Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-06 / 1. szám

EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ Í9Í2~ kezményeket von maga után, főleg ebben rejlik e tan nevelő hatása. 4. Hatott az a gondolat, hogy az ember oly integráns része a világnak, melynek élete és sorsa szervesen bele tagozódik az egységes összefüggésbe. 5, Az ujabb pszichológia, mely az állatoknak is tuiaj donit lelki életet, a biológia, mely az állat-, növény- és ásványország határfalait eltolta, a panpsichismus, vagy „ Allbeseetung" elmélete stb. mind kedvezni 1 tszik a lélekvándorlás tanának. Ilyen okokból kifolyólag mondja Baumann, hogy a keleti és nyugati világnézet egyesitendők, meri a lélekvándorlásnak oly magva van, melyhez a mai exakt tudomány is elvezet (Unsterblichkeit und Seelenwande rung Leipzig 1909.) . Simmel az empirikus élet ana lógiájára hivatkozva hüvelyezi ki e tan mélyeben rejlő tartalmat. Fölvehető — szerinte — hogy az individualitás oly kategória, mely nem merül ki a testi, vagy lelki organizációval, hanem magasabb elv, mely bizonyos szint, formát ad az egyes léleknek Ami vándorol tehát nem a lélek a maga történeti reális szubstanciálitása szerint, hanem egy időtelen törvény, mely majd ebben, majd abban a reális processzusban nyilvánul és melynek egyetl n rendeltetése, hogy a komplexusok meghatározott sorozatot kepezzenek. E jelen ség analógiája megvan az empirikus pszichológiai valóságban is. Az egyes ember leike is keresztül megy a hangulatok, változások, állapotok hosszú sorozatán és alapszíne, individualitásának veleje mindig ugyanez ma rad. Ezzel egyúttal eltűnik a halál abszolutsága az élet lesz abszolút fogalommá, mely minden minden pillanatban legyőzi a halál csiráját. Ez volna Simmel szerint e tan mélyebb értelme, csakhogy ő mélyebb értelmet helyezett bele, mint megalkotói. De feltéve, hogy ez volna e tan végső értelme még akkor sem fogadhatnók el a maga egészében, annyi nehézség merül fel ellene, következményei pedig egyenesen elriasztók. Csak néhányat emiitünk, részben Bertholot és Falke nyomán. Mindenekelőtt nem fejti meg az átöröklés törvényét, nem birom megérteni a hasonlatosságot, mely családommal összeköt, ha jelenlegi testembe a lélek más létből jött volna. A nevelés is illuzóriussá válnék, ha gyermekeinkben már idősebb kiforrott^lelkeket kellene feltételeznünk. Továbbá, miután a lélekvándorlás korlátolt számú lelket tételez föl, honnan magyarázható az emberiség nagymérvű elszaporo dása ? Sokszor dicsőitett erkölcsi hatása elenyészik e tannak, ha meggondoljuk, hogy nem emlékszünk vissza az előbbi léteire; sőt az a gondolat, hogy még további megtestesülések is várnak reánk, azzal az eredménnyel is járhatna, hogy a javulást a jövő létre halaszszuk. Nem magyarázza meg a jelen szenvedésemet sem, mert nem tudom mi volt a bűnöm egy megelőző létben. Azt sem értjük, hogy mi szabályozza a lelkek inkarnációját, hogyan és mikor történik egy-egy lélek inkarnációja s i. t. Mennyivel fenségesebb, megnyugtatóbb és természetesebb a keresztyén hit, hogy az ember Isten ténykedése folytán szüleitől nyeri a lelket (tradicianizmus, illetve generatianizmus) és hogy a halál után, mint élő öntudatos lény fog tovább élni. És ha mégis támadnak kételyeink, jussanak eszünkbe ez igék: „Mert most látunk tükör által és homályos beszéd által, de akkor szemtől szembe." (1. Ker. 13. 12.) Seelényi Ödön. TÁRCA. Jmig nem éltél meg ne halj! Addig reád,sír ne boruljon, Porrészed a porba ne hulljon, Míg nem szerettél a szíved szerént. Míg nem csókoltál egy virágot, At nem ölelted a világot, S meg nem sirattál szenvedőt, szegényt! Addig az alkonynál ne szálljon Meqtört szemedre a nagy álom, Míg nem voltak gyönyörű álmaid! Míg az eszményért nem hevültél, Illés tüzesszekerén nem ültél, Repülve, merre lelked szárnya vitt. Addig ne lepjen meg enyészet, Es meg ne álljon szívütésed, Míg itt meg nem gyűlölted a gonoszt, farizeusi gazságot, A lealázó szolgaságot Es a rút önzést, mely csak átkot oszt. Addig szív lángod ki ne égjen, Mint az áldozó nap az égen, Míg nem érzed, mi a honszerelem! Míg nem áldoztál a házért, Szabadságért, igazságért, S nem esdél így: áldás e nemzeten! Addig könnyű szárnyon ne menj be A magasságos tiszta mennybe, Míg a nagy Istent nem imádtad itt, Míg nem hajolt meg néki térded, Hogy f.zent Fiát küldötte érted, Ki téged úgy szeret, áld és boldogít! SÁNTHA KÁROLY. A magyar Protestantismus jövője. Nyitott szemmel vizsgálván a jelent, tétlenséggel vagy épen visszamenéssel nem lehet vádolni a magyar protestantismust, de az is bizonyos, hogy mai tevékenységével csak annyit bír elérni, hogy egy fokon megtartja niveauját. Ez az állapot nemcsak hogy nem egészséges, hanem tekintve ugy a papismus, mint az atheista és materiálista destructiv irányzatok szinte diadalmas terjedését, aggasztó. Ha a magyar protestántismus hivatását teljesiteni s ez által haladását, jövendőjét biztosítani akarja, az eddiginél intensivebb belmisziói munkát kell végeznie. E munkának a következő három elengedhetetlen kelléket kell magában foglalni: Legyen 1, lelki, épitő, # 2. értelmi, ismeretterjesztő, 3. gazdasági, az egyháztagok anyagi jólétére is kiterjedő.