Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-04-06 / 14. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 a benne testet öltött ige hallhatatlan. A hit, remény és szeretet állandó lesz, mig fájdalom és könny marad. Jézus jelenlétét tanúsítják a kórházak, menedékházak es kikötők, az élet hajótöröttjeinek kikötői. Diszes az épület, melyben összejöttünk és nemesek a fölsorolt célok. Méltán nevezik szeretetháznak és bizonyítéka, hogy az apák hitbuzgalma nem halt ki. Ma — hála Isten — nincs felekezeti villongás, a különböző egyházak hivei szeretettel üdvözlik egymást. A béke azonban nem jehntheti egyben a pihenést is, hanem fokozott munkát igényel. A győri gyülekezet megértette az idő szavát. Megalkotta a szeretetházat. Forrást nyitott, melyből a szeretet árad s igy nemcsak szóval, de tettel is dicsőitik a mennyei Atyát. Megértették, hogy nemcsak magunkért születtünk, hanem másokért is kell munkálkodnunk s ebben a munkában igaz örömet találni, ez méltó az emberhez. Egyiptomban fáraók piramisokat építettek emlékeik fentartására, de a nagyszerű emlék rovására van, hogy az alkotásokat verejtékes rabszolgák könnyei öntözték. Róma diadaliveket emelt a harcokból visszatért hősöknek, cirkuszokat épített a nép részére, de annak emlékéhez a rabigába ejtett nemzetek sóhajtása, ennek — a vadállatok áldozatainak jajveszékelése fűződik. Mily más, mikor a jelen a jövőnek oly emléket hagy, mely a szeietetet hirdeti. Méltán mondja a bölcs: több jót tesz az emberiséggel, ki egy gyümölcsöző fát ültet, mint aki a harctéren pusztítással arat babért. Ezek után a szentegyház nevében átadta az egyháztanácsnak a fölavatott és megáldott szeretetházat. Pálmay Lajos ismertette ezután az épités történetét, 1884-ben az eddigi árvaház alkalmatlan lett. Kérésükre a város adott telket, melyet később tizezer koronával megváltott. Szerény tervet készítettek ekkor, de néhai dr. Fischer Sándor buzgalma, Bálint Mihály 60000 K-ás adománya lehetővé tették nagyobbszabásu terv kidolgozását. 125000 K keretében tervezték az építést. Köszönetét fejezte ki azoknak, akik nagyobb adománynyal járultak az építéshez és fentartáshoz, igy az ev. belmisszió egyesületnek 1000 K adományért és a kilátásba helyezett évi 400 K hozzájárulásért, a győri első takarékpénztárnak 500 K, a városi és megyei takarékpénztárnak 500 K és a győri általános takarékpénztárnak kiegészítendő 5000 K-ás adnmányáért. Az árvák nevében egy kis árva fiu, Huber Dani mondott megható beszédet, melynek hallatára kicsordult a hallgatóság szemeiből a könny — a szánalom és öröm könnye. Dr. Fischer Gyula zárószavai után Isó Vince lelkész mondott imát, majd a kar énekével az ünnepély véget ért. .3- r . Lelkésziktatás Malompatakon. Minden tekintetben magasztos, lélekemelő ünnepély kere:ében iktatta be Kübt-cner Albert főesperes a malompataki evang. egyház ilju lelkészét Kárpáti Jánost, március 24 én. A fiatal lelkipásztor, aki a külföldön is gyarapította ismereteit, eg^ kor büszkesége volt az eperjesi kollégium főgimnáziumának. A beiktató főesperes mellett fungáltak Thern Ede matheóczi és K eh Aurél stiáz?ai lelkészek, akik meleg szavakkal köszöntötték uj testvérüket. Isteni tisztelet u'án laVorna volt a szép paróchián. Az installáción ott volt Székely Gyula főesperes. Takács József országgyűlési képviselő, V'ii.khr Ernő főszolgabíró, matheóczi Schöltz Albert gyártulajdonos, az egyhá?hűségéröl, protestáns lelkülete miatt általános tiszteletnek és szeretőinek örvendő egyházfelügyelő s tesivére Schqltz \

