Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-04-20 / 16. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 És hírnevünk, mely félvilágra száll. Igazságos! Tégedet emlegetve, A falu népe felbuzdul nevedre, Hazáért él-hal, munkál és eped S százszor megáldom falu, népedet. Az ablakokban nyílnak a virágok — Mi szép ez a virágos Budapest! Majd kigyúlnak a sok ezernyi lángok, Sűrű párával ha leszáll az est. Jobb volt ott tépnem c-<ak egy szál virágot, Néznem akácfáknál a holdvilágot, Hallgatnom a dalt a bokrok alatt — Kis falum, százszor is megáldalak! Menyasszonyként állsz, hegykoszoruzottan Budapest, gyöngyöd a Margitsziget. Fátylad, fehéren omló hab fodrokban A Duna, mely lábadnál elsiet. Gyönyörű vagy főváros, megcsodállak, De csak téged szeretlek, téged áldlak Szabad természet — lelkem ott mulat, S mindvégig áldom kedves falumat! láat&a Kácoly. MISSZIÓ. Rovatvezető: Seholtz Ödön. A diakonissza ügy történetéről és jelenlegi állásáról kimerítő adatokat közöl az a hatalmas kötet, mely „Jubilate

4" cím alatt a kaiserwerthi diakonissza anyaház 75 éves emlékünnepe alkalmából Stursberg lelkész szerkesztésében látott napvilágot. (Ára kötve 8 márka ) A könyv bevezető része 3 fejezetben ismerteti a diakonissza ügy történetét az őskeresztény egyházban s a reformáció korában, az apostoli diakonisszái hivatal felújítását s végül a diakonissza hivatás alapelveit. Azután sok illusztrációval díszítve közli a kaiserwerthi anyaház történetét. Eszerint 1836. október 13 óta 1911. junius végéig 4500 próbanővért vettek fel Kaiserwerthben, kiknek körülbelül a fele valami okból alkalmatlan volt a diakonisszái hivatásra. A belépettek második fele, összesen 2264 felszenteltetett nővérré, kik közül még ma is 1252 az anyaház szolgálatában áll, kikhez járul még 229 próbanővér. Azon 1104 felavatott nővér közül, kik a 75 év folyamán kiléptek az anyaház kötelékéből, a legtöbb segítségre s gondozásra szoruló szüleihez, vagy vérrokonaihoz tért vissza, a többi pedig férjhez ment. Az emlékkönyv erre nézve megjegyzi: Azoknak nagy száma, akik szüleik gondozása végett, avagy férjhezmenetel miatt váltak ki az anyaházból, legjobban igazolja, hogy az evangelikus diakonisszákra nem rakunk evangeliumellenes jármot, vagy a személyes szabadságot s önrendelkezési jogot korlátozó kényszert." A könyv utolsó fejezete 130. lapon a kaiserwerthi anyaházzal szövetségben álló más 87 diakonissza anyaházról közöl kimerítő ismertetést, miből megtudjuk, hogy jelenleg 21.000 evangelikus diakonissza tartozik ezen szövetséghez. „Kerek 8000 helyen áll az önkénytesek ezen nagy tábora az emberi nyomor és szenvedés minden csak elképzelhető tanyáin, éjjel és nappal a keresztény szerretet szolgálataban, Egyiptom pálmaitól Lappland hó és jégfedett terűieteig, Jeruzsálem kereszteny kultúrintézményeitől az emberi fejlődés legújabb nyugatamerikaí színhelyéig. Mindezen mérhetetlen területeken a diakonisszák ismeretlen kunyhók csendes betegszobáiban, egész országokra kiható ínségek, háborúk, lázadások ragadós nyavalyák alkalmával oly önfeláldozó és eredményes munkát fejtettek ki, hogy az egésx világ tudomást szerzett róla. Örvendetes tünet, hogy az összes diakonissz;.-anyaházaknai ugy m gántársulatok, mint az egyházi, városi és állami hatóságok egyre sürgősebben keresnek nővéreket a beteg-, szegény- és menházak, javító intézetek és árvaházak, a mindennemű nevelő- és tanintézetek, leányotthonok és magdaleniumok vezetésére és gondozására." — Egyházunknak eddig tudvalevőleg csak egy diakonissza anyaháza van Pozsonyban, melyet az ottani gyülekezet létesített és tart fenn mostanáig. Ezen anyaház eziaén uj, a követeimé nyeknek teljesen megfelelő épületet kap. Vajha az uj épületben fokozott fejlődésnek indulna az ügy közöttünk is s vajha az egyház vezető tényezői végre nálunk is belátnák, tiogy a diakonissza-ügy anyagi és erkölcsi felkarolása nálunk is elsőrendű egyházi szükség. Svájc. Hogy az uj vallásként magasztalt szocializmus nem kepes az emberi szivet állandóankielég iteni, arra nézve teljes bizonyságot szolgáltat Pfiüger zürichi szociáldemokrata lelkész esete. Azon tény, hogy ezen nagynevű s a népgyűléseken szívesen hallgatott szocialista szónok templomaban az Isten igéje helyett a politikáról prédikált, azt eredményezte, hogy temploma mindinkább kiürült, ugy hogy végre lemondott állásáról s a nagy tanácsba választatta be magát. Utódjául egy elvtársát ajánlotta Winterthurból. De a munkásoknak nem kellett az ajánlott, hanem egy pozitív hivő lelkészt választottak s még két más állásra is pozitív, keresztény-szocialista lelkészt hivtak meg. S a magyarázat ? Pflügert szeretik mint „elvtársat", de mint lelkész „nem elég vallásos" nekik. Jaurés, a francia szocialista ezt írja egy helyen: „Egyáltalán nem hiszem, hogy a természetes szociális élet kielégíthetné az emberiséget. Ha a szociális igazságosságot, ami után törekszik, elérte, észre veszi majd, hogy egy végtelen üresség maradt meg, melyet ki kell tölteni." Modern szellem kinövése a papválaszfásnál. Mezőtúron történt! Hatalmas nagy parasztváros az Alföldön. Gergely Antal volt a papjuk. Hires, nagy szónok volt, akit a ref. lapok mai napig is siratnak Meghalt. Pap kell a városnak, méltó, nagy utód a hatalmas Gergelynek. Választanak hát papot. Széjjel néznek e hegyesvölgyes szép hazán. A keret ez: reform, szokás szerint a kiküldött bizottság elmegy egy papot meghallgatni a székhelyére. Kritikát kell róla mondania. Értéket akar megismerni egy emberben, akit papjául akar elfogadni. Helyes. Ezt az értéket ugy véli felfedezni, felismerni, kihámozni a tisztelt bizottság, hogy amugv diákmódra, papirosdarabokra textusokat ir fel, azokat egy asztalra szórja, azután felszólítják a papot: húzzon tiszteletes ur egy cédulát! A lelkész nagy izgatottság közepette — akár egykor diákkorában az évvégi vizsgán — kihúz egyet a sok közül, amelytől jövendő sorsa függ. Egy