Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-03-09 / 10. szám

84 EVANGELIKUS ŐRALLO 1911 előtt vizsgázott s a lelkészi felekezetinél. Más okot ! nem tudok. Mert hogy a lelkészé 4 évi és többnyire 1 vagy két külföldi év, so'szor doktoratum, 45 különféle tárgggyal nem adna annyi qualifikátiót mint a tan ri állás, azt tagadom Sőt régente a theologusokból let- ; tek a tanárok és nem a legrosszabbak, de megfordítva soha Hogy a vallástanár nem lehet igazgató, meg- j szégyenitő ugyan, de állami intézetekben elfogadom, de felekezeti intézetben szükségesnek tartom, 1 csak a vallástanár nem fanatikus vagy bigott, ultra e ibér. Németországban a tanárokból lesznek a v<_ lástanárok is, de kötelesek több vallástárgyból vizsgázni. Mivel nálunk kevés a theologus, de most sok a tanár, I talán itt is ezt az intézkedést lehetne igénybe venni. | Kérdés még, hogy miként kellene a lelkészeket kárpótolni az elveszendő vallási tandíjak fejében. De ez az egyes egyházak dolga s lesz pénzök, mert ha vallástanár van, nem kell sok helyütt a segédlelkész. R. T Ä R C Ä. Ä vallás szerepe az emberiségnek tökéletesbülésére való törekvésében. (Folytatás). A házasság, a családi élet tisztasága arra nem ismert fényben ragyog. Csak a keresztyénség fellépése óta szólhatunk népjogról, lelkiismeretben szabadságról, humanizmusról, csak a keresztyénséggel nyilt meg az a termékeny forrás, mely a tudományt, művészetet megnemesithette s a nép összessége számára gyümölcsöztette. A ker. vallás még a középkor sötét századaiban is hatalmas missziót teljesített, midőn az erkölcsöket szelídítette s Európa félvad népeit műveltebb társadalom kötelékeibe vonta. Immár a ker. vallás képes arra, hogy minden korszakban az emberiség megrázkódtatásaiban, emelkedéseiben, sülyedéseiben bizonyságot tegyen hatalmáról, megtermékenyítse az elméket s megifjítsa az emberiséget, vala- i hányszor az a szűkkeblűség, zsarnoki önkény rabbilincseiben erejében megfogyatkozott — megvénhedett. Ragyogó bizonysága ezen tökéletességre vezérlő, a magával tehetetlen emberiséget megifjitó szellemnek : a reformáció. Az organikus fejlődés elve szülte bizonyságául annak, hogy a fejlődésben a mozgató erő a hit, mely szabaddá teszi az egyént, új szellemei teremt a sülyedés korszakaiban s a jövő nagy társadalmi alakulásaihoz, Isten országához egyengeti az utat. A reformáció is csak amellett szól, hogy midőn az emberiség önmagával tehetetlenné vált s a gyarló értelem hiába kereste a mentség útját, a hit lőn számára azon kalauz, mely a boldogság ígéret földéhez vezérli közelebb. A reformációt, tudjuk, renaissance előzte meg tudományban, művészetben, a középkor fejlődést megakasztó béklyóinak szétszaggatásában, az egyéniséget felszakasztó tisztultabb világnézetben; de jól jegyeztük meg, a renaissance szelleme társadalmi megújhodást soha nem szül, mi több, pogányságra vezet, ha csak az antik világnézetből táplálkozva a tudomány és művészet terén való megújhodás bármennyire tetszetős, de mégis szűk határok közé szorított mezején mozog, ha az nem vezet egyúttal reformációra, amely az egyéni üdvözítő hitet ismét a népek millióinak közös kincsévé avatta, bizonyságául annak, hogy sem a tudomány, sem a művészet nem képes uj életet fakasztani ott, hol a százados tévelygés, lelki zsarnokság a fejlődés áldást hozó folyamát megakasztotta. Azért a reformáció több mint renaissance, a reformáció a teljes egyénnek felszabadítása a középkor sorvasztó béklyói alól, felszabadítása a hitben, é.zés és gondolatvilagában s ugyanakkor uj termékeny fejlődésnek, uj hatalmas tarsadalmi alakulásnak üdvös kezdete. A reformáció a haladás elvével van szoros kapcsolatban s mikor az ember összes szellemi erői előtt nyitja meg a tökéletesedés útját, az örök megújhodás kovászát képviseli világtörténeti missiójául. Itt is csak a biologia amaz ismert elve érvényesül, hogy életet csak élet adhat; az élet elve pedig a keresztyénség isteni alapítójának — Jézus Krisztusnak személyére utal, a ki a világtörténet központja, akire irányulnak az öt megelőző Korszakok fejleményei s akinek személyéből indulnak ki a következő korszakok utai Ő egyúttal célja is a fejlődésnek s ekép a teleologia fényében a tökéletesség felé haladás biztosítva van. (Folyt, köv.) B E L É L E T. Nyilatkozat. Baráti kézből ma vettem a „Szepesi Lapok" f é. március hó 1-én kelt számát. Az abban megjelent, a tiszai püspökválasztással kapcsolatos poprádi értekezletről szóló tudásitásban a többi közt ez áll ..De itt tartva, el nem hallgathat (Münnich Kálmán) bizonyos körülményeket, melyek furcsa világításba helyezik Geduiyt, aki mintha hallgatólag honorálta volna a liptói és árvái pánszlávoknak ábrándjaikat illető óhajait. Erre enged következtetni, hogy mikor a Gyürky, majd a Terray pártnál határozott tiltakozás volt a felelet közeledésükre a sérelmes óhajok hangoztatása miatt, ugyanakkor nem sokára reá egyhangúlag Geduly mellé állottak. Ä következtetés önként folyik tovább — de hagyjuk ezt" . . . Nem vagyok ugyan felhatalmazva az árvái és liptói evangélikusok részéről a védelemmel, de mivel nyilvánvaló, hogy a Geduly melletti akciónak Liptóban és Árvában első sorban én vagyok a szószólója — a miért éppen csak engem támadnak intra és extra muros — kötelességemnek tartom a nyilvánosság előtt felhozott gyanúsításokkal, vádakkal és rágalmakkal szemben szintén a nyilvánosság előtt teljes objektivitással, de egyúttal teljes határozottsággal a következőket adni elő.