Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-13 / 28. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 23 3 kinlélyének, ugy 2400 korona alapfizetés megfelelő kor­pótlékokkal esetleg családi és drágasági pótlékokkal kiegészítve, a legkevesebb a mivel e téren beérhetjük, ha ezen végtelenül fontos s égető kérdést közrneg­nyugvásra véglegesen rendezni kívánjuk. Bizonyos az is, mélyen tisztelt Közgyűlés, hogy ev. egyházunk közismert szegénységénél fogva a maga erejéből képtelen ezen nagy horderejű kérdések kielé­gítő megoldására és hogy ennélfogva a lelkészi fizetések­nek korszerű és végleges rendezése csak az á lamnak hathatós anyagi tám>gatásáicu törtéhhetik. A vallás és közoktatásügyi kormány ismételten tett hivatalos nyilatkozataiban világosán elismerte egy­házunk ebbeli követelésének jogosságát, de mind ez ideig az államkormány részéről semminemű döntő lépés ez irányban nem történt. Mi azonban áthatva lelkészi karunk követelésének jogos és méltányos voltától és szemelőtt tartva egyhá­zunk fontos létérdekét, sokszor ismételt, de .mind ez ideig be nem váltott kormányigéretekkel többé meg nem e égedhetünk, hanem illetekes hatóságaink utján a legnagyobb erélylyel keil kön telnünk, hogy az állam minél előbb törvényben biztosítsa és bocsásson egyhá­zunk szabadrendelkezésére oly mérvű állami dotátiót, a mely képessé tegye egyházunkat arra, hogy a lelkészi fizetéseket az igazságnak, a lelkészi kar tekintélyének és a kor igényeinek megfelelő módon véglegesen ren­dezhesse. Bizalommal fordulok e helyről egyházmegyénk buzgó világi férfiaihoz és hitrokoni szeretettel kérem őket, tekintsék a lelkészi fizetéseknek a mai kor szín­vonalára való emelését sürgős kielégítést követelő első­rangú közegyházi érdeknek és karolják fel ezt a nagy­fontosságú ügyet azzal a meleg szeretettel, a melylyel szeretett egyházunknak javát, boldogulását mindenkor a szivükön hordták. Ujabb korszerű és sürgős rendezést igényel t. Közgyűlés a tanitói fizetés és nyugdíj ügye is. A tanitói fizetéseket a legújabban rendező 1907. XXVII. t. c. ugyanis azt a kiáltó igazságtalanságot tartalmazza, hogy a felekezeti tanítók fizetését alacsonyabbra szabja a hasonló képesítéssel bíró s ugyanazon munkakört be­töltő állami tanitók fizetésénél. Teljesen jogos és mél­tányos tehát felekezeti tanítóinknak azon követelése, hogy fizetésük az állami tanítókéval teljesen egyenlővé tétessék. A törvény ezen igazságtalan intézkedésének megszüntetése, a tanitói fizetéseknek a megélhetési vi­szonyok folytonos nehezülésével lépést tartó emelése, az 1907. XXVIÍ. t.-c. valamint a tanitói nyugdíjtörvény sérelmes intézkedéseinek kiküszöbölése immár égető szükséget képez. Meg vagyok győződve, hogy egyház­megyénk szívvel lélekkel felkarolja derék tanitói karunk­nak imént röviden jelzett jogos követeléseit s azoknak mielőbbi megvalósítását kész mindenkor a legjobb igye­kezettel témogatni." Az egyházmegyei felügyelő ezen itt csak kivona­tosan közölt beszéde további folyamán szólott még a felállítandó pozsonyi egyetemen evang. theol. fakultás szervezéséről, melyet egyéb okoktól eltekintve is, — abból a szempontból, hogy a „kor színvonalán álló tu­dományos lelkészképzés érdekeinek csak az egyetem szervezetébe beillesztett theologiai fakultás felelhet meg teljesen", — okvetlen szükségesnek tart. Beszéde to­vábbi folyamán egyházmegyénk ügyeiről szólott, meg­említve, hogy az elmúlt közigazgatási évben „egyház­megyénk és egyházközségi tisztviselőink önzetlen oda­adással és buzgalommal töltötték be hivatásukat, derék tanitói karunknak lelkes munkája méltán megérdemli egyházmegyénk közönségének legteljesebb elismerését.* A magas színvonalú megnyitó beszéd megemlekezett még az egyházmegyei elet főbb mozzanatairól. Ezután áttért a közgyűlés a napirend tárgyalására. Az esperesi jelentés tárgyalásánál kitűnt, hogy az egész egyházmegye területén pezsgő egyházi élet folyik. Az artikuláris vadosfui egyházközség uj templomot épít közel százezer korona költséggel, az összes fuvarokat az egyházközség tagjai teljesítik, 1 harangra Vadosfáról 2315 kor. és uj orgonára az egés-s gyülekezetből 4200 korona önkéntes adomány folyt be. Nagvgeresd és a tavaly leányegyházközséggé szervezkedett Gyóró isi o át és tanitólakot épit, utóbbi melleképületeket is, Szilsár­kány tanitólakot épit s általában minden egyházközség az áldozatkészségnek szép jeleit mutatja. A népiskolai bizottság jelentésénél kitűnt, hogy a tanügy az egyház­megyében magas színvonalon áll; a gyámintézeti bi­zottság jelentése szerint a gyámintczet ügye is felka­roltatott. A számvevőszék jelentése rendezett anyagi viszonyokról számolt be. A lelkészi egylet jelentéseben foglalt indítvány értelmében az egyházmegyei közgyűlés elhatározta, hogy a pozsonyi egyetemen evang. theol. fakultás tárgyában felír az egyházkerületi közgyűléshez. A sobori leányegyházközségnek mely egyszerre templo­mot, iskolát és tanitólakot akar építeni igen tekintélyes önkéntes adományok segélyével, az egyházmegyei köz­gzülés a számvevőszék javaslatára azt ajánlotta, hogy épitse meg előbb az iskolát és tanitólakot s néhány évvel később csak pl. 1917-ben a templomot is. Több tárgy elintézése után a közgyűlés véget ért. Egyházasberzsenyi dr. Berzsenyi Jenő, a du­nántu'i ág. h. evang. euyházkerület uj felügyilöje. Dr. Berzsenyi Jenő 1845. évi április 10 én született a vas­megyei Nemesmagasiban Berzsenyi Pál és Berzsenyi Eleonóra szülőktől. Elemi iskoláit szülőhelyén járta, a gimnázium 4 első osztályát Kőszegen, az 5—6 osztá­lyokat Sopronban, a 8. osztályt a pápai ref. főiskolá­ban végezte, ahol érettségi vizsgálatot is tett. 1863 ban beiratkozott a bádapesti egyetemen az orvosi szakon hallgatónak, majd két évig a bécsi egyetem orvosi fakul­tásának látogatója. Az 5. évre újból visszatér Buda pestre s itt megszerzi 1868-ban a sebésztudóri, szemé­szeti és szülészi orvosi oklevelet. Orvosi praxisát a Rókus-kórház fiókosztályában kezdi, ahol másfél évet tölt. 1870. május havában a lipótmezei tébolydában másodorvosnak neveztetett ki. Ugyanez év őszén, mikor az ottomán kormány hadserege számára orvosokat ke­resett Magyarországban, a török kormánynyal két évre szerződést köt sminttörzsorvos kezdetben Kostantinápoly­ban, majd Drinápolyban szolgál két éven át. 1872 őszén, bár felszólittatott erre, a szerződést nem hosszabbítja meg, hanem — Görög- és Olaszhont bejárva — vissza­tér hazájába. Rövid idei honi tartózkodása után csak­hamar ismét útra indul hogy az orvosi tudományok haladásáról, fejlődéséről személyesen tudomást szerez­zen, elmegy Berlinbe, majd meg Londonba s hallgatja az orvosi tudományok legkiválóbb tudós tanárait. Kül­földi tanulmányairól hazájába visszatérve. Szombathe­lyen telepszik le, mint gyakorló orvos. Itt megnősül, feleségül vévén anyai nagybátyjának Berzsenyi Miklós­nak egyetlen leányát Kornéliát. Rövid három évi boldog házasélet után neje 1876-ban meghal. 1879 ben újból megnősül, de ez a házassága nem volt boldog s kény­telen volt tőle elválni. Harmadszor 1886 ban házasodik

Next

/
Thumbnails
Contents