharc leveretése után ismét theologiai tudományok keresésére indult s pedig először Sopronba, majd az 1956—57 tanévre Tübingába. 1857. julius havában az akkori adminisztrátortól, Wohlmuth Lipóttól nyert lelkészszé felavatást Sopronban. Kezdetben atyja mellett káplánoskodott Gyékényesben, — majd rendes lelkész volt Zalaistvándon 1858--1871-ig.