Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-06 / 27. szám

1912. EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 231. Az egyház belső meg< rős'tésének eszközét látja a fopásztor & pásztor leveleiben és a canonica visitaiio-h'óii. „Bár rend kivül hálás feladat volna, de idő és tér szempontjaira való figyelemmel mégis mellőznöm kell az egyházlátogatási körúton szer­zett tapasztalataimról, benyomásaimról való bő­vebb beszámolást annál is inkább, mert körutam leírását buzgó útitársam, Kemény Lajos, eg} ház­keriileli jegyző tollából e jelentés későbbi lap­jain úgyis kézhez veszi közgyűlésünk minden t. tagja. Annyit azonban általánosságban, a leg­hálásabb érzések közt kell kijelentenem, hogy egyházlátogatási körutamon 1 ten áldó kegyelmé­ből szemmel látható volt a semmi más egyházi intézkedéssel nem pótolható áldásos hatás. A szivek össze dobbanása a lelkes örömben, A alami csodás fogékonyság a legkomolyabb főpásztori intelmek kész befogadására, a hittestvéri közös­ség büszke r^gyogtatása bárki idegennel szem­bem, lelkes elhatározások nagy alkotásokra, áldo­zatokra, kicsinyek arcán tündöklő öröm, öregek szemében csillogó könnyek, viszálykodó felek kiengesztelőelése a gyülekezet nagy napjaiban és nagy céljaiért, lüktető melegséggel énekelt himnu­szok és áhítattal hallgatott igék, versenyző kész­ség a bizalomteljes, ragaszkodó, szeretetteljes, lelkes ünnepi fogadtatás gyönyörködtető terhei­nek viselésében ... és ki tudná még mind lüirni az örömnek, a hittestvéri melegségtői meg­szentelt szeretetnek és a gyülekezeti hitélet fel­pej'.sdülcsének azokat a felejthetetlenül kedves, boldogító emlékeit, amelyeknek létrehozásában egyenlő része volt Brassónak és Árvának, egyenlő része az ünneplő népnek és az ünnepélyt irányító gyülekezeti és egyházmegyei elöljáróknak. Sehol a legkisebb zavaró momentum. Mindenütt a leg­példisibb rend, a leglelkesebb ünneplés és az értesítések szerint a legá'dottabb épitő hatás! Legyen áldott érette az, aki forrása minden erő­nek és áldásnak, akinek kezében egyről egyre mindannyian csak gyenge eszközök vagyunk, de lélekben, hitben és szeretetben összeforrva cso­dás hatalommá ercsidűnk. A canonici visitatio megejtésében főként három részletre helyeztem kiváló súlyt: a be­vonulást nyomon követő istentiszteleten a gyüle­kezethez, a néphez intézett oltári buzdító, Isten­hez emelő és intő főpásztori szózatra, a lelkészi hivatal ügykezelésének megvizsgálására és a gyű­lekezet szine előtt a templomban, vagy a tanács­teremben tartott ünnepélyes egyháztanácsülésre, amelyen egyúttal a mutatkozó hiányok pótlására, szabályellenességek megszüntetésére, a belélet meg­erősítését célzó intézkedések teljesítésére adtam egyházi jogszokásaink értelmében a canonica visítationál's eljárás kifolyásaként törvényerejű utasításokat. Örömmel és teljes megnyugvással állapítom meg, hogy oltári beszédeimet mindenünnen a legélénkebb figyelem fogadta, továbbá, hogy ami a lelkészi hivatali ügykezelés külső foimáit illeti, főként a brassói esperességben igazán mintaszeiüen tökéletes rendet tapasztaltam, ugy, hogy az ottani kezelési módot példaként vehetné mmden espe­resség minden lelkészi hivatala, és hogy törvé­nyes alapon álló, törvényerejű utasításaimat, ame­lyeknek pontos végrehajtásáért jegyzőkönyvileg tettem felelőssé bz egyházi özségi elnökséget, az egy házi anácsot és az esperes urakat, minden ellenmondás (és ami ilyenkor meg sem is enged­hető, mii den nagyobb vita) nélkül, illő tiszte­lettel és bizalommal fogadtak ugy a lelkészek, mint az egyliáztanács a maga egészében. Általá­nosságban annyit jel< zheíek, hogy ez utasítások túlnyomó része a lelkészi hivatali ügykezelés tökéletesítésére, epyes Lünos népszokások elleni SZÍVÓS küzdelemre, főként Brassóban róm. kalh. jellegű ünnepnapok megszüntetésére, a kerületi stóla behozatalára, az állami munkásbiztositó in» tézmény népszerűsítésére, az adott viszonyok szerint eg) háztársadalmi egyesületek alkotásáia, kirívó adóztatási vagy tehermegosztási eljárások igazságossá tétel* re, a« egyházi és iskolai épüle­tek megfehlő karbahozatalára stb. stb. vonat­koztak. Vajha minden utasításom teremne annyi gyümölcsöt, amennyinek beéredésére a gyüleke­zetek és bennök Isten országa javáért én vallá­sos szivem meleg fohászával kértem és kérem szüntelen az égi kegyelem Atyját. Az engem körülvett szereteten kivül ebben látnám meg igazi me.fjutalmazt dását egyházlátogatási kör­utamon kifejtett és az Úrért és az ő szent or­szágáért lelkes érőmmel áldozatul adott fárado­zásaimnak! . . . Kiirthatatlan meggyőződésemmé vált, amelyet a tapasztalatok ereje bennem szinte acélossá kovácsolt, hogy a püspöknek minden egyéb hivatali teeiulőjével százszorosan felér — ós ezért semmi, de semmi egyébbel nem pótol­ható — az általa végzett canonica visitatio." „Veszteségeink: Dr. Zsilinszky Mihály, a leg­illu>ztrisabb egyházvezéreink egyike, a bányai egyházkerület mult évi közgyűlésén váratlanul, az egyházszerető szivek őszinte fájdalmára, be­jelentette évek hosszú során át nagy dicsőséggel, lankadatlan buzgósággal, országos tisztelet és hálás ragaszkodás babéraitól körülővezetten be­töltött kerületi felügyelői állásáról történt le­mondását. E bejelentésnek szinte megdöbbentő hatásába keserű veszteség érzetével vegyültünk el mi is, tudva és érezve, hogy kevés egyház­vezérünk szoigálata hatott ki oly áldásosán nem-

Next

/
Thumbnails
Contents