Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-10-12 / 41. szám

368 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912. ez az óhajtásunk csak akkor jogos, ha mi élő keresztyén személyiségek vagyunk. Amint az egyház a maga egészében a keresztyén személyiségek közössége : úgy minden kisebb keresztyén közösség, mint az egyháznak képmása, csak olyan érett keresztyén személyiségekből állhat, akik bűnbánó s hivő szívvel szünetlenül a szentesülés utján járnak. A diakonisszákat e nehéz munkájukban a gyülekezet is segíti olyformán, hogy az a ke resztyén evangelikus szellemet megalkuvást nem ismerő elszántsággal ápolja s tettekben ragyogtatja és önfelál dozó szolgálatukat imádkozó szívvel kiséri. De a diakonisszák is tartsák szent kötelességüknek, hogy az Igéből és szentégből eredő egészséges s tiszta lelki élet ápolására s megtartására mindenkor komolyan törekedjenek, mert csak igy biztosithatják a keresztyén szeretet szol gálatában álló munkájuk eredményességét. Persze a külső sikernél többet ér a szent hűség, amelyet még akkor is ragyogtassunk, ha az istentelen szellem a kereszt ellen izzó gyűlölettel lázad s lázit. Mert csak a tűrés és szenvedés idején bizonyul a hit s szeretet ereje igaznak és életképesnek. Azzal a hő óhajtással, hogy Isten, ki maga a szeretet, megáldja s megtartja szeretetének ezt a hajlékát, felkérte Márton Jenő, lie. tanárt, mint a gyülekezet jegyzőjét, hogy olvassa fel az alapköbe helyezendő okirat szövegét. A szöveg igy szól: Az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében! Amen. Ma, 1912. szeptember hó 23-án tettük le ennek a hármas célra szolgáló intézeti épületnek alapkövét, hogy, miután régi helyünk szűknek bizonyult, ebben a hajlékban helyezzük el az 1891. évben alapított diakonissza intézetünket, valamint a vele kapcsolatban levő, 1762-ben, illetőleg 1805 ben alapított árvaházunkat és az 1807-ben alapított kórházunkat. Ennek az uj háznak a létrejöttén a magyarhoni ág. hitv. evang. egyházegyetem — a dunántuli egyházkerület, továbbá a magyarhoni egyetemes evangélikus egybázi gyámintézet az egyesült evangelikus egyházi gyámintézet az egyesült evangelikus — lutheránus „Gotteskasten"-egyletek, — főleg a magyar vér árán is megszabadított — Schleswig-llolsteint Gotteskasten egyesülete — és a németországi Gusztáv Adolfalapitvány néhány egyesülete mellett leginkább következő hithorsosaink fáradoztak: Andrä Ernő, özv. Polka Vincéné, Pentzel Gyula, Sreiber Sándor, özv. Toperczer Károlyné. Az épület lie. theol. Schmidt Károly Jenő esp.-lelkész alapeszméje szerint Schmidt Gyula, budapesti műépítész-tanár tervezte. Legyen ez a ház a mi gyülekezetünk árváinak, betegeinek és mindazoknak, akik gyámolitásra szorulnak, állandó meghit menedéke, ahol hűséges testi és lelki ápolást találnak annál, aki megígérte, hogy megnyugasztalja mindazokat, akik megfáradtan és megterhelve közelednek Ő hozzá. Vajha különösen a diakonissza-anyaház egész honi egyházunk javára mindenkor áldott otthon maradna a keresztyén szeretetmunkának, még a hitehagyás napjaiban is fénylő szövétneke és messzireható élő bizonysága annak, hogy keresztyén hit nélkül nincs igazi segítség. És amint ebbe az alapkőbe evangeliküs-keresztyén hitünk és a meg nem másított ágostai hitvallás alapján álló egyházunk erősségét, a Konkordiakönyvet tesszük le: ugy bizonyítsa ez a ház is rendületlenül