Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-10-19 / 42. szám
376 EV ANGELI KUS _ŐRÁLLÓ __ ^ 1912 Bizonyára a legnagyobb fontossággal bir s egyházunk jövőjére szinte létkérdés jövő papi nemzedékünk nevelése. Mielőtt még ez ügyben döntő iépés történhetne, kérjük az illető tényezőket, hogy az elmondottakat figyelembe venni szíveskedjenek; de kérjük más e kérdéssel behatóan foglalkozó, lelkésztestvéreinket is, hogy e kérdéshez hozzá szólni kegyeskedjenek. Szerk. Kongruás lelhészfársafe s a hözegybáz vezetőinek figyelmébe. Alulírott abban a kiváló szerencsében részesültem, hogy a jelenlegi kultuszminisztérium egy napon elrendelte az 1898. évi kongruabevallás felülvizsgálását, mivel a miniszteri kiküldött első nyilatkozata szerint kételyek támadtak a bevallás adatainak megbízhatósága tekintetében. Mondom, első nyilatkozata szerint, mert következett egy másik is, mely megint más indokot hozott fel, nem kevésbbé érdekeset. Az elóször mondott indok csak takaróul használtatott a tulajdonképeni rejtegetett inditó okra. Tehát egy szép napon a felülvizsgálat megtörtént. Csak mellékesen érintem, hogy én a felülvizsgálat napjáról előlegesen érte-itve nem is voltam, csak ugy hivtak meg az eljárt urak a kisbíró által a község házára, mely eljárást csak az igazi másik indok magyarázza meg. Ezt még csekélységnek tekintem a többihez képest. A felülvizsgálat alapján aztán a min. rendelet jövőre nézve leszállította kougruámat 8188 kor. vai nem azért, mintha az eredeti bevallás nem lett volna reális, hanem mert az uj rendelet eltekint attól a méltányosságtól, amelyet annak idején a minisztérium alkalmazott egy-némely dologban így p. o. a termények értékesítésével, fuvarköltségek tekintetbe vétele dolgában, amit a mostani miuiszterium is meghagyott volna, ha az e fentebb érintett ok nem szerepel. . De nemcsak hogy jövőre nézve leszállította kongruámat, hanem a múltra nézve 644'40 K-t vissza akar téríttetni velem, mint a 8 éven keresztül »tulélvezett» 81 K nak nyolcszorosát. Felszólalásomban, amit felterjeszteni kívánok, apellálok a jogos méltányosságra, melyet az előbbeni minisztérium alkalmazott s melynek kisebb mértéke mellett is az évi kongruám le nem szállítható az osztó igazság megsértése nélkül. Ami pedig a visszatérítést illeti, csekély 644 K, az nem csak méltánytalan, de jogtalan is. Miután elődömnél s annál kevésbbé nálam a bevallásnál a roszhiszemüségről nem lehet szó, méltányosan, sőt jogosan lehet-e utólagosan visszatérítésre ítélni engem, még az esetben is, ha tényleg tulélveztem volna valamit, midőn tudatos miniszteri jóváhagyással élvezte azt elődöm s élveztem én is 8 éven át. Hát ha csak 15—20 év múlva történik • a felfedezés, hogy az ozdíni lelkész tényieg valamit tulélvez, akkor is bűnhődnie kell 15—JO.-ros összeg megtéritésével, mert jóbiszemüleg élvezte azt a kongruát s mert az akkori minisztérium igy állapította meg? Kongruás testvérek ! Tanácslom nektek, hogy jóeleve vizsgáljátok meg vagy vizsgáltassátok meg a miniszter úrral, hogy nem-e élveztek egy pár koronával többet tudtokon kivül, jóhiszemüleg, nehogy esetleg 15—20 év múlva már tekintélyes összeget kelljen viszszafizetnetek, főkép ha nem jó lábon álltok a jegyzővel, főszolgabíróval s több efféle hatalmassággal. Hogy mért, majd alább megtudjátok. De nem-e borzasztó s megtorlandó, hogy te, vagy