Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-05-11 / 19. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 sát meg nem engedi, okvetlenül szükségünk van szabaditóra, megváltóra, üdvözítőre, akiben megháborodott sziveink megnyugvást kereshetnek, találhatnak. Es hála az Isten atyai kegyelmének, hogy nekünk az ő egyszülött fiában ily megváltót, üdvözítőt adott. A cura pasztorális gyakorlására csakis az Ö benne való hit tehet bennünket alkalmatosakká. A lelkipásztori gondozás mikénti gyakorlásáról, röviden szólni alig lehetséges. Annyiféle a gyülekezetek, az egyháztagok lelki szükséglete, annyi a nyomor, baj, betegség, annyian vannak az elhagyottak, árvák, gyámoltalanok, eltévelyedtek, züllés veszélyében levők, hogy ha mindezekre csak rágondolunk, tehetetlenségünk érzetében csak megalázkodunk: haszontalan szolgák vagyunk. Jutalmat nem várhatunk, csak kegyelmet sok mulasztásainkért és segedelmet Tőled, mi Urunk és Megváltónk! A munkatér nagyon is tág. Nincsen ember aki azt minden irányban beltölthetné. Az egyéniségek kü:önfélesége mellett a helyi és időszerinti körülmények és alkalmatosságok az egyiket inkább az egyik, a másikat más irányba fogják terelni. Gyülekezeteink nagysága, számos filiáikkal nagyon megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi, hogy híveikkel egyénenként, azok ügyes-bajos dolgaival, lelkiszükségleteikkel kellően megismerkedjünk. Ehhez még a sok irodai munka, amelynek fele alighanem felesleges, de kötelesség, melyet elmulasztani nem szabad, mindenféle tiszteletbeli más hivatal, mely szintén gondot, időt igényel: mind oly dolgok, amelyek a pasztorális curát sokszor igen szük térre szorítják. De ezekről talán más alkalomkor több szó eshetik. Stettner Gyula. A tállyai kézirat. (Második közlemény.) Mindig előnyös volt hazánkban pápistának lenni! Tranoscius szerint a nagy Thurzó Györgynek a konvertált fia ezt mondá: „Bene est in Hungaria Papis tice vivere, et Lutheranice morí." Lépes nyitrai püspök pedig ezt szokta mondani: „Nos prece Papista sumus olim pro vice nostrum. Quisque Lutheranus dum moriemur érit. Tunc animam nemo dicet Tu Petre, Maria, Sed Tu dicemus suscipe Christe meam!" * A jezsuiták voltak egyházunk legnagyobb ellenei. S hogy mik a jezsuiták az egyes népeknél, azt Zabler Jakab bártfai lelkész igy irta le: „Seductor Sveco, Gallo Sicarius, Anglo Proditor, Imperio Explorator, Davus Ibero, Italo Adulator." * Az iszonyú üldözések miatt a 17-ik század elején még kétezren felül levő egyházaink száma Mária Terézia korában már kétszázra olvadt le. * 1763-ban pedig Barkóczy Ferenc esztergomi érsek Rozsnyón, a nála tisztelgő Sramkó Mihály kövii ós Prunyi Mátyás oláhpataki evang. lelkészeknek már büszkén vágta oda, hogy a „lutheránusoknak hazánkban csak két törvénye maradt fel. Az első: „Lutherani comburantur!" s a második: „Lutherani adhuc tolerantur!" Ö is, valamint testvére a hírhedt Barkóczy Klára is nagy üldözői voltak evang. egyházainknak, kinek gyászos szereplé érői Hörk is megemlékezik a rSáros— Zempléni esperességről" irt művében. * 1749-ben fej- és jószág elvesztése alatt tiltották meg az evangelikus rendeknek, hogy sérelmeikkel külföldi fejedelmekhez forduljanak. XIII. Kelemen a „szent atya" pedig Daun osztrák tábornagynak a poioszokon nyert győzelme után 1759. jan, 30 án egy szentelt kardot és egy brévét küldött ama felhívással, hogy „a luteránusokat és a kálvinistákat, emez amalekiták és moabiták istentelen fajzatait irtsák ki gyökerestől." „Sit illud brachium sanguine impio tinctum! ' — irja tovább neki s fölkéri hogy a „Nagy Károly példája szerint Németország északi részét csapással, vassal, tűzzel és vérrel téritse át az „igaz vallás"-ra !* 1743 ban még a külföldi egyetemek látogatását is betiltották a magyaihoni evang. tanuló ifjaknak. 1744 ben meghalt Erdödy Gábor az egri püspök, kit az evangélikusok üldözése miatt az eretnekek pörölyének „Malleus Haereticorum" neveztek. E gyászos időben „a három Pál* védte leginkább egyházaink ügyét: Ráday, Prileszky és Jeszenák Pálok. Czékus László. IRODALOM. Rövid tanulmányi kalauz hittanhallgatók részére. Irta Tschakert Pál. Ford. dr. Szlávik Mátyás. Budapest 1912. Ára 1 korona 50 fillér. 68 lap. Tapasztalati tény, hogy mily nehéz a középiskolából a főiskolába átlépő ifjúnak megbízható kalauz, megfelelő utmutató nélkül választott studiumában eligazodni. Különösen teológiai akadémiáinkon régóta hiányát érezték egy oly műnek, mely a kezdő teológust főbb vonásokban tájékoztatja tanulmányai köréről, bevezeti a teológia rendszerébe és megismerteti vele a teológiának mint tudománynak sajátlagos feladatát, valamint viszonyát a többi tudományokhoz. A némeí teológiai irodalom bővében van az ilyen „enciklopédikus" munkáknak, de írói nincsenek mindig tekintettel a kezdő szükségleteire. Igy pld. Lemn e munkája nagyon is tudományos, Wernle a problémák tömegével zavarja meg a kezdőt, Bassermann „Studienführer"-je pedig sok olyat ölel fel, ami csak a német viszonyok szempontjából fontos. Dr. Szlávik Mátyás finom, pedagógiai érzékének beszédes tanújele, hogy a rendelkezésére állott gazdag német irodalomból ép a Tscackert kis müvét szemelte ki a magyarra való átültetésre, mi által kitűnő szolgálatot tett nemcsak teológiai hallgatóinknak, kiket „e müvei csakugyan a jól megalapozott tanulmányozó útjára vezet", hanem egész teológiai oktatásügyünknek is. E kalauz csakugyan mindenről tájékoztatást nyújt, amire a kezdő teológusnak szüksége van még pedig világos, keresetlen, jól folyó nyelven. A nagytudományu forditó azzal is nagy érdemet szerzett, hogy a .kalauz" egyes cikkeit talpraesett, felvilágosító megjegyzésekkel bővítette (sőt van egy nagyobb függelék is: a teol. enciklopédia története), továbbá, hogy a magyar teol. irodalmat is felsorolja. Tschackert müve egyébként — mellőzi a nehéz isme-