Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-08-31 / 35. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 233 „A positiv hit hirdetőinek frázisai." Sztehló Kornél egyetemes egyházunk ügyésze, lapjának f. évi 34. számában Gyurátz Ferenc püspök jelentésének móltatása során a következő kijelentést teszi: „Ezen püspöki jelentés kerülve azokat a frázisokat, amelyekkel az úgynevezett pozitív hit hirdetői vallásosságukat piacra vinni szokták, a gyakorlati keresztyénségre fekteti a fősúlyt" stb. Szívesen mellőztük volna az u. n. .Evang." Lap szer/.esztőjének ezen legújabb keletű illetlen és méltatlan kijelentésével való foglalkozást, mint ahogy ujabb időben napirendre tértünk s velünk együtt napirendre tért az ő e nembeli kijelentéseinek túlnyomó része felett a komoly egyházi körök legjelentékenyebb része, — ha ez a támadó jellegű kijelentés nem nélkülözné annyira erősen a magyarországi és a külföldi evang keresztyénség ismeretét, s nem bántaná meg oly érzékenyen közegyházunk sok jelesének féltve ápolt lelki kincsét, amelyeknek birtoka nélkül hypothesis és farizeismus minden egyházi ember viselkedése, állása, szereplése, tisztsége, munkája — t. i. a positiv evangéliumi hithez való ragaszkodást. De, mert ami sok, mégis csak sok: s ó nélkül nem hagyhattuk ezt a — amennyire szeretetlen és igazságtalan, éppen olyan értelmetlen — kirohanást. Hát nem tudja Sztehló, hogy Gyurátz püspök, akinek jelentéséhez fűzi ama méltatlan észrevételt, szintén a positiv hit hirdetője ? Nem tudja, hogy Németországban, Angliában, Hollandiában, ami nagyszabású szeretetintézmény, belmissziói alkotás és kulturális jellegű közintézet létesült, annak szülő anyja a szeretetben munkás, positiv evangeliumi hit volt ? Nem tudja, hogy akik a magyarországi evang. jellegű hasonintézmények szerzői, létesítői, áldozatkész ós sokszor hősies patrónusai voltak, azok a positiv evang hit táborából kerültek ki, nem pedig azok sorából, akik a bizalommal rutul visszaélve, az egyházat csak politikai emelkedésük lépcsőfokául használták fel s amikor cimek és rangok tekintetében, amelyeket közegyházi tisztségük szerzett meg nekik, tovább haladni nem tudtak, akkor cinikusan és irónikusan köptek belé — bocsánat e draszticismusórt, amelyre valóban elragadja az embert ekkora méltatlanság látása — a tálba ... Ne legyen olyan vakmerü dr. Sztehló, hogy iróniája céltáblájául éppen ezt a tulajdonságot választja folyton és folyton, amely nélkül magával az egyházzal egy test, egy lélek nem is lehet senki, akár pap, akár püspök, akár egyetemes ügyész s amelynek hiánya igenis jelenthet egyet a gyakorlati keresztyénség hiányával, de megléte csak szilárd, biztos, becsületes és jellemes alapja a gyakor lati keresztyénység kifejlődésének. Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium az eperjesi evang. főgimnáziun nak 100,000 K beruházási államsegélyt engedélyezett. Egyházfelügyelői beiktatás. A kistormási ág. hitv. evang. egyházközség újonnan választott felügyelőjét HofTner Károly budupesti mérnököt aug. 25-én iktatta be ünnepélyesen hivatalába Horváth Sándor főesperes megbízásából, fényes közönség jelenlétében, Reichert Gyula helyi lelkész. Az ünnepélyt emelte az azon részt vett kölesdi és varsádi intelligenciának egy része. A beiktatás után az uj felügyelő intézett az egyházhoz lelkes beszédet, melyben a híveket a hitélet ápolására ós a hazaszeretetre buzdítva, megköszönte az iránta nyilvánult bizalmat s Ígéretet tett, hogy az egyházközségnek javát