Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-06 / 1. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. január 6. 1. szám. EVAMELIKUS ÖEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és diját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége eimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. Kí ^ QB FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTYÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. SS Főmunkatárs: S^ SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Dl Hiröetés ára oldalanként 40 korona. R TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: A nagygerezsdi egyezség- és a póiegyezség-. Irta Noszkó István — CIKKEK: A theológiai fakultás. Irta Pröhle Károly. — A lélekvándorlás hite. Irta Szelényi Ödön. — TÁRCA ; Amig: nem éltél, meg- ne halj! Irta Sántha Károly. — A magyar protestantizmus jövője. Irta Megyercssy Béla. — Theológ-iai irodalom. Irta S. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. A „nagygerezsdi egyezség" és a „pótegyezség"*) Lapunk előző két számában foglalkoztunk már e kérdéssel. Először is leközöltük magát a pótegyezséget indokolásává] együtt, azután Lándori dr. Kéler Zoltán kitűnő egyház —*- jogaszunk birálati cikkét. Dr. Kéler Zoltán, mint annak az egyetemes gyűlés által kiküldött hármas bizottságnak tagja, a mely a református convent által kiküldött bizottsággal együtt ez ügyet dec. 5-én tárgyalta, mult szamunkban közölt alapos kifogásait ezen ülésen is elmondotta, a. minek eredménye az lett, hogy a pótegyezség tervezetet az előadónak átdolgozás céljából viszszaadták, — Mi nem csak dr. Kéler Zoltán alapos jogi kifogásait teszük magunkévá, de általában gyakorlati szempontból is kifogásaink vannak nem csak a pótegyezség ellen, hanem az egész nagygerezsdi egyezség ellen. — S midőn dr. Keler Zoltán birálati cikkét azon alternativ kijelentéssel végzi, hogy „az egész nagygerezsdi egyezség alapos revisióra szorul", vagy „ha ez nem lehetséges, úgy a megállapodás felbontandó", mi a mi evangelikus egyetemes egyházunk érdekeit tartva szemünk előtt, határozottan az utóbbi mellett foglalunk állást, vagyis arra kérjük ezen ügyre befolyással biró egyházi vezéreinket, hogy a nagygerezsdi egyezséget bontsák fel, mert abból *) E tárgyban megnyilvánuló véleményeknek szívesen adunk helyt lapunkban. Ma midőn a nagygerezsdi egyezség csak embryókorszakát éli, könnyen gátat lehet vetni egy torzfejlődés létrejöttének. Szóljanak hozzá a leghivatottabbak s épen azért a legjogosultabbak is : azok, kik az egyezségből folyó következményeket élvezik, tűrik vagy szenvedik. Őrizkedjünk a késő ébredés átkától. az evangelikus egyházra igen kevés haszon, ellenben igen nagy kár háramlik. Nem illethet minket az a kétes dicsőség, hogy a felekezetek közötti békét valaha is megbolygatni igyekeztünk volna, különösen nem pedig, hogy a református testvér egyház törekvéseit zavartuk volna, sőt, a hol csak lehetett igazi testvéri érzülettel igyekeztünk a jó viszonyt ápolni, ha nem is vagyunk az uniónak hivei. De viszont bün lenne hallgatnunk akkor, a midőn a református testvér egyház részéről támogatást és szeretetet csak szóban, de cselekedetekben vagy soha, vagy csak igen ritka helyen és esetben találunk. Ezt sajnos a tapasztalatok alapján constatálni kénytelenek vagyunk. Mert hogy állnak a viszonyok közöttünk P A mig a vezérek keble a központban, az egyes gyűléseken a testvéri szeretettől duzzad, addig a penferiákon ebből a testvéri szeretetből vagy semmit vagy csak keveset tapasztalunk. — A felvidék egyes erős evangelikus egyházakkal biró városaiban a mi egyházunk a református egyház szervezését —' bár sok helyen igen kevés hive volt — szinte előmozdította, viszont azon városokban, a hol erős református egyházak vannak s mi is igyekeztünk már nagyobb számra felszaporodott híveinket összeszedni, tömöríteni s egyházzá szervezni, a református testvérek bizony nem hogy előmozdították volna törekvéseinket, hanem megneheztelvén reánk, hogy adófizetőiknek egy részét elvonjuk, valósággal megnehezítették helyzetünket. Azok, akik e lap hasábjain nem egyszer felhozott panaszokra emlékeznek, igazat fognak adni nekünk. Hogy a testveri^ érzület mennyire ingatag a reformátusok részén, bizonyítja lapunk legutóbbi számában közölt pana-