7iktor, Ziman Ede főerdőmérnők, Nitsch Andor földbirtokos, akihez, mint lelkes, agilis protestáns emberhez sok reményt fűznek a szepességiek egyházi téren is, Kis Nándor, a késmárki fehérítő gyár igazgatója, Gőcs Károly közjegyző, az ifjú lelkész bájos menyasszonya, dr. Szteh'o Jánosné és fia Zoltán Eperjesről, a beiktatott lelkész családja s e sorok irója, aki 7 éven át volt tanára az ifjú lelkésznek. Kárpáti János lelkészi működése Malompatakon a benső S7eretet jegyében indult meg s a legnagyobb reményekre jogosítja fel egyházmegyéjét s kerületünket; kisérje mindenkor áldás és siker további istenes cselekedeteit s lépéseit. Eperjes. Dr. Wallentinyi Samu. Halálozások. A budapesti ág. hitv. testvéregyházak deáktéri elemi ós polgári leányiskolájának tanítótestülete mély fájdalommal jelenti, hogy szeretett és tisztelt kartársa Scholiz Lajos igazgató f. évi március hó 27-én reggeli 5 órakor, életének 58. évében bevégezte munkás életét. — Bernátfalvi és földvári Földváry Tibor folyó hó 27-én délelőtt 10 órakor, életének 49-ik évében, hosszú súlyos szenvedés után Budapesten jobblétre szenderült. A felejthetetlen halott hűlt teteme Budapesten a kerepesi ut melletti temető halottas házában az ág. evang. egyház szertartása szerint megáldatott és Péteriben (mult hó 30-án délután fél 5 órakor ujabb megáldás után) a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetett. Szombathely ajánlata. Szombathely városa a dunántuli egyházkerületnek felajánlott 80.000 K-t, hogy kőszegi felsőbb leányiskoláját oda áthelyezve, Szombathelyen fejleszsze azt leánygimnáziummá, vagy pedig bővítse ki tanitónőképző-intézet felállításával. A szatmárnémetii evang. egyház templomegyesülete. Meghatóan meleg és sokáig emlékezetes ünnepe volt virágvasárnap a kicsiny, ifjú szatmári egyháznak. Egy hatalmas lépéssel közelebb jutott kezdettől fogva kitűzött nagy céljához: templomépitési akciót indított. Miután a belügyminisztérium az orsz. könyöradomány gyűjtési engedélyt megadta, maga az anyagiakban szegény, de melegedni, lelkesedni és tenni tudó kis egyház is teljesíteni akarván kötelességét: templomegyesület alakítását határozta el. E célból a virágvasárnapi istentiszteleten Duszik Lajos lelkész nagyhatású, lelkesítő beszédjétől megkapva, egyhangú lelkesedéssel fogadta a templomegyesület eszméjét, azt az alapszabályok jóváhagyásáig is megalakította s a templomalaphoz adományokkal hozzájárult. A pünkösdi ihletésben alig fél óra alatt 2300 K-t gyűjtöttek, ajánlottak fel a templomépitési alapra. A taggyüjtő iveket aláírták s a jelen volt hölgyek 30 darab gyüjtőivet vettek át s indultak el gyűjteni. Szegényes sorsú iparosok, tisztviselők 50—300 K-t irtak alá. Az egyház különben megalakulása óta (1908. márc. 8.) szorgalmas takarékossággal közel kilencezer koronát gyűjtött templomalapja javára. Idegen felekezetűek páratlan buzgósággal gyűjtenek Igy alakult ki az egyház közönsége lelkében az a nagy óhajtás : vajha 1917. október 31-én, a reformáció négyszázadik évfordulóján aratnák fel a szatmán templomot, Luther-templomot. Ez volna egyik méltó emléke a dicső hithősnek! E nagy cél megvalósításához a kis egyház túlfokozott áldozatkészsége nem elég. Egyetemes egyházunk és testvéregyházaink szeretettelteljes jóindulata, támogatása juttathat el hozzá. Nagy törekvésünkhöz, mplyhez egy másfélszáz adófizető nagykorúnál többet néni számláló, de hetven gyermeket, ifjat nevelő egy ház magára hagyatva hosszú idő múlva se juthat el.