Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-02-09 / 6. szám
1911 egyenes vonallal, melynek látom kezdetét és végét, a kiinduló pontot és a végcélt; az evolúciót pedig oly görbe vonallal ábrázolhatom, melynek sem elejét, sem végét nem látom. — Ha tehát oly tudósok, mint Kídd, az evolúció szóval jelzik a fejlődés menetét, a melyben a vallás oly fontos és néíkülözhetlen s a maga nemében páratlanul álló szerepet tölt be, úgy az ő egész fejlődés theoriájukkal merőben külömböznek a Hackel-féle féktelen elméletektől s nagyban közelednek a ker. teleologia igaz jelentőségéhez. Az élet szakadatlan fejlődés. A művelődés-történet kutatójára mily roppant érdekes az a folyamat, mely a természet őserőivel küzdő, s a műveltség legalacsonyabb fokán álló embert mind előbbre és előbbre vezeti. Képek vonulnak el szemei előtt, látja a megélhetés gondjai közepette küzdve-bajlódó embert, amint az őt megsemmisüléssel fenyegető állatvilággal sikeresen felveszi a harcot, a mint fejlődésének fokozatán uralma alá hajtja lassanként a természeti világot s azt céljai megvalósításánál alkalmas eszközül használja. A kultura kezdetleges jelenségeiből kiindúlva, mily bámulatos az a haladás, mely a tökéletesedés útját jelzi napjainkig, midőn a végetlen fejlődésre hívatott emberi elme kikutatja a természet törvényeit, a csillagok járását s a művelődés bámulatos alkotásaival hirdeti hatalmát. A figyelmes szemlélő nemcsak a tényeknek mechanikus sorozatát, magasabb szempontot is lát ebben. Nem maradhat előtte elrejtve, hogy a materiális világ nem végső cél; Isten utainak célja egy magasabb világ: Isten országa. A történelem ösvényei a küzdelmekben, az alkotásokban, a sülyedés és emelkedés korszakaiban ide vezetnek. Ha a történelem az élet tanító mestere, akkor a legmélységesebb tanúság, amelyet nyújt az, hogy nem az anyag, a szellem az, mely a fejlődést és haladást irányítja, természetesen csakis akkor, ha e szellem természetfölötti magasabb fogalmat nyer egy felsőbb akarat szentesítése mellett. S evvel az állításunkkal már jeleztük, hogy a vallásnak az emberiség történetében, a fejlődés korszakában való szerepét figyelmen kivül hagyni, vagy lekicsinyelni annyi, mint a történetet behunyt szemmel vizsgálni. Egész művelődésünk nem egyéb, mint a vallás egy különös alakjának a társadalmi mozgalmakra, a nemzeti fejlődésre, az emberiség jogaira, kötelességeire, a szabadság a kormányzás alapvető elveire stb. való befolyása s irányító, kibékítő hatása mindannyiszor, valahányszor az önerejében elbizakodott értelem csődöt mondott, mikor világos feleletet kelle adni a lét életbevágó kérdésére: mi az élet, miért élünk, hova vezet célunk ? A történelem tanúsága szerint az emberiség mindig ragaszkodott oly eszmékhez, melyek megvalósításánál hű szövetséges társként csatlakozott törekvéseihez a vallás s a katastrofák korszakai mindig ott következtek be, ahol az önerejében elbizakodott értelem e szövetséges társ nélkül akarta a boldogulás útját keresni. Az emberiség története a hullámhegy s hullámvölgy örökös változása s a változandóban maradandót s az esetlegesben állandót csakis akkor adhatott át az utókornak az emberiség, ha a vallás Isten rendelte parancsolatai elől könnyelműen nem tért ki s a mulandó érdekeket alá tudta rendelni az örökkévaló érdekeknek, utat nyitva annak a hatalmas fejlődésnek, mely napjainkig az emberi szellem