Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-08-10 / 32. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 233 B E L É Li E T. OP

. Tisza István ujabb levele. A lelkészi korpótlék tárgyában gróf Tiszának lapunkban is közölt levele és a minisztériumban szerzett tapasztalatok között eltérés mutatkozott, amennyiben gróf Tisza azt irta, hogy korpótlékban minden prot. lelkész fog részesülni, a minisztériumban pedig ugy értelmezik a korpótlékot, hogy csak 3000 K-ig lesz a fizetés a korpótlékok által kiegészítve, tehát akiknek 3000 K-án felüli a javadalmuk, nem kapnak korpótlékot. A két nyilatkozat közötti különbségre figyelmeztettük egy cikknek a beküldése által gróf Tisza Istvánt, aki szerkesztőnk levelére a következő levelet irta: Tisztelt Szerkesztő Geszt, 1912. Ur! VIII/6. A küldött kézirat visszaküldése mellett megnyugtatom az iránt, hogy a Debreczeni Protestáns Lapban tett kijelentésemet illetékes helyről nyert felhatalmazás alapján tettem 8 az teljes mértékben fedi a tényállást. Teljes tisztelettel vagyok kész szolgája Tisza István, s. k. Igen köszönjük a gróf ur szives sorait és arra kérjük, hogy azon az illetékes helyen érvényt szerezzen az Ígéretnek, mert azon az illetékes helyen már sokat Ígértek s azután nem teljesítették az Ígéretet, sőt rendelettel is szabályozták a hitoktatási dijak felemelését és a pénzt még sem utalták ki s amint halljuk, ujabb számitások szerint a rendeletet megváltoztatni fogják. Ne legyen ez is egy kortesigéret az illetékes helyről. Kérelem az evangelikus iskolák igazgatóihoz. Tisztelettel kérem Iskoláink igazgatóit, hogy amennyiben mult iskolai évről szóló értesítőiket még nem küldték volna be, azokat sürgősen beküldeni szíveskedjenek. Szerk. Kitüntetés. A király a tanügy terén szerzett kiváló érdemeik elismeréséül Góbi Imrének, a budapesti ev. főgimnázium ny. igazgatójának a királyi tanácsosi cimet, Weber Rudolf ny. tanárnak pedig a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta. Örömmel adunk hírt erről a kitüntetésről, mert ez alkalommal Ő elsége kegye oly férfiak felé fordult, akik nemcsak tanügyünk terén szereztek elévülhetetlen érdemeket, hanem akik az egyházi életben is jelentős szerepet játszottak. Góbi Imre, mint az egyetemes egyház levéltárosa és az egyet, tanügyi bizottság jegyzője s a Luther-Otthon volt felügyelője sokszor adta bizonyságát széleskörű ismereteinek és evangelikus hithüségének. Weber Rudolf pedig mindvégig kegyelettel ápolta emlékeit, amelyek őt a Szepesség egyházi életéhez fiizik. — II. Vilmos, a németek nagy császára, mint a porosz protestáns egyház főpátronusa, szentmártoni Radó Lajost és báró Feilitzsch Bertholdot a Johannita lovagrend becsületkeresztjével tüntette ki, az egyetemes protestáns érdekek iránt való lelkes és áldozatkész munkásságukért. Himen hir. Zeman János királylehotai lelkésztestvérünk eljegyezte KrizsánMatildkát, Krizsán Zsigmond trencséni főesperes kedves leányát. Sok boldogságot kívánunk. Lelkésziktatás. A mult számunkban röviden emiitettük meg a késmárki lelkésziktatast. Tudósítónk most számol be az ünnepségről a következőkben: Lélekemelő ünnepet ült f. évi julius 28-án a késmárki evang. egyház, midőn újonnan megválasztott lelkésze, Hajts Bá~ lint vezettetett be hivatalába. Már jóval a beharangozás előtt megtelt ájtatos sokasággal a szépen diszitett nagy templom. Az ünnepély 9 órakor vette kezdetét. A bevezető ének utolsó versénél Székely Gyula főesperes Kalláth Károly egyházmegyei jegyző és Binder Jenő líceumi vallástanár által kisérve lépett az oltár elé s elmondta hatásos iktató beszédét, fejtegetvén a kettős kérdést: mit hoz az uj lelkész az ő gyülekezetének és mit adjon a gyülekezet az ~uj lelkészének? A lelkész magával hozza Istennek szent igéjét, hozza azt a nyelvén, szivében és tetteiben mindenkinek, minden viszonyok között. A beszédet követte a szokásos ós bizonyára mindenkit mélyen megható átadása a lelkészi hivatal jelvényeinek: templomkulcs, biblia s a szent edények, minden jelvény találó szavak kíséretében. Következett ezután a főének, melynek utolsó versénél az uj lelkész lépett a szószékre s elmondta, Pál apostol a rómabeliekhez irt levele I. részének 16. verse: »Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek ereje az minden hívőnek idvességére," alapján hatasos lelkesedéssel ós osztatlan figyelemmel meghallgatott s általános tetszéssel fogadott beköszöntő beszédjót, melyben az evang. lelkésznek kettős feladatát fejtegette; ugy mint tanúbizonyságot tenni arról, hogy Krisztus evangeliuma csakugyan isteni erő, azután odahatni, hogy ezen evangelium üdvözítő erővé váljék minden szívben, az élet minden körülményeiben. A beszéd után vegyeskar énekelt Kintzler Béla tanító vezetése mellett oly szépen, meghatóan, hogy minden szem hálás elismeréssel tekintett a karzat felé. Az uj lelkész oltári imájával és áldásával véget ért az ünnepélyes istentisztelet, melynek emléke sokáig fog élni a jelenvoltak lelkében. K. K. — Julius 28-án ment végbe a salgótarjáni evang. templomban Jeszenszky Károlynak, a megválasztot salgótarjáni evang. lelkésznek ünnepélyes beiktatása. A beiktatás, amelyen az egyház részéről Frenyó Gyula főesperes, szentpéteri lelkész, Kiss István alesperes, sámsonházai lelkész, Henriczy Béla polári lelkész funkciónáltak, délelőtt 10 órakor kezdődött. Frenyó főesperes megható beszéd kíséretében adta át az uj lekésznek az egyház jelvényeit s templomkulcsot, névszerint a szentírást, kelyhet, imakönyvet s gondjaira bízta az egyház híveit. Jeszenszky lépett ezután a szószékre és a megjelent előkelő közönség előtt kérte híveit, hogy szeressék és támogassák őt, a templomot pedig mindenkor szívesen keressék fel. ígéretet tett, hogy az egyház minden egyes tagját rang és pártállás különbség nélkül szeretni akarja és hiveit a legközelebbi időn belül felkeresi, hogy velük karöltve az egyház javára munkálkodhassék. A fenkölt szellemű beszéd után az egyháztanács rövid közgyűlést tartott, déli fél 1 órakor pedig 60 teritékü díszebéd következett. Nekrológ. Höncz Adolf nyugalmazott mateóczi (Szepesm.) lekész, ki az 1848,/49-iki magyar szabadságharcot, mint honvédőrmester küzdötte végig s azután egyházának csendes, de buzgó munkása volt, 1912 jul. hó 19-én 81 éves korában megtért alkotó Urához. Áldás emlékén! A tótok igazsága. Értem alatta a liptói evang. esperességnek Liptószentmiklóson f. évi junius 12-én tartott közgyűlésének azt a határozatát, amely szerint én, mint felügyelő-tanár, a tót nyelvet az Otthonból kitiltottam és az azon való társalgást hazafiatlanságnak