Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-12-30 / 52. szám

496 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ Itll. esetre jól járna vele a társaság, mert jobb szerzőket ő sem talál s ily szépen és ily olcsón azokat a fővárosban ki nem állithatják. De kérdés, hogy hivatalos ügykezeléssel fog-e a dolog úgy prosperálni, mint mozgékony magánkiadó kezében, akinek érdekében áll, hogy a könyvek raktáron ne maradjanak, hanem élénkebb forgalommal legalább a kiadás költségeit visszatérítsék. Éppen ez utóbbi tekintetben — sajnos, nem lehet tagadni — ujabb időben kevés bizalom mutatkozik a Luther-Társaság iránt. A tavaly megindult „Harangszó", az idei Luther-Naptár, a nagy kelendőségnek örvendő uj énekeskönyv s a most megjelent 12 kötet mind olyan dolgok, melyek a Luther-Társaság munkaprogrammjába valók. És ha a szerkesztők még sem a társasághoz fordultak. hanem inkább maguk vállalták a kiadással jáió nagy munkát és kockázatot, ennek okának kell lenni. Hogy anyagi haszonért iették volna, azt senki sem hiszi el, aki irodalmi viszonyainkat ismeri. Jó lesz e jelenségről gondolkodni. A társaság uj lapjának címében már kiadta a jelszót: Új élet. Ezt azonban ne azzal kezdje, hogy vallásos célú, értékes és már készen levő müveknek megrendelésétől elriasztja, vagy éppen eltiltja a gyülekezeteket. Meit még mindig kérdés, hogy mikor és milyeneket állit majd a helyükbe. Payr Sándor. * Helyt adtunk e felszólalásnak, ámbár a benne kifejtett aggálynak a jelen körülmenyek között nincs alapja, mert a Luther Társaság igazgató-választmánya távolról sem gondolt arra, hogy egyik legnagyobb tehetségű és szorgalmú tagjának konkurrenciát csináljon, sőt Kapi Bélának és áldozatkész kiadójának szép és nemes vállalatát bizonyára még támogatni kész azáltal, hogy iskolai könyvtári típusaiba nemcsak a már megjelent 12 kötetet, hanem a megjelenendöket is szívesen be fogja sorozni s igy ezek ezen félhivatalos színezetű vállalat utján oda is el fognak jutni, ahová kiválóságuk dacára eljutni nem tudnak. Ily szellemben nem gáncs, de dicséret illetheti csupán az igazgató-'választmányt. Az alaptalan panasznak mégis helyt adtunk azért, hogy az valóra ne váljék s hogy az ilyen aggályos sejtelmeket eloszlassunk. Szerk. BELÉLET. Lelkészválasztások. Az újvidéki egyházban a f. hó 16-án megtartott lelkészválasztáson nagy szótöbbséggel Fábry János Bertalan kapi-németfalvi lelkészt választották meg — A nyugdíjaztatás folytán megüresedett u/sovéi lelkészi állásra Becker Mihály óbecsei lelkész választatott meg. — A ferenchalmi egyházban erős küzdelem után Hildebrand Keresztély petőfalvi lelkész 9 szótöbbséggel megválasztatott. — A sajóoömöri tekintélyes magyar nyelvű evang. egyházközség 4 jelölttel szemben f. hó 26-án Vályi Gusztáv, budapest.- fasori s. lelkészt egyhangúlag lelkipásztorául választotta. Istennek gondviselő őrködése tegye e választást jelentőssé az egyház jövendő életében. Pályázat. Az üresedésben levő tállyai ev. egyházközség lelkészi állomására pályáztak a következők: Boczkó Gyula és Kövesi Béla lelkészek, Vietórisz László missziói lelkész, Bódy Pál, Mandl György és ifj. Oláh Károly segédlelkészek. Lelkészjelölét. A hodrusbányai agyfeác megüt esedett lelkészi állomására egyhangúiig Csicsmaiiecz János nagylaki