Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-08-10 / 32. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 233 kat tesszük szerencsétlenekké, magunkat büntetjük legsúlyosabban. Tisztelt közgyűlés! Visszatérve a lelkiekről az anyagiakhoz, engedjék meg, hogy néhány szóval egyházi hivatalnokainknak a lelkészeknek és tanítóknak helyzetéről megemlékezzem. Hiszen tudva levő dolog, hogy azok a lelkészek és tanitók, kik az állam által kiegészített fizetési minimumot élvezik, vagyis inkább jobban mondva azon nyomorognak, olyan viszonyok között élnek, oly csekély jövedelemmel birnak, hogy érthetetlen, hogyan tudnak abból a mai óriási drágaság mellett megélni, családot fentartani, gyermekeket nevelni és taníttatni. Mindnyájan tudjuk, ismerjük ezen viszonyokat és belátjuk, hogy ezek az állapotok tarthatatlanok, igazságtalanok, méltánytalanok ós az egyhaznak sem dicsőségére, sem előnyére nem válnak. De nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a mai viszonyok között, amidőn minden jobb iparossegéd, vagy gyári szakmunkás sem volna megelégedve azzal a fizetéssel, melyet egy kongruás lelkész, vagy pláne egy tanító kap ós ennél tényleg többet keres, igen könnyen megtörténhet, hogy ezek az állások lassan megüresednek, a szakiskolák lassan elnéptelenednek ós nem lesz pályázó, aki az üres állásokat elfoglalja; mert a mai anyagias világban az ifjúság is meg fogja gondolni, életének jó hármadrészét fáradságos tanulással eltöltve, végre oly álláshoz jusson, amelyből nem tud megélni és ahol nincs semmi kilátása előmenetelre, vagy fizetésjavitásra. Igaz ugyan, hogy a miniszterelnök Lukács László a bemutatkozó beszédben megígérte ugy a kongrua rendezését, mint a tanitók fizetésének emelését, igaz ugyan, hogy Tisza István gróf Léván tartott beszédében kijelentette, hogy ez a kérdés ma már a rendezett kérdések közé veendő. De más kérdés, hogy ezek az urak lesznek-e a mai szerencsétlen politikai viszonyok között azon helyzetben, hogy ezen szavakat betarthatják. En magam kívánatosnak tartanám, hogy a mai egyházmegyei közgyűlés foglaljon ebben a kérdésben állást ós jelentse ki, hogy a mai viszonyok tarthatatlanok, mert lehetetlen, hogy a lelkész a mai jövedelem-minimummal, a tanító a mai fizetésével megélhessen és hogy ezen az állapotokon, melyek nemcsak az illető hivatalnokoknak szánalmas és nyomorúságos helyzetét okoazák, hanem egyházunknak is ugy a jelenben, mint főképen a jövőben nagy kárára, sőt veszedelmére válhatnak, okvetlenül ós minél előbb javítani, segíteni kell. Gondolatok a lelkipásztorkodás köréből.*) Irta Jeszenszky Káróly, evang lelkész. t. J Harangok nasznátata — más vallásuakkal szemben. Más vallásuakkal szemben, ha arra ac illetők minket felkérnek, a harangok nemcsak temetések, hanerti egyházi jellegű ünnepélyes fogadtatások, mint példáül püspöki látogatás alkalmával is meghuzhatók ott, ahol az illető felekezet lelkésze, a kivánt cselekményekre nézve, a teljes viszonosság, keresztyén felvilágosodás és testvériesség álláspontján áll és velünk szemben a türelmesség elvét gyakorolja. íl. A temetéoi szertartások helye. A temetési szertartásokat a dolog természetéből kifolyólag, a legtöbb esetben a háznál ós a temetőben kell elvégeznünk. Kivételes esetekben és a felek kivánságára azok a templomban is elvégezhetők. A holttestet semmiesetre se engedjük a templomba vitetni. Azt vagy előzőleg kell a temetőbe kikísérnünk és eltemetnünk, mely esetben a gyászoló közönség a temetőből egyenesen a templomba vonul a temetési szertartás, illetve beszéd meghallgatására, vagy pedig — amennyiben a temetési menet a templom mellett haladna el — a holttestet a szertartás tartama alatt a templomon kivül a gyászkocsin, esetleg ravatalon kell hagyni. Ahol szokásban van, hogy a hivek idegenben elhalt családtagjaik emlékéíe gyászbeszéd tartását kívánják — az ily temetési beszédek mindenkor a templomban tartassanak, de soha a vasárnap délelőtti istentiszteleiek keretén belül. Ahol ez utóbbi helytelen, evangelikus egzházunk szellemével és hitelveivel ellentétben álló, a pogány emberimádásra emlékeztető szokás divik, ott azt minden megalkuvás nélkül, egyenes püspöki felhívásra, vagy — ha ennek foganatja nem volna — egyházkerületi határozattal kellene eltörölni ós betiltani s az ily irányú tilalomnak az egyetemes gyűlés utján egyetemes érvényt kellene szerezni. III. A temetési beczédeknél követendő irányelvek. 1. Oda kellene hatnunk, hogy a nagyobb gyülekezetekben a 12 éven aluli gyermekek temetési beszéd nélkül, énekszóval, vagy esetleg beszéd helyett a lelkész által olvasandó agendális alkalmi imával temettessenek el. 2. A temetési beszédek mindenkor valamely jól megválasztott szentírási mondaton, illetve szakaszon alapuljanak. A lelkész a választott textusban foglalt gondolatokat ós eszméket fejtse ki beszédében, lehetőleg röviden, velősen, azokat nagy tapintattal minden hízelgéstől, vagy kíméletlen vonatkoztatásoktól óvakodva, az evangelium szellemében, mely Istennek ereje, min*) Felmerült konkrét esetek alkalmából az e cikkben tárgyalt kérdések aktuális érdeküekké váltak. Azokat az arad-békési ág. hitv. evang. egyházmegyének f. évi julius 3-án Békéscsabán tartott lelkészi értekezlete, mint elnökileg kitűzött kérdéseket tárgyalta s az itt közölt gondolatokat, mint határozati javaslatokat egyhangúlag elfogadta s határozatként a testvérek figyelmébe ajánlotta.