előmozdítani, szent kötelességének fogja ismerni. A lokális lelkésznek alkalmi imája és áldás osztása után az ünnepély véget ért. A zsinati bizottság munkálata elkészült és megjelent. Semmi akadálya már annak, hogy a várvavárt zsinat megtartása iránt az ezidei egyetemes gyűlésen a szükséges lépések megtörténjenek. A Luther-Társaság közgyűlése október hó 5. ós 6. napján Lőcsén lesz megtartva. Az ünnepély részletes programmját későbben közöljük. Evangélikus sajtóiroda. Ily cim alatt az „Ev. Lap" egy rövid cikket közöl legutolsó számában. A cikk elején helyesen mutat reá arra a helyzetre, amelyben a mostani prot. sajtóiroda van. Sőt azt is elfogadom, hogy a jövőben általam tervezett sajtó tudósítói irodát ne nevezzük el „sajt irodád nak, mert ilyet alapítani kellene ugyan, de anyagi eszközeink nincsenek hozzá, mert ennek évi fentartása kb. 20.000 K-ba kerülne. —- Azon gúnyos megjegyzésére azonban, hogy az evangelikus sajtóirodat „csendes falusi magányomban" kivanom megalapítani, annyit mégis csak bátor vagyok megjegyezni, hegy aki ismeri Rákoskeresztúrnak közvetlen Budapest melletti fekvését, annak a főváros sai való forgalmi összeköttetését, amely majd 8000 la

: kossal biró nagyközségünket Budapest külvárosává avatja, ismeri továbbá ajánlatomban togialtakat, az ilyen nevetséges gunyoros megjegyzett aligha kockáztatná meg. Megszoktuk már ezt az Ev. Lap szerkesztőségétől. Mar sem én, sem mások nem veszik az ilyet komolyan. Programrnot kór tőlem. Hát röviden az is me; van irva felterjesztésemben. Hosszú programmokat én nem szoktam adni, mert elvem becsületesen és komolyan megtenni mindazt, ami evangelikus egyházam javát szolgálja s ami tehetségemtől s anyagi erőmtől telik. Megkeresni az összeköttetést a napi sajtóval (s ezek már megvannak), helyesen informálni azt egyházunk ügyeiről, leközöltetni a napisajtóval azt, ami az olvasóközönséget érdekli s helyreigazítani azt, ami rólunk tévesen, vagy kárunkra jelenik meg. íme, ha kívánja, itt a programm. Mind ehhez pérz kell! S mivel sokat egyházunk nem adhat — jegyezze meg magának dr. Sztehló — hogy csupán kész kiadásaim fedezésére ós nem azért, hogy a gyűlésekről az Örállób&n tudósításokat és híreket hozok, mert azt anélkül is megteszem, kértem a kerülettől és az egyetemes egyháztól segélyt. Ha a kerületek és az egyetemes közgyűlés oly véleményen lenne, hogy ilyen napisajtó tudósítóra szükség nincs, vagy ha van, másképen, talán jobban ós olcsóbban tudja e kérdést megoldani, én leszek az első, aki ezen örvendeni fogok, ha azonban az illető testületek az én ajánlatomat fogadják el, akkor is szívesen hozom meg a nagy és terhes áldozatot. Hogy a „csendes falusi magány" talán a budai tuskulánumnál is hangosabb és forgalmasabb — hála és köszönet hűséges munkatársaimnak — arról mindenki meggyőződhetik, aki mindkettőnk lapját figyelemmel kiséri. Noszkó István. A diósgyőri vasgyári imaterem felavatása. Említés volt téve lapunk egyik előző számában arról, hogy a diósgyőri m. kir. vas- és acélgyár igazgatósága a vasgyári leányiskola egész első emeletét, amely az iskola építésekor ezen célra terveztetett, imateremmé alakittatja át a vasgyári evang. és református hivek részére, hogy addig is, amig a hivek templomot építenek, alkalmas helyen tarthassák istentiszteletüket, vallásos összejöveteleiket. Ezen átalakítás a nyári szünidő folyamán nagy részben megtörtént, a berendezkedés ugyan még nincsen teljesen készen, de az imaterem már használható s a díszesen kiállított helyiség f. hó 18-án,