Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-06-08 / 23. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 23

3 Dr. Reil Lajos előadta a szociológiai ismereteknek a középiskolában való közlésének gyakorlati kivitelére vonatkozó nézetét. Kifejti, hogy az iskolának az élettel kell szoros kapcsolatban lennie, tehát a mai életet mozgató nagy szociális gondolatok világába kell vezetni az ifjúságot. É téren a vallástanárral kezdve, a történet tanárral folytatva, minden szak tanárának meg van a maga feladata. De szükség van rendszeres szociolágiára, tehát indítványt terjeszt be, hogy az egyetemes tanügyi bizottságot keressék fel a tantervnek oly irányú módosítására, hogy rendszeres szociológia a középiskolai tanítás szerves része legyen. Dr. Szigethy Lajos előadja, hogy a tanárok szolgálati pragmatikáját az egyetemes tanügyi bizottság elkészítette, ismerteti e tervezet főbb alapelveit, de indítványozza, hogy részletesen ezt a szakosztály most ne tárgyalja, mivel a tanári karoknak lesz alkalmuk ennek részletes ós alapos tárgyalására. Szutorisz Frigyes, aki mint a Kárpát-Egyesület eperjesi osztályának elnöke a turista ügy igen hasznos munkása, gyakorlati példákkal gazdagon illusztrálva kifejti a turistaságnak nagy fontosságát az ifjúság erkölcsi nevelésében, sürgeti — és e téren Eperjesen maga járt elől — diákszállók fölállítását s az egyes iskolákban a turistaság kötelező rendszeres szervezését. Dr. Nemes Béla alaposan kifejtette, milyennek kell lennie épületében, szervezetében az ideális középiskolai internátusnak s ilyenek felállítását kívánatosnak tünteti fel. Adamis Gusztáv az iskola erkölcsi nagy feladatai után a tanárok anyagi érdekeit érintő fontos kérdéseket tárgyalt. Sürgette a lakáspénz ügyének az állami tanárokéval egyformán való rendezését, az állami középiskolai tanári állások pályázat utján való betöltését, tehát a protestáns tanárok előtt való megnyitását, a nyugdíj-törvény gyökeres revisióját, a tanárok évi 2% o

g hozzájárulásának törlését, a családi pótléknak a felekezeti tanárok részére való állami megadását, az egyöntetű iskolákból a középiskolákba átlépők részére a különbözeti vizsga egyöntetű megállapítását (erre vonatkozólag teljesen kidolgozott tervezetet készitett), végül indítványt terjesztett be, hogy a leányokat az evangelikus középiskolába nyilvános tanulókul vegyék fel. Addig is, mig ez meg nem történhetik, az egyetemes tanügyi bizottság utján valósittassék meg, hogy a leánymagántanulók a nyilvános előadásokon jelen lehessenek. Délután 3 órakor a többi szakosztályok üléseztek, még pedig: a főiskolai szakosztály dr. Masznyik Endre elnöklete mellett Stráner Vilmos theol. akad. tanár a gyakorlati lelkészképzésről szóló tételei képezték a tárgyalás alapját, melyeket a szakosztály hosszú és mélyreható vita után kevés módosítással a következőkben fogadott el: 1. A gyakorlati élet szükségletét hangsúlyozó korunk, az egyoldalúan teoretikus, mondjuk tisztán tudományos kiképzéssel szemben általában a tőiskolai oktatás és nevelés minden ágában is sürgeti a jelennek, a gyakorlati életnek és jövendő élethivatásnak tekintetbe véfelét, igy a theol. oktatás, illetőleg lelkészképzés terén is. 2. Theol. akadémiáinknak, mint az egyház szolgálatában álló tudományos intézeteknek, a theológiai tudományos képzés mellett, helyesebben: ezzel együtt, ennek végső célját, t. i. az egyház jövendő lelkészeinek kiképzését nem szabad szem elől téveszteniük. 3. A iheológiának, mint tudománynak művelése szakszerűen képzett theologusoknak lévén hivatása, a theol. tanár e hivatása alapján is magát az egyház szolgájának tekintse. 4. A gyakorlati kiképzés theol akadémiáinkon nem terelhető az egyes egyházi funkciók körüli külső rutin, vagy technika elsajátításának értelmében. A lelkészi hivatal nem mesterség és a theol. akadémiák hivatása ennek folytán nem lehet az, hogy mesterembereket neveljenek. A gyakorlati kiképzés sem sülyedhet a slöjd oktatás nivójára. Ilyen eljárás mellett a r. kath. papi szemináriumok theol akadémiáinkkal szemben a theol. tudományosságnak valóságos tűzhelyei lennének. A gyakorlati lelkészképzés érdekében kívánatos, hogy a szakvizsga után a lelkészjelöltek legalább egy évig valamely lelkészek oldalán működjenek s csak azután tehessék le a lelkészi képesítő vizsgát. 5 Ezzel összefüggésben theol. hallgatóink tulkorai nyilvános szereplése a gyakorlati életben (prédikációk stb.) már paedagógiai szempontból, de az egyház és saját érdekükben is lehetőleg korlátolandó és nagyobb mértékben ellenőrizendő. Ebben a tekintetben joggal utalhatunk a külföld példájára s az ott található egészségesebb misszióra, az egyetemi oktatást nem is említve, még az u. n. lelkészképző szemináriumokban is. 6. Anélkül, hogy a felelősséget magunkról másokra akarnánk hárítani — kölcsönös vádaskodással az ügyet nem visszük előbbre — tény az, hogy a theol. akadémiákról kikerülő fiatal embereket sokszor éppen a gyakorlat rontja el. 7. A gyakorlati theológia reformja ujabban különösen a külföldi prot. theológusokat is foglalkoztatja, nevezetesen abban az irányban, hogy a túltengő historicizmus a jelenkor viszonyainak ismerete javára bizonyos korlátozást szenved. (Kirchenkunde — Rel. Volkskunde.) 8. A historicizmus korlátozásának a gyakorlati theol. körén kívül az u. n. bibliai (nevezetesen ótestám.) tudományokra is kiterjedő jogosultsága, a lelkészképzés színvonalának egyházunk, szellemével ellenkező leszállítása nélkül, el nem ismerhető. 9. Ezzel szemben föltétlen elismerést érdemel az a követelés, hogy nemcsak a szorosabb értelemben vett gyakorlati theol., hanem az u n. elméleti disciplinák előadása is, amennyire lehet, folytonos tekintettel legyen a gyakorlati élet követelményeire, ugy, hogy ilyformán az elméleti ós gyakorlati theológia közötti eddigi éleshatárvonal megszűnjék s ha nem is teljesen egyforma mórtékben, mégis az elméleti theológia gyakorlati, a gyakorlati pedig elméleti legyen. 10. A gyakorlati theológiára s általában a gyakorlati lelkészképzésre nézve általános elvül elfogadható az, hogy a legjobb gyakorlat a helyes elmélet 11. A tudományos ós gyakorlati lelkészképzés általános sikerének szempontjából elengedhetetlenül szükséges a theol. tanárok és hallgatók között bizalmas és személyes viszonynak kifejlődése és ápolása. Az előadónak köszönetet szavazott a szakosztály. Bancsó Antal soproni ak. ig. előadja a theológiai akadémiák egyesítésének kérdését s kívánatosnak tartja, hogy e kérdésben előbb a theológiák egyezzenek meg. A soproni akadémia már foglalkozott e kérdéssel Pröhle K. előadása alapján s az ellene ós mellette szóló érvek mérlegelése után az egyesítés mellett foglalt állást. Mayer Endre az eperjesi akadémia nézetét