Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-09-14 / 37. szám

1912 EVANG ÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 321. és Veszprém vármegye alispánját, dr. Koller Sándort. Mikor a szomszédos lelkészektől kisérve a felavatandó 5 hitjelölttel az agg főpásztor bevonult a templomba, üem maradt szem szárazon e megható látványtól. Az Öltári szolgálatot Kiss János szombathelyi lelkész, az egyik felavatandó hitjelölt édesatyja végfezte. Az ur­vacsorát szép beszéd kíséretében a helybeli lelkész osz­totta ki. Utána a püspök mondottá el hatalmas beszé­dét, melyben az ifjakat a nehéz küzdelmekre előkészítve lelkesité őket buzgóságra, hithüségre, lángoló haza­szeretetre. Az egyház szolgálatára ez öt ifjú tette le az esküt: Büky Jenő, Lorántffy* Péter, Kiss Jenő, So­koray Bálint és Mezey Károly. Az ünnepély alkalmával tartott-offertóriurn a kőszegi- felső leányiskola javára 97 K 82 f-t eredményezett. A püspök előtt a várpalotai róm. kath., a református és az izraelita hitközségek tiszteletüket tették, valamint a polpári község is. Dél­ben az egész társaság tiszteletére fényes ebédet adott a gyülekezeti felügyelő a Korona-vendéglőben, hol szebbnél-szebb felköszöntőkben lehetett gyönyörködni. A minden részében nagyon jól sikerült felavatási ünne­pély bizonyába maradandó jó emléket fog hagyni a jélenvoltaknál és nem kis mértekben fog járulni a hit­buzgóságnak, az egyházias érzésnek emelésére. Lelkészbeiktatás. Gejstljnger Pál a felsőőri ev. egyház megválasztott lelkészét szept. 1-én iktatta be hivatalába Stettner Gyula felsőlövői főesperes és Zier­mann Lajos pinkafői alesperes. Meleg szeretettel fogadta a gyülekezet uj lelkipásztorát. Kívánunk az lelkésztest­vérnek az uj munkamezőn Istentől sok áldást és lelki örömöt. Püspöki conferencia október 15-én Budapesten lesz megtartva. Megerősített lelkészválasztás. Rozsonday József pöspöki misszionárius lelkészt, kinek Székelyzsomborban történt megválasztását perrel támadták meg, a folyó hó 11-én Nagyszebenben tartott száz országos consistori­umi ülés lelkészi állásában végleg megerősítette. Uj tanárok. A rozsnyói evang. főgimnáziumban Lenkey Lajos oki. tanár választatott meg helyettes ta­nárnak, Pätz Jenő pedig az egyik beteg tanár helyet­teséül bízatott meg ; végre Miklóssy János rendes torna tanárul lett megválasztva Az uj tanárok állásaikat az iskolai év elején foglalják el. Az ifjúság evangeliumi öntudatának emelésében kifejtendő munkájukban legyen segítségük az Ur ! Méltóságos „Elintézés." Dr. Sztehlo Kornél ur lapjának utolsó számában „Elintézés 8 cim alatt egy külön cikket szentel az Ev. Őrállóban felhozott kriti­kája elleni megjegyzésekre. Dacára annak, hogy Sztehló Kornél ur engem nagyon is „elintézni" igyekezett, mégis örvendek ennek az „elintézésinek. Örvendek egy­részt azért, mert ugy látom, hogy felszólalásunk mintha felébresztette volna lelkiismeretét, mert ime, nemcsak mosakodni igyekszik az ellen, mintha Q a pozitív hit hirdetőit gúnyolta volna, hanem mint alperes siet ta­gadni mindazt, amit eddig cikkeiben pozitiv keresztyén evangelikus hitünk és tantételeink ellen irt és hirdetett. Hát ez a tagadás is már a megtérésnek egyik jele ! Ennek pedig minden keresztyén ember őszintén örved­het. De örvendek másrészt azért, hogy oly nemtelen váddal volt kegyes engem illetni, mintha én csak azért intéztem volna ellene e „mérges támadá'-t" és azért haragudnám rá, mert az ő lapja folytán „az Ev. Őrálló jövedelme nagyon megapadt.