Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-08-24 / 34. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 233 resség által is pártolt kérelme: gondoskodnék a kerület egy tót nyelvű olvasókönyvről népiskoláink számára, mert nincs egyetlen evang. olvasókönyvünk, amelyet tót iskoláinkban használhatnánk. A felelet az volt: a kerület nem könyvkiadó cég. Baltik püspök pedig hozzá tette : ott van a konferenciájuk, gondoskodjék az az olvasókönyvről. Mi más ez, mint az ilyen irodalmi és belmissziói társulás szükségének az elismerése? S mi más az, mint intelem abban az irányban, hogy a konferenciát áldott működésében ne zavarjuk. Persze azt mondta a püspök ur, hogy „konferen ciájuk", mintha az valami idegen, nem pedig egyházi célokért küzdő gyülekezés volna. Pedig százszor is bizonyságát adtuk annak, hogy munkánk egyházias és bizonyságát adtuk annak is, hogy senki előtt el nem zárkózunk. Nem „konferenciájuk", hanem .konferenciánk" ez, mely áldásos s áldást hozó. Konferenciánk még a magyar nyelvű evangélikusok szempontjából is, hisz annak a bizonyságát is adtuk, hogy a magyar nyelv előtt sem zárkuzu k el. S addig nem javulhatnak egyházunk vaszonyai, amig a tótul működő lelkésztársak munkáját a hivatalos egyház idegennek fogja minősíteni s nem fogja azt is a magáénak nézni Tertnész -tesen addig, amig lesznek olyanok, akiknek szükségük van a nemzetiségi kérdésre, hogy a ke rületi gyűlésnek tettet is bemutatkozhassanak, addig, amig lesznek olyanok, akik megütköznek azon, hogy tót híveimnek tótul" nyújtom az evangéliumot élő és nyomtatott szó alakjában, addig mindig lesznek olyanok is, akik ezekből a konferenciákból tót szeparat sztikus konferenciákat csinálnak, mert mit is mondanának akkor üdvözlő beszédükben. Holott a tény az, hogy ezeket a konferenciákat mi sohasem neveztük tótoknak, éppen az Őrálló szerkesztősége által kifejtett okoknál fogva. A tót elnevezést azok használták először, akiknek szükségük volt arra, hogy hazafias tőkét kovácsoljanak abból. Bocsánatot kérek, hogy a tisztelt olvasó türelmét megint igénybe vettem. Nem a vitatkozás kedvéért történt az, mert a vitának csak a vitáért sohasem voltam barátja. Tiztázni akarom a kérdést s hozzájárulni ahhoz, hogy egyházunk testéből eltűnjék a nemzetiségi kérdés Achillesi sarka. Ha ezt csak némileg is sikerült előmozd'tanom, ugy volt értelme cikkeimnek s ugy szívesen fogom elviselni azt is, hogy egyesek félre értettek s nem voltak képesek felfogni nemes intenciómat. Zoch Sámuel. Megjegyzem, hogy a közölt könyvkimutatás alapjául csak a mai nap is kapható könyveket vettem. Az elfogyott könyveket nem vehettem tekintetbe oly cikkben, amelynek a mai helyzet képét kell nyújtania. * Tekintve Zoch testvér cikkének tárgyilagos s minden személyeskedéstől ment voltát, helyt adtunk neki. de ezzel — ha csak a Zpevnik-bizottság nem talál benne sérelmet, vagy helyreigazítani valót — a vitát be is zárjuk, mert nem óhajtjuk azt, hogy a vitatkozás, vagy egymásra való licitálás által az ügynek ártsunk. Hiszen oly véghetetlen nagy szüksége van evang. egyházunknak, hogy egymást megértsük és törekvéseinkben, melyek egyházunk javát célozzák, egymást támogassuk, hogy megbocsáthatatlan bűn lenne