segédlelkósst jelölte. A választ*« legközelebb fog megejtetni. — Bazinban, miután Kirchknopf János borostyánkői lelkész a pályázattól TÍsiealépett, az egyház Daxer Henriket és Rátz Károly leikéset jelölte a lelkészi állásra. Az evangelikus tanitók és tánárok országos egyesülete november hó 8-án a budapesti ev. főgymnasium dísztermében dr. Meakó László ny. államtitkár elnöklése mellett rendkívül látogatott ülést tartott, a melynek főtárgya az alapszabály módosítása volt. U. i. az ev. tanitók belépésével a ev. tanárok egyesülete átalakult ez évben az összes evangelikus tanárok egyesületévé. Alexy Lajos czeglédi ^ny. igazgató tanítónak lelkes fáradozása tette ez egyesülést — kétségkívül az ev. tanügy óriási hasznára lehetővé. Gömöry János titkár a soproni közgyűlés határozatainak végrehajtásáról referált. Szigethy Lajos dr. pénztáros jelentését, amely szerint a tagsági dijak példás pontossággal folynak be, — örömmel vette a választmány tudomásul. A fő-, közép-, polgári és elemi iskolai szakosztályok elnökei bemutatták az idei munkaprogrammot, a mely hű képet nyújt az egyesület élénk szellemi életéről. Az elnök a jövő évi közgyűlés helyéül Budapesté jelölte ki. A választmányi ülés elején meleg ovációban részesítették a tagok a népszerű ügyvivő alelnököt, Mágócsy Dietz Sándort előléptetése alkalmából. Az ülés az általános tiszteletnek és szeretetnek örvendő elnök lelkes éltetésével ért véget. Vive la Fraternité! A felekezeti szűkkeblűség, ez a nálunk eddig ritka betegség — a mit talán a Francziaországból kiűzött szerzetrendek hurcoltak be közénk, s a gomba módra szaporodó szent kongregációk teijesztenek mindenfelé — immár kezd a mi jó magyar népünk közt is széltére terjedni, és pedig nemcsak Piripócson, de mint tudjuk Szepsiben, sőt legújabban — o quae mutatio return — még Miskolczon is. Igy p. o. a régi jó hirnevü „Tóth Pál

a-féle kerületi ref. leánynevelő-intézetnél ez évben kimondták azt, hogy a, luteránusok is idegenek, 5 igy azok is annyi tandiiat fizetnek ezután, mint a pápista, vagy a zsidó növendékek. Megtörtént azután, hegy egy róm. kath. előkelő polgár, ki evang. neje kérelmére eddig a leányát ebben az intézetben neveltette, midőn ezt meghallotta, gúnyosan igy kiáltott fel ! „Hál ez-e az a protestáns testvériség?" „Hát miért neveltessem én a leányomat ily drága intézetben ?" Hiszen ha a zárdába viszem, ott a jó apácák őt örömest fogadják, s ott ingyen, vagy igen csekély dijért neveltethetem!" Ime igy terelik ref, testvéreink Miskolczon most a zárdába a mi növendékeinket. Nem akarok kommentárt fűzni ez eljárásukhoz ; de a midőn ezt Miskolczon előttem elbeszélték, a Palóczyak és Szemerék hazájára gondolva, én is igy sóhaj' tottam fel Kölcsey vei! „Más faj állott a kihunyt helyére !* —s. Motu proprio. A „motu proprio" pápai eneiklika, amely egyházi átokkal sújtja azokat a világi birókat, akik az egyházi főhatóság engedélye nélkül papot törvényszék elé állítani mernek, izgalomba hozta a kedélyeket, de nem nálunk, hanem Szászországban, ahol nemrég a modernista eskü dolga is nagy izgalmat okozott. A szász országgyűlésen Nitsche képviselő interpellálta a közoktatás és igazságügyi kormányt a modernista eskü és a motu proprio miatt. Az interpellációra rögtön válaszolt dr. Beek kultuszminiszter s az igaz-