Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-10-12 / 41. szám
364 EVANGÉ LIKUS ŐRÁLLÓ. 368. A dunántuli magyar és a pozsonyi német uj énekeskönyveket, mint mind jobban kiterjedő uj müveket redukált számú dallamaikkal igen is külön kellett figyelembe venni éppen az uj koráikönyv kelendősége érdekében. És ha a töt gyülekezeteknek is volna ilyen ujabb könyvük szintén redukált számú dallamokkal, ezek is mind belekerültek volna az uj kiadványba bizonyára. De itt az a baj, hogy a tót korálok ismerői, a mint tapasztaltuk, maguk sem értenek egyet abban, hogy melyek a legkedveltebb s ezért nélkülözhetetlen dallamaik. Az egyetemesség és magyarság mellett a korálok elterjedtsége, zenei szépsége és történelmi értéke voltak azok a szempontok,vmelyek a bizottságot vezérelték. Igy tehát nagyon is céltudatos Volt a munkája. Harmadik vádja, hogy a dallamok kiválasztása nem megfelelő. Ha a teljesség szempontjából tenne kifogást a biráló, azt elfogadnók, mert a három nyelvű gyülekezetek teljes melódia készletét kimeríteni és minden tót dallamot felvenni csakugyan lehetetlen és felesleges is volna. De ezt a biráló maga sein kivánja, sőt azt mondja: inkább 200 korál legyen a könyvben, mint 1000. Akkor hát minek fájlalja annyira egyes tót dallamok elmaradását? Hiszen a magyar, német és francia dallamoknak is kellett a hely. Mindig az éneklés magyarosítását emlegeti és miért itéli meg mégis az egész gyűjteményt a tótajkuak szempontjából? Kifogásolja, hogy nem a kedvelt és nem az értékes dallamokat vették fel. Nagy jóhiszeműséggel mondja : »Hogy melyik a becses és melyik az értéktelen dallam, azt az egyházi zenében jártas ember könnyen megállapíthatja." És ime választott szakembereink, a kerületek bizalmi férfiai: Kapi, Frühwirth, Kirchner, Keviczky ezt mégis oly rosszul végezték, hogy Paulik szerint a koráikönyv egyharmadát bátran ki lehetne hagyni. Bámulatos Itt mégis a zenei Ízlésben lehet a külömbség, erről pedig nem kell disputálni. Én azt hiszem, hogy a bányai, dunáninneni és tiszai kerületek szakértői mégis csak tudták, hogy a tót gyülekezetekben melyek a kedvelt és nélkülözhetetlen dallamok. Ha pedig csakugyan maradtak volna ki értékes tót dallamok, azokért azok is felelősek, a kik a dallamjegyzék és felhívás közzététele után nem szólaltak fel. Negyedik vádja a bírálónak, hogy az uj koráikönyv egyházi zenénkben nem mutat haladást s ezért az elterjedése nem is kívánatos. Talán bizony még ártalmas is? Óvni kell tőle, ugy-e bizony, a tót gyülekezeteket, melyekben e téren, sajnos, oly nagy hajlandóság nem a separatióra, hogy a brezovai Kutzky Mihály nem régiben megjelent vastag tót koráikönyvében csak némi tájékoztatásul sincs egyetlen magyar szó sem. Magyar szerkesztőkben mindig volt annyi testvéries érzés, hogy a korálok címeit német és tót nyelven is közölték. Ha valaki a magyarságot annyira hangoztatja, minek ijeszti hát el már az első ilyen egyesítő kísérlettől a tót gyülekezeteket? És hát miért nincs haladás az uj könyvben ? Mert nincsenek benne transitiók, azaz minden sor után a dallam egységét megrontó sallangos közjátékok. Ezt jó lett volna el nem mondani. Visszaesés volna ebben, nem haladás. A te í plomi zene minden jobb izlésü barátja megrémül tőle. Hálát ad minden kántor és gyülekezet, a melyik szerencsésen megszabadulhatott tőle. Gondoljuk csak el, egy 8—10 soros korálban annyiféle cikornya. Csak a megrögzött rossz szokás tarthatja ezt még fenn