* Örvendek azért, mert újból adott alkalmat arra, hogy a következő kijelenté­seket tehessem : 1. Én sem Sztehlo Kornél úrra, sem az ő lapjára nem haragszom. 2. Ama „mérges táma­dást" nem én irtam, de lelkész sem irta. Tekintve azon­ban azt, hogjf egyetértettem vele, közöltem. De a szer­zőnek utóbbi nyilatkozata folytán meg kell jegyeznem, hogy szavait nem speciel Sztehlo úrra, hanem általá­nosságban értette, midőn a politikai emelkedésről szólt. 3. Az Ev. Lap megindítása az Ev. Őrálló jövedelmét nem apasztotta sem nagyon, sem kisebb mértékben, (sőt előfizetőinek száma harminccal növekedett) mivel az Ev. Őrálló megindítása és fentartása sohasem volt és ma sem üzleti vállalkozás; sem a kerületek, amelyek mnginditották, sem szerkesztő elődöm, sem én nem számítottak és nem is számitok jövedelemre, ilyen nem is volt és most sincs. Ezt tudja mindenki a mi egyházunkban, csak Sztehló ur nem tudja. Pedig talán, mint laplulajdonosnak neki kellene ezt legjobban tudnia, Az en lelkészi jövedelmem — hála Istennek — telje­sen elég, hogy családomat és magamat fentarthassam, muló anyagi javak után pedig nem töröm magamat. Amióta az Őrállót szerkesztő elődöm és én vezetem, azóta voltak és vannak s talán lesznek is abban a tá­borban,annyian, akik az Őrálló irányának barátai, ve.gy a­kikegyeb okokból érdeklődnek, hogy ezeknek a jóbaratok­nak nagy szellemi és szerény anyagi támogatása a lap költségeit fedezte s megjelenését biztosította minden reklamirozás (Pozsony, Beszterczebánya) nélkül. Mun­kánk jutalmára nem számítottunk és nem is számítunk. Munkánk jutalmául mégis megkapjuk barátaink szíves elismerését és szellemi támogatását. És munkánk jutal­mául tekintjük és köszönettel elkönyveljük Sztehlo ur gúnyolódását, lekicsinylését, rágalmazását és lebecsmér­lését. Ez nekünk igen iól esik. Még egyet: az üres frázisokat megmosolyogni vagy megkritizálni csakugyan nem bűn. Hi-zen mi is megmosolyogjuk sokszor azokat a frázisokat, amelyeket Sztehló űrlapjában és saját maga által túlbecsült cikkeiben egyszer így, máskor emigy a magyar evangelikus egyház tagjainak hirdet. Hát bizony lapunkban ilyen cikkek napvilágot nem látnak. És ha az, hogy „ki hol halt meg és hol lépett házasságra a papok közül", oly lényegtelen dolognak látszik Sztehló ur előtt, kíváncsiak vagyunk, hogy miért közli ezeket az ö lapja rendszerint egy héttel későbben az Őrálló meg­jelenése után? — Még egyszer hálásan köszönöm az „Elintézést." Noszkó István. Az egyetemes nyugdijintézeti bizottság Buda­pesten szept. 12-én tartott ülésén a következő nyugdí­jazásokat eszközölte : Takács Gyula rábcakapii lelkész 39 évi ós 2 havi szolgálat után 2360 koronával, Blázy Lajos kiskőrösi telkész 40 évi szolgálat után 4060 ko­ronával, Margócsy Kálmán dunaegyházi lelkész 40 évi szolgálat után 3880 koronával, mindannyian hivatalosan megállapított munkaképtelenség alapján és akként nyug­díjaztattak, hogy lüggő tartozások kamatai a nyugdiji­lletményükből levonatnak. Özv. Hammel Ferdinándné 1356 kor. ellátási, 300 kor. temetési és 200 kor. gyer­meknevelési illetményt kap. Ezenkívül H'öncz Adolf volt matheóczi lelkész temetési költségei gyanánt, Thern Ede matheóczi lelkész kezeihez 300 koronát, özv Nagy Lajosné munka- és keresetképtelen leánya részére ideiglenesen a folyó év második felére 100 K-t utalt ki a bizottság, 19l3-ra pedig 200 koronát. Özv. Stromp Lászlóné nyug­díj illetményének emelése iránti kérelmét a bizottság nem teljesíthette, özv. Hornyánszky Gusztávné kegy-

Next

/
Thumbnails
Contents