Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-03-09 / 10. szám

VII. év. Nyíregyháza, 1911. március 16. 11. szám. EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. Ä bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Sclioltz Ödön lelkész, rovatvezető címére Átrfalvára tSopronm.i küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evanq. lelkész. = NYÍREGYHÁZA. = Főmunkatársak: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri és SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkészek. A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. # TARTALOM-JEGYZEK. Vezércikk : Maradjunk a tárgynál. Irta Pröhle Henrik. — Jelentés a magyarhoni evang. egyházmegyek és egyházkerületek lelkeszi értekezleteiről Irta: Bándy Endre. (Folyt) — Innen-Onnan. — Tanügy. — Tárca. A vallás szerepe az emberiségnek tökéletesbülésére való törekvésében. (Folyt.) — Belélet. ~ Pályázatok - Hirdetések. Maradjunk a tárgynál! Hozzászólás az „Evangelikus Őrálló"-ban megindult vitáhozRz Evangélikus Őrálló" ez évi 5. számában egyszerre két cikk jelent meg, amelyek alkalmasak arra, hogy egyházunk legszélesebb köreiben érdeklődést keltsenek és felhívják állásfoglalásra mindazokat, akik előtt egyházunk és annak intézményei nem közömbös dolgok. Rz egyik cikk a lap élén a „Quo ruitis?" . . . sokat sejtető cím alatt az „Evangelikus Lap" 1 , 2. és 3. számaiban ,.Quo vadis ? ... felirattal megjelent felolvasással foglalkozik ; a másik pedig Raffay Sándornak a Luther-társaság kiadásában megjelenő Magyarázatos Ujtestamentomát, illetőleg ennek eddig napvilágot látott részét bírálja. Talán sok is egyszerre. De ha a kérdések felvetése az igazság érdekében történik és az egyház javát szolgálja, akkor jogosult, sőt kötelesség, ha mindiárt szomorú kötelesség is. Ily értelemben szólok én hozzá ez alkalommal a „Quo vadis ?" felett megindult vitához. Miről van szó ? Budapesten a Budapest-jobbparti protestáns művelődési egyesületben „Quo vadis" cím alatt felolvasást tartottak. Ki tartotta ? Mi a neve a szerzőnek ? Micsoda állást foglal el a társadalom létráján ? Ezek legalább egyelőre mellékes dolgok. Ä lényeges az, hogy mit mondott és hol mondotta. Ez a felolvasás nyomtatásban is megjelent. Ez ellen sem eshetik szó magában véve. Hiszen a gondolat - és sajtószabadság korában élünk. De már az még sem mindegy, hogy ez a cikk egy magát evangélikusnak mondó lapban jelent meg. Lássuk a cikk tartalmát. Nagy része elmefuttatás a világ nagyságáról, a csillagok mérhetetlen számáról és távolságairól, alkotó részeikről Flammarion fantáziát megragadó modorában, itt-ott a szerző világnézetét viszszatükröző megjegyzésekkel átszőve. — Ä mit a cikk a mindenségről mond, ismeretes dolog ; azt nagyrészt mi is felhasználjuk, midőn növendékeinknek a teremtésről szólunk. De nem azért, hogy lerontsuk hitüket, hanem inkább, hogy megerősítsük őket és felkeltsük bennük a mindenható teremtőnek csodáló imádását, akit a költő szavai szerint is dicsőit a Zenith és Nadir „kinek alkotásait" „hirdeti harmatcsepp, virágszál." Nem képzeljük a földet mi sem tányérnak. Tudjuk mi is, mit tanít a csillagászat, a természettudomány. Nem is jut eszünkbe, velük szembeszállni. Sőt örülünk haladásuknak. De a mellett, sőt részben annál tudatosabban hirdetjük a zsoltáríróval : „Mily nagyok a te cselekedeteid, Uram! Mindeneket bölcsen teremtettél és betelt a föld a gazdagságoddal." (Zsolt. 104,24.) És örvendünk, hogy az igazi tudomány eredményei csak megerősítenek bennünket a teremtett világnak abban a fenséges felfogásában, amely pl. Jób könyvének 38. fejezetében oly elragadó szavakban nyilatkozik. De a felolvasó ily eredményre nem jut. Talán azért, mert pusztán a természet tudomány körében kívánt maradni ? Tehát talán természettudományi felolvasással van dolgunk? Äkkor természetesen csak a természettudomány szempontjából volna szabad hozzászólnunk. De már a cím is elárulja, hogy más volt a célja. . Hová mégy ? . . . Hová jutsz ?•' Ezt a kérdést veti fel s tulajdonképen arról szól, hová jut a lélek — ha egyáltalában szólhatunk lélekről — a halál