Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-13 / 28. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 23

3 A kongruánál maga az elv volt hibás és igazságtalan, mert amely egyház megerőltette magát s hivei megadóztatásával a legnagyobb terhet rakta reájuk, csakhogy a papi fizetést a megélhetés fokáig emeljék, azok kapták a legkevesebb segélyt, amely egyházak pedig legkevesebbet törődtek lelkészeik tisztességes ellátásával, azok kapták a legnagyobb segélyt. 800 frt.-ig való kiegyenlítésnél esett egy lélekre az evangelikus egyháznál 60 kr, az izraelita „ 12*8 kr, a református „ 19 8 kr., a görög keleti „ 45 4 kr, az unitárius „ 61 -9 kr. Egy-egy segélyezett lelkészre pedig esett az evangelikus egyháznál 242 frt. 47 kr., az izraelita „ 300 „ 7ó „ a református 363 „ 82 „ a görög keleti 400 „ 51 „ az unitárius „ 410 „ 75 „ Tehát mindegyik számítás szerint a mi egyházunk kapja aránytalanul a legkisebb államsegélyt. Nem lehet, mondjuk ki magyarán: nem is illik az egyenlőség elvét éppen mi velünk szemben, a mi rovásunkra hangoztatni. Ezen hátrányok kiegészítésére igaz okkal és teljes joggal sürgethetjük az államsegély fokozását, anélkül, hogy a többi egyházat sérelem érné az egyenlőség tekintetében, ha ugyanakkor ök nem kapnak arányos segélyt. A segélyekből annyi illet meg minket, hogy a katholikusoknak juttatott tömérdek földbirtok aránya, akár az iskolák fentartása által négy századon át szerzett közművelődési érdem, akár népünknek egyházi és iskolai adó által roskadásig fokozott terhe, akár a honvédelem harcai, hazaszeretet vértanusága, alkotmány megmentése, közhasznú tevékenység, haladásban kitüntethető verseny, magyarság fejlődése tekintetéből szabja meg és fizeti ki az állam a segélyt: bármelyik felekezettel szemben a mi felekezetünknek kell az első helyen állania s bármennyit ad az állam, mindig adósunk marad, ha mással nem: erkölcsi tartozással, mert azokat a szolgálatokat megfizetni nem lehet s okosan tesz az állam — éppen a maga érdekében — ha mentül többet leró tartozásából, mert az neki is a legbiztosabban kamatozó tőkebefektetés. Ha a mi egyházunkat erősiti, akkor önmagát erősiti a magyar nemzet. Mindezen szempontokat tekintetbe véve merem én hangoztatni és ismétlem, éppen az egyenlőség elve szempontjából jogosult a mi egyházunk segélyt sürgetni az államtól, köteles az állam segélyt juttatni, hogy eddigi érdemeinket uj sikerrel gyarapithassuk. A mi hiveink joggal követelhetnek annyi segélyt az államtól, hogy az egyházi adót annyira lehessen leszállítanunk, mint p. o. a r. kath. hivek eg) házi adója. Az önérzet minden szégyenkezése nélkül, az egyenlőség minden serelme nélkül várjuk, kérjük, sürgetjük, követeljük az államtól a segélyt,. egyházi és közművelődési feladataink mentől teljesebb elérése érdekében, a nemzet érdekeinek mentői biztosabb sikerű szolgálatában. Nem irigységből, nem fényűzésre sürgetjük mi a segélyt, hanem érdemeink, áldozataink viszonzásául, közszükségeink fÖdÖzésére éppen az egyenlőség elve értelmében. B E Ü É LI E T. Esperességi közgyűlés. A népes, 47 anyaegyházból álló nógrádi evang. esperesség julius 3 án és 4 én tartotta meg — a papi és felügyelői kai' élénk részvétele mellett — rendes évi közgyűlését Balassagyarmaton. A közgyűlésen Frenyó Gyuia főesperes és Beniczky Árpád esperességi felügylö elnököltek. A főesperes jeletésébon az esperesség a lefolyt év minden mozzanatára kiterjeszkedett, mely után a következő közérdekű fontosabb határozatok hozattak : A reformáció 400 éves jubileumi ünnepélyével kapcsolatban az esperességi közgyűlés a kerület révén felkéri az egyetemes gyűlést, hogy álljon el azon határozatától, mely szerint egy orsz. szeretetház létesitessék e kiváló alkalomra, hanem a nógrádi esperesség a lelkészképzés ingyenessé tételét, egy a theol. akadémiával kapcsolatos gyakorlati szeminárium létesítését, továbbá egy prot. sajtóiroda felállítását, a prot. sajtó organizálását tartja a jubileumi ünnepi alkalomhoz méltó s anyagi erőinket meg nem haladó s a jelenkor szükségeinek megfelelő legüdvösebb intézménynek, melylyel méltóképpen ünnepelhetünk. A nógrádi esperesség a maga körében egy diakonissza állomás szervezését és az esperesség monográfiájának megírását vette célba. Evang. egyházunk számbeli csökkenésének tárgyában az esperesség mély aggodalommal konstatálja ennek elszomorító tényét, annak okait egyrészt a prot. öntudat hiányából származó, a vegyes házasságoknál kárunkra kötött reverzálisokban, az áttérésekben, a szekták pusztításában, a nagy adóteherben s a missziók megfelelő gondozásának hiányában látja. Ennek meggátlására az esperesség kimondja, hogy e vesztességekre vonatkozó adatok pontosan összegezve, minden egyházzal közöltessenek s a lelkészek hivassanak fel a prot. öntudat fokozására — a vallásoktatás, a konfirmáció, evang. ifjúsági és nőegyletek alakítása által s különösen a missziókra nagy gond fordittassék s a reverzális törvény eltörlése szorgalmaztassék. Az esperesség — kapcsolatban a tiszai és bányai egyházkerületek hasonló intézkedésére, felhívja a gyülekezeteket egy „egyházi tartalékalap" létesítésére, mely biztosítja az egyházi épületek jókarban tartását és felépítését. Tekintettel az ifjúság erkölcsi sülyedésére s templomkerülésére, felkeresendő a közig, hatóság, hogy sátoros ünnepek első napján soha, második napján