Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-12-07 / 49. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. november 16. 46. szám. EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hirdetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége címére Rákoskeresz u

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. BH Qü Sä Qi FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTYÄN rákoskeresztúri lelkész. Főmunkatárs: Bű SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre .... . 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér, ül Hiröetés ára oldalanként 40 korona. I TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Az árvanagyfalusi eset. Mohácsy Lajos. — CIKKEK: Az Amerikai egyházmegyéről. Raffay Sándor. — Misszió. — Belélet — Pályázatok és hirdetések. Az árvanagyfalusi eset. írta: Mohácsy Lajos. A folyó évi egyetemes közgyűlés ismételten is foglalkozott Klein Mihály árvanagyfalusi ev. tanító korpótlék-ügyével. Az ügyet anteaktáival s az egyetemes közgyűlésnek ide vonatkozólag hozott h itárözatával és állásfoglalásának precizirozásával, maga az egyetemes egyházi ügyész: Sztehló Kornél az „Evang. Lap"-ban igy ismerteti: „A gyűlés ezután Klein Mihály árvanagyfalusi tanító korpótlék ügyével foglalkozott. Klein Mihály még az 1907 évi XXVII. törvénycikk életbelépte előtt megállapodott az egyházközséggel liiványban, hogy jelentéktelen fizetése 1800 koronára felemeltetett azzal, hogy ebben a korpótlékigény is bennfoglaltatik. Klein mindamellett korpótlékigényét egyházi törvénykezési uton érvényesíteni akarta, de az egyetemes egyházi törvényszék őt igényével még 1907 előtt itél^tileg elutasította Klein most a miniszterhez fordult, aki az egyházi törvényszók Ítéletét megsemmisítette és az árvanagyfalusi egyházkozs get kötelezte az 1907. évi XXVII. törvénycikk szerint j író korpótléknak visszamenőleg megfizetésére. Az egyet, egyház mult évi közgyűlése ebben a protestáns egyház autonómiájának megsértését látván, felterjesztést intézett a vallásügyrainiszterhez, aki azonban a sérelem orvoslását megtagadta,. A közgyűlés az ügyész indítványára megkei eú a protestáns közös bizottságot, hogy a sérelmet magáévá tevén, annak orvoslását sürgesse." Ebből a közgyűlési referádából ismertem meg ón is részletesebben az egész ügyet. Pedig 10 év óta minden egyetemes közgyűlésen jelen vagyok. És ezt az ügyet mégis csak most ismertem meg á maga valóságában. A közgyűlésen: a szerencsétlen akusztika, a még rosszabb elhelyezkedés, no meg az egyes előadó uraknak nem kevésbbé rossz organuma miatt — egyáltalán nem sikerült megtudnom, hogy micsoda eset adta magát elő az árvanagyfalusi eklézsiában. No most már latom és tudom. S mivel én az árvauagyfalusi esetben egy valóságos kortörténeti képet látok — ezért az ügygyei behatóbban is foglalkozni kívánok. Mindenek előtt, hogy a helyzetet tisztázzam, kijelentem, hogy az egyetemes közgyűlés határozatát helytelennek, állásfoglalását törvénybe ütközőnek, a közös prot. bizottsághoz való folyamodását s minden további eljárását — céltalannak tekintem. A kultuszminiszter ez ügyben elfoglalt álláspontját semmiesetre fel nem fogja adni. És ezt igen bölcsen cselekszi. Mint a hogy bölcsen cselekedett akkor is, a mikor megsemmisítette az egyetemes egyházi törvényszéknek ide vonatkozó Ítéletét, a melylyel ez elutasította Klein tanítót az ötöd-éves korpótlék iránti keresetével. Én csak azon csodálkozom, hogy ez az egész ügy, hogyan tudott ide fejlődni? Hogyan csúszott el ez az ügy az egyházmegye, egyházkerürület, egyetemes egyház törvényszéki birái, megannyi jogász között ugy, hogy ebben az árvanagyfalusi esetben fel nem ismerték korunk egyházi közállapotainak egy jellegzetes — de hozzátehetjük, hogy sajnálatos — tünetét és nem jöttek rá még az egyetemes közgyűlésen sem arra, hogy az e fajta ügyeknek elintézésében a ministeriumot bizonyos elvek vezetik. Es a ministeriumnak ez elvi megállapodása nem mostani keletű. Régi joggyakorlaton alapul ez; gyökerei pedig visszanyúlnák a régi római klasaikus jogászok idejébe, mert hiszen még ezeknek idejéből maradt reánk az a jogi axionia, amely igy hang-