ő, vagy más 80 K-val többet élvez a mai mesésen olcsó világban, mint a rideg betű szerint dukálna neki ? Nem-e vakmerőség azt felvenni, az államot megkárosítani, mig ö gazdagszik s midőn anélkül i? busás javadalmazása van ? Az egyház sem emelheti lelkészének fizetését anélkül, hogy az állani keze rögtön el ne vegye a kongruából azt az összeget. A tanító az egészen más! Annak az iskolafentartó jószántából emelheti a fizetését tetszés szerint, a fizetéskiegészitése mindenkor megmarad. De jó lesz megállapítani, hogy mily hamis megvilágításba van helyezve egész kongrua ügyünk s hogy mily hamis felfogással igyekeznek kongruafelemelés iránti igényűnket elütni. Azt mondja a minisztérium Tisza Istvánnal — vagy megfordítva —, a kongruások tényleg nem 1600 koronát élveznek, hanem jóval többet, eltekintve a törvény-nyujtutta kedvezményektől is, mert hisz a bevallásnál a minimális árak szolgáltak a termények értékének a megállapításánál s az uj árak tekintetbe vétele mellett sokan elesnének a kongruától, másoknak 100—200—300 K-val kellene leszállítani a kongruát, ha mereven ragaszkodnának az 1600 K. számbeli minimumhoz. A minisztérium ezt nem akarja. A ministerium kegye. Am nézzünk szemébe a ministerium ezen jóindulatának s ama felfogásának, a mely elzárkózik a minimum felemelésétől. Csak nem gondolják ott fenn a gazdagok, hogy szorosan vett 1600 K-val meg lehessen élni a mai időben családos, akadémiát végzett embereknek ? Nem, ezt nem lehet feltételezni rólok, midőn látjuk, mint igyekeznek eleget tenni az állami tisztviselők a lelkészekénél magasabb igényeinek, midőn nem csak emelik a fizetést, hanem családi, drágasági pótlékot is adnak nekik. A minisztérium maga is érzi. tudja, hogy az a számszerinti többlet, amit egyes kongruások élveznek a betűszerinti 1600 K-nál. följebb, nem többlet. Legkevésbbé sem az, ha tekintetbe vesszük a kongrua megkezdésekor fennállott gazdasági viszonyokat s a jelenlegieket. Hogy midőn 13 évvel ezelőtt 1600 K. mondjuk kielégitő minimum volt, beszámítva a kedvezményeket is, most a kétszerese sem haladja meg az akkori értéket, nem volna túlzott, nem volna kongrua törvényellenes, midőn circa 100%-al drágább az élet. A kongruaügynek ez az igazi képe! A többi mesterkedés, megtévesztés. Ebből a nézőpontból kifolyólag a mi már most az én szerény állítólag „tulélvezett" — borzasztóan tulélvezett — 81 K-mnak 8-szorosan megdagadt összegét, illetve megtérítését illeti, ezen intézkedés valóban nem csakk nem méltányos, de a kongruatörvény igaz intentiója ellen való, mely megélhetési minimumot akart biztosítani s egyenesen szembehelyezkedik a mai idők fizetésjavitó, helyi, drágasági. családi pótlék iránti jogos igényeivel. Ezek után átmegyek a dolog nyitjára, arra a 2. indokra: mért részesültem épen én a kongrua felülvizsgálásában s mért kell nekem bünhödnöm. S erről soha sem vettem volna tudomást, ha a véletlen nem játszik kezemre. U. i. az eljárt min. tisztviselő meggondolatlanul egy barátom, egy tanitó előtt kipattantotta a titkot, hogy t. i. az ozdini lelkész nagy pánszláv s ebből kifolyólag történt a többi. Midőn ezt az illető igazgató tanító becsületesen tudtomra adta, én rögtön még pedig a főesperes ur utján ennek hivat, nyilatkozatával együtt levelet intéztem az illető tisztviselőhöz, honnét, kitől jött az információ, melyet én gálád megrágalmazásnak