egyes gyülekezetekben. Kényesebb izlésü orgonista el nem játsza. És siralmas mentsége az a sorközi játéknak, hogy ezek eltakarják a sorok végén elnyujtogatott éneklést. Más orvossága van ennek. Tessék élénkebb tempóban orgonálni. Nincs haladás továbbá a koráikönyvben, mert mesterkélt a taktus beosztás, midőn a szerkesztő „a hangjegyekből egyet elől kivág." Ezt művészien magyarázza meg a nadragszárról vett hasonlattal. Különben pedig itt a felütésről (Auftakt) van szó. Idegen dallamokban a jambusokban irt szövegnél ez el nem kerülhető. De ilyen elől kivágott hanggal kezdődik Erkel Bánkbónjában Vörösmarty bordala is: Ha férfi lelkedet . .. Igaz, ez a felütés nem magyaros s ezért a szerkesztő el is hagyta, a hol csak lehetett. De mindenütt nem lehet, mert egészen kiforgatná jellegéből a dallamot. A felütés elhagyásával ugyanis hangsúlyos helyre kerül a nem hangsúlyos szótag s ezt sokszor a harmonizálás sem engedi meg, mert hangsúlyos helyen az akkordok is mások. Hiányoznak továbbá, kifogásolja a biráló, a forte és piano erőjelzések. Ez egy koráikönyvben sem szokásos. Az orgonanyomó bizony csak egyforma erővel fujtat Az orgonista a regiszterekkel szabályozhatja játékát, de ezek használatát az iskola tanítja, nem a koráikönyv. A f. és p. jelzéseknek csak akkor lenne sikere, ha éneklő atyánkfiai kezébe is hangjegyeket adunk és dirigáló karmestert állítunk közibök. De ennyire még nem vagyunk. A gyülekezeti ének még nem koncert. Beszél a biráló két helyen a hangszerelésről is. De instrumentióról csak ott lehet szó, a hol hegedű, klarinét, kürt, dob és egyéb hangszerekre irják a zenedarabot. Több kicsinyes kifogásáról nem is szólok. Evvel az utolsó fővádjával szemben én éppen ellenkezőleg azt állítom hogy nagy haladást találunk az uj koráikönyvben, melynek bizonyságait a következőkben foglalom össze. 1. Ebben nyertünk végre egy oly egyetemes gyűjteményt. melyet egy kis testvéries jóakarattal mind a három nyelvű gyülekezeteink használhatnak Ez volna arra hivatott, hogy az egyházi zene terén is az egyesítést vagy legalább a közeledést előmozdítsa. 2. Az uj koráikönyvben a magyar nemzeti szempont érvényesül a nélkül, hogy a gyakorlati célt figyelmen kivül hagyná és igazságtalanul háttérbe szorítaná a német és tótajkuak koráljait. Nagy nyereség benne a szép számú régi és uj magyar korál, melyeket a biráló egyéni izlése szerint ok nélkül kicsinyelt le. Megfelelnek reá az iskolák és gyülekezetek, naelyek többet belőle már most is nagy örömmel énekelnek. 3. Művészeti szempontból a legszebbet, legértékesebbet nyújtja. Kiknek az Ízlésében és kritikájában bízzunk "meg, ha egy Kapi, Kirchner, Frühwirth nem tudnák a készlet legjavát kiválogatni. Egyes korálok felvételénél azonban, megengedjük, inkább a gyakorlati cél volt a döntő. 4. Az összhangositás a korálok külön egyházi stílusának megfelelően, szigorú művészeti szabályok szerint történt. Holmi sallangos vagy rikító világos harmonizálásnak ezen a téren nincs helye. Mintául szolgált Altdörfernek koráikönyve, a melyet olyan tekintély, mint Volkmann Róbert éppen egyházi stílusáért emelt ki nagy dicsérettel. 5. Az uj koráikönyvet több régitől eltérően oly művészi gonddal szerkesztették négy hangra, hogy ugy a mint van, vegyes karra (szoprán, alt, tenor, basszus hangokra) is könnyen el lehet énekelni. Az ilyen szerkesztésnek nem csak a gyakorlati értéke nagy, mert a kántor egyszersmind kész vegyeskar-gyüjteményt talál