és minden időkre ezen biblikus alapon állva minden ellenségével szemben a szeretet sziveket meggyőző cielekedeteivel, hogy a megdicsőült Üdvözítő szent Lelkével és örök szeretetének vigasztalásával ott van jelen és ott látja az ő igaz egyházát, ahol az ember minden önérdemének semmis voltán kétségbe esve alázattal és bűnbánattal, de egyúttal józan hittel ragadja meg az Igébe és a szentségbe a Krisztust, mint a mi egyedüli megigazolásunkat, és az Ő neki szentelt élettel ad hálát engesztelő áldozatáért. Mint mélyen elrejtett és híven őrzött kincs igazolja ez a hitvallás ennek a háznak létjogosultságát és evangelikus sajátosságát. És amint a szomszédos hegy tetejéről ideköszönt az ősrégi királyi vár, amelynek omladozó falai között született Árpádházi szent Erzsébet, a fejedelmi diakonissza, aki Jézushoz való izzó szeretetéből oly önfeláldozóan szolgált a szegényeknek és a nyomorultaknak: úgy ezt a házat is mindig a benső erős kötelék fűzze a trónhoz és a hazához és illeszkedjék bele minden időkre az általános keresztyén szeretet-munkának nagy épületébe, hogy az innen kibocsátandó diakonissza-testvérek révén gazdag áldásözön áradjon egyházunkra, ennek gyülekezeteire, népünkre és hazánkra. A minden kegyelemnek Istene pedig, akinek nevében kezdjük e művét, maga tegye állandóvá, tartsa óvja, gyarapítsa, áldja és tegyen róla bizonyságot, hogy ez a hely a dicsőségnek hajléka. A mi Urunk Józus Krisztusunknak kegyelme legyen velünk! Ámen. Az okirat felolvasása után Dobrovits Mátyás dr., kir. tanácsos, a gyülekezet felügyelője a következő szavak kíséretében helyezte el az okiratot, a Szentírást, a Kontordia-könyvet, a helybeli sajtó számait s jelenleg forgalomba lévő ezüst pénzdarabokat: „E háznak ezen alapköve és minden többi köve hirdesse az Ur dicsőségét és szeretetét. Egymásba illesztve, mint épület fogadja be az apátlan és anyátlan árvákat, hogy pótolja számukra a szüleiház melegét: fogadja be a szegény betegeket, hogy fájdalmaikat és aggodalmaikat enyhe kezek, tudós agyak és résztvevő szivek enyhítsék; fogapja be a tevékeny krisztusi szeretetben egyesült sziveket, hogy magasztos hivatásukra előkészítse annak gyakorlatában az igazi szamaritánus-szeretet és a', Urban való hit széles folyamként áradjon ki innen mindenfelé, hol segítség, támasz és szeretet néikül szűkölködők sóvárognak. E ház szelleme legyen: In omnibus Caritas!" Ezután a diakonissza-testvérek: „Die Sach" ist dein Herr Jesus Christ!" kezdetű motettet énekelték Rajler Lajos, ev. tanitó vezetése mellett. Sorra következtek ezután a szokásos kalapácsütések. Ezek végeztével Lie. Schmidt Károly Jenő esperes lelkész imádkozott s az összesereglett hivek nagy sokaságát megáldotta. A vegyes énekkar által előadott: „Blicket auf zu jelen Höhen!" kezdetű motette vetett véget az emelkedett hangulatban folyt ünnepségnek. A kecskekapu melletti ev. temető szomszédságában azóta serényen folyik a munka. A falak már emelkednek, az uj épület növekedik. Isten áldja meg a munkásokat, akik a köveket egymásra rakják, s áldja meg azokat, akik eddig is nagy és kicsiny adományaikkal az építő köveket egy halouira gyűjtötték. S ha majd elkészül az uj hajlék s ajkunkról hálaadó szó rebben; ugy szálljon az a magasba s magasztalja annak jóságát, aki ugy szeret minket Fiában, hogy rui gyermeki bizodalommal mondhatjuk: Atyánk, édes atyánk. —ti.