változatos alakításait hozta felszínre. (Folyt, köv ) B E L É L E T. Papiktatás Cinkontán. Nagy ünnepségek keretén belül iktatta be a cinkotai evang. egyház egyhangúlag választott új lelkészét Blatniczky Pál, okleveles theol. tanár, volt zólyomi lelkészt február 5-én, Az ünnepségen a nagyszámú gyülekezet híveinek seregén kivül igen számos s előkelő s vidékről jött vendég vett részt. Földváry Elemér esperességi felügyelő, dr. Szelényi Aladár ker. főjegyző, báró Radvánszky György, egy néhány zólyomi úri család ; a lelkészek közül: Raffay S. budapesti, Chugyik P. aszódi, Jeszenszky Gy. csővári, Bartos P. péteri, Bakay P. apostagi és Noszkó J. rákoskeresztúri lelkészek és Cinkota és vidéke előkelősége élén Beniczkyné gróf Batthyány Ilona úrnővel teljes számban emelték a cinkotai egyház örömünnepét. Az istenitiszteletet oltári szolgálattal a nyúgalomba vonúlt lelkész: Jezsovics Pál kezdte meg, majd Szeberényi Lajos pestmegyei főesperes, két lelkésznek assistálása mellett lépett az oltár elé s megtartotta magvas és köztetszést aratott iktató beszédét s átadta apostoli szavak kíséretében az esküt letett új lelkésznek a bibliát, templom kúlcsot és a szentedényeket. — Végül pedig a beiktatott új lelkész mondta el beszédjét a szószékről az Ap. csel. 18. 9- 10. verse alapján. — Beszédjében egyszerű s keresetlen szavakban mondta el azon okokat, a melyek öt arra indították, hogy a cinkotainál nagyobb zólyomi egyházat elhagyta s engedett a cinkotai hívek szeretetteljes hívásának. Ecsetelte azon fájdalmát, a melylyel Zolyomból távozott s azon szeretetet, a melylyel új hívei itt fogadták ; az előlegezett általános bizalomért köszönetét fejezi ki s kéri híveit, hogy ezen eddig megnyilatkozott bízodalmukat ezentúl is mindig irányában megtartsák s azon Ígérettel fejezi beszédjét, hogy apostoli buzgósággal, lelkének teljes szeretetével s tehetségének teljes erejével fogja a cinkotai egyház felvirágzását munkálni Az iktatás befejezése után az egész templomi közönség részvétele mellett egy mindnyájunkat könynyekig megható s szép jelenet következett. Ugyanis a nyugalomba vonult Jezsovics lelkésznek egy hölgyküldöttség szép beszéd kíséretében adta át a cinkotai egyház és a filiák közönségének értékes ajándékát, melyet az igazán szívből fakadó s szeretetteljes beszéddel fogadott el és köszönt meg úgy a maga. mint a most betegeskedő hitvese nevében s ajánlotta vejét, leányát, az új papi családot a hívek ama őszinte szeretetébe, amelyet ő 39 éven át családjával együtt élvezett s megbecsült Cinkotán. A templomi ünnepség után, a melyről mindenki meghatva s lelkében felemelve távozott, a paplakon gazdag villásreggelivel várta a szeretetre méltó s gondos háziasszony: Blatniczky Pálné, született Jezsovics Lidike a vidéki vendégeket és hölgyeket Majd a cin1 kotaí egyház felügyelője iglói Szontagh úr rendezte bankettre vonult a vendégsereg és az egyháztagok nagy száma, amelyen 200-an vettek részt s ünnepelték úgy a nyugalomba vonúlt lelkészt, mint a beiktatott új papot. Szeberényi főesperes a leáldozó és felkelő nap hasonlatából kiindulva, talpraesett toasztban köszöntötte fel őket. Földváry esp. felügyelő az esperesség nevében, Báró Radvánszky a zólyomiak nevében, a cinkotai kántor a tanítói kar nevében s még számosan üdvözölték és éltették az új lelkészt a fehér asztalnál, mely üdvözléseket az ünnepeltek meghatva: