Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-12-16 / 50. szám

1911. ségtelen, hogy a protestáns iskolák ezt az igazságszolgáltatást és elismerést kétszeresen megérdemelték. Hiszen ezek jártak elől. Pedig létezésüket nagyrészt a nép filléres áldozatiinak köszönhették. Ép azért a mi részünkről egyