Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-08-03 / 31. szám
1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 233 fölött lévő vályogot s egyszer jött a nagy eső, melynek piszkos árja átszakította az elvékonyodott falat és romba döntötte a díszes, gondozott, gazdája büszkeségét képező épületet. Most, amikor az ifjúsági keresztyén egyesületek világi és magyar nemzeti szövetségét ismertető „Tájékoztatót" ós „Utmátatót" expediálom (az utóbbi a munka módszerét tünteti fel), most jutott eszembe ez a történet. Az erős fundamentumu, de magyar módra épült magyar protestantizmus épületét is ilyen házi nyulacskák, apró-cseprő, de folyton terjedő veszedelmecskék veszélyeztetik. Kívül is, belül is, ahova a szemek ellátnak, rendben van itt minden. Még a villámhárító sem hiányzik. De a házi nyulak már régen kaparják köröskörül a falat. Éppen a fundamentum fölött. Nem akarom ezeket az apró bajokat egyenként felsorolni. Megelégszem azzal, hogy ugy általánosság ban rájuk mutatok. Hiszem, hogy a gazdák, gazdatisztek, akik olyan jól értenek az épületek jókarban tartásához, gyülekezeteik anyagi ügyeinek rendezéséhez, az iktató könyvek vezetéséhez, oda fognak tekinteni a a jászol alá is és meg fogják látni azt a rombolást, amit ezen a kicsiny, gyermekeik kedvenc játéktárgyai, házi nyulacskák, az apró bajok véghezvittek. Hiszem, hogy azután felfogunk tekinteni az égboltozatra és ha nem is látnak még veszélyes felleget, de észre fogják venni azt a sürü párázatot, mely fojtóvá tette körülöttünk a léget, amelyből nem tudhatjuk * mennyi idő alatt, de összegyülemlik a pusztító árt alázuditó felleg is. Ezeknek a gondos gazdáknak nagyon ajánlom az ifjúsági keresztyén egyesületek munkáját. Ez a munka biztosan és fájdalom nélkül gyógyítja az apró bajokat. Megyercsy Béla. MISSZIÓ. Rovatvezető: Seholtz Ödön. Misszióegyesületünk közgyűlése (mint már emiitettük) augusztus 24. és 25. lesz Poprádon, Szepesmegyében. Az augusztus 24-én szombaton este tartandó missziói ünnepnek kiváló érdekességet és jelentőséget igór az, hogy a főelőadást egy tényleges hittérítő fogja tartani. A Lipcsei Misszió igazgatója ugyanis egyesületünk elnökségének kérésére a legnagyobb szívességgel beleegyezett, hogy e célból egy jelenleg szabadságon levő missziónárius, névszerint Müller Ede hozzánk utazzon. Müller egyike azon 5 hittéritőnek, akik ezelőtt 19 évvel, vagyis 1893 május 24-én elsőknek küldettek ki Keletafrikába, a Kilimandzsáró vidékére, hogy az ottani dzsagga nép között megkezdjék az azóta oly szép virágzásnak indult hittéritési munkát s ezen idő alatt szakadatlanul ott tartózkodott. Legutolsó működési tere Madsame állomás volt, mely bennünket azért is érdekel, mivel hazánfia, Róth Henrik ugyanoda lett ezidén kiküldve, mint hazai evang. misszióegyesületünk első hittéritője. Igy egy onnan éppen hazatért missziónáriustól lesz alkalmunk hallani azon nélkülözésteljes, de egyúttal győzedelmes küzdelemről is, melyet az ottani ev. hittéritők, mint a Krisztus jó vitézei kifejtenek. Az elnöki megnyitón kivül több szavalat s karének is lesz az esti ünnepélyen. Vasárnap, augusztus 25-én reggel 8 órakor az Ur asztalához járulnak a közgyűlés tagjai, 9-kor pedig ünnepi istentisztelet lesz, amelyen Pröhle Henrik pozsonyi lelkész tartja a hitszónoklatot. Istentisztelet után következik a közgyűlés, melyen a rendes és alapító-rendes tagok, az utóbbiak megbízott képviselő utján tanácskozási és szavazati joggal birnak. Mivel ifjú egyesületünk ezúttal először tartja közgyűlését a tiszai egyházkerület területén, remélhető, hogy a misszióügy ottani barátai szívesen eljönnek ezen ünnepünkre. Mivel pedig a közgyűlésre menetellel a Tátra megtekintése is összekapcsolható, bizonnyára távolabbi vidékekről is lesznek részvevőink A poprádi gyülekezet szabad lakást nyújt az érkező tagoknak, ha eziránt idejében jelentkeznek Varga Imre ottani lelkésznél. Az elnökség pedig vasúti kedvezményért is folyamodott s az eziránti megkeresések (az útiránynak a magyar államvasutakon s a kassa-oderbergi vasúton való megjelölésével) 50 fillérnek levélbélyegben való csatolát-a mellett Seholtz Ödön egyházi elnökhöz, Ágfalvára, (Sopronmegye) intézendök. Jöjjön el mindenki, akit az Ur szent lelke indit, hogy részt vegyen országa terjesztésének nagy munkájában. Misszióegyesületünk tagjainak száma szépen szaporodik. Így legújabban ismét a budapesti evang. főgimnázium ifjúsági gyámegylete, a pozsonymegyei és a győrmegyei esperességi gyámintézetek léptek be 100—100 K-val alapitó tagjaink sorába, kiknek száma ezáltal 40-re szaporodott Léván pedig Gzibulka Rezsőné Gyurátz Evelin urnő buzgólkodása folytán lelkes leányok egyesültek missziói füzérkévé s léptek be rendes tagnak. Azonkívül külön is gyűjtenek maguk között Istenországának ezen ügyére s varró-órákat tartanak, melyeken ruhaféléket készítenek a szerecsen gyermekek számára, melyeket Róth Henrik hazánkfia fog köztük karácsonykor szétosztani. Egy ilyen missziói leányfüzérünk már ván Pozsonyban. Milyen szép volna, ha buzgó nők vezetése alatt másfelé is tömörülnének leányaink Krisztus zászlaja alatt. Egyházi elnökünk mindenkinek szívesen szolgál ebben a tekintetben is útmutatással. A Lipcsei Misszió jelenlegi állásáról hü képet adott dr. Paul igazgató a május 29-iki közgyűlés elé terjesztett jelentésében, melyből közöljük a következőket: „Ugy itthon, mint a missziómezőkön folytonosan emelkedik a munka s ezzel együtt a költség is, amit azonban a 782930 márka bevétel teljesen fedett. Ez azonban főképen csak annak köszönhető, hogy Lieven Mihály kurlandi herceg 86.000 márkát hagyományozott a misszió-egyesületnek. Az indiai misszió mezőn 41 főállomáson 21,962 benszülött keresztény áll 41 hittérítő és 17 nővér gondozása alatt, kiknek 937 benszülött segédkezik, köztük 28 felszentelt lelkész. A mulóvben 245 pogányt és 712 keresztyén gyermeket kereszteltek. A 313 missziói iskolát 9500 fiu- és leánynövendék látogatta. Az iskolák között minden fokozat képviselve van. Fentart az egyesület népiskolákat, középiskolát, tanitóképezdét, theologiai intézetet, kézműves és földműves-iskolákat stb. Az angol kormány a misszió iskoláit 36,000 márkával segélyezte. A benszülött keresztyének 17,000 márkát áldoztak gyülekezeti célokra. Kiváló jelentőséggel bir az indiai misszió jövendő fejlődésére, hogy a vezetőség székhelyét Trankebárból Madraszba helyezték át s hogy a Radsamundriban tartott konferencián elhatározták, hogy ezentúl a Délindia területén működő 17 lutheránus misszió-egyesület egyöntetű és céltudatos eljárás végett szövetségbe lép egymással. — Az Angol-Keletafrika területén levő rakambamisszió gyászos évre tekint vissza. A pogányság ellen-