részünkről, 'ha ennek ártalmára lennénk. Szerk. IRODALOM, Könyvismertetés. Az osztrák katholikusoknak sub auspiciis Suae Sanctitatis P. P. Pii X. megindított és nagy elterjedtségnek örvendő heti folyóirata : Wochenschrift für homiletische Wissenschaft und Praxis, „Exempli gratia" cimü rovatában, a róm. kath. egyház gyónási móduszának természetességét és helyességét egy érdekes érvvel támogatja. Ajánlja ugyanis a papságnak Le Roy, francia missziói püspöknek „die Religion der Naturvölker" c. alatt Kleilein G. által német nyelvre fordított és nem nagy figyelemben részesített, de a párisi tudományos akadémia által jutalmazott művét, annak bizonyságaként, hogy a róm. kath. egyház gyónási módusza amily természetes, épp oly észszerű és feltét lei ül helyes. A franciak tudós püspöke, vizsgálván az afrikai vad néger törzsek erkölcsi nézeteit, kimutatja — tényleg fényes eliokvenciaval —, hogy eztn nepségben tudatosan él a bűnbocsánat utáni vágy. a lelkiismeret megnyugtat sa utján megszei ezh.to lelki békesség szerezte boldogság. Mefigyeiését támogatja azzal, hogy Kelet-Afrikának — a legutóbbi időkig európaiaktól mentes vidékén — Kikuju nevű tartományának lakói közt ősrégi idő óta megvan az absolucióval összekötött gyónásuak es bűnbocsánatnak egy különös cerimóniája : a ko-ta-hikio, azaz: a büuleiörés. A Wa-ki-kujuk természetimádók. Világukat benépesítettek a „tábusz" ok, azaz szentek egesz sorával. Bűnt, „szahu"-t követ el az. aki egy tábuszt megérint. A bűnnek beszámítását a \Yaki-kuju áldozatok réven tudja meg. P. o., ha egy kigyó keresztezi útját, vagy ha egy hiéna odapiszkit sátra e'é, ez azt jelenti, hogy az illető oly bűnt követett, melyet „le kell törnie." E célból papjaival elmegy falujának csendesebb helyére, ahol leveti magát a földre és megkezdi bűneinek szószerinti felsorolását, elmondva sorrendben, hogy hol, mikor és hogyan érintett meg egy tábuszt tudva, vagy akaratlanul. Minden „szahu"-nak emlitesénél a földre kell köpnie. Ha befejezte a bűnök elsorolását, akkor következik az abszolució. a pap általi bűnfeloldozás olyképen, hogy az, miközben a négy világtáj felé fordul, igy imádkozik: „Isten, aki előttünk vagy, vedd el bűneit; Isten, aki mögöttünk vagy, Isten, aki tőlünk jobbra és Isten, aki tőlünk balra vagv. vedd el bűneit." Majd szóról szóra igy folytatja: „Én elveszem bűneidet, nemcsak azokat, amelyekről tudomásod van, hanem azokat is, amelyeket nem ismered." Ezután a pap a gyónó fölé hajlik és kezével oly mozdulatot tesz, mint amilyennel követ szoktak elhajítani nagyon, de nagyon messzire. Ezt a gyónási cerimóniát hozza fel a pápa védnöksége alatt álló hivatalos lap, a róm. kath. gyónási módusz természetességének és észszerüségének bizonyítására. Nem irigyeljük tőle ezt a „természetes érvet" „ujabb bizonyítékot." Ha neki már erre is szüksége van, nekünk még mindig felesleges, aminthogy a Regula Renedicti és Ghrodegangi, az ordó Romanus, Aquinói Tamásnak és Rituale Romanumnak sincs még szüksége e bizonyítékra. Különben a tudós püspök munkájának sikerült fordítását ajánlom az érdeklődők figyelmébe. Megjelent: bei Sutter u. Comp, zu Rixheim in Elsas. Preis Mk 4 20, in elegantem Geschenkbank Mk. 5. Kirchknopf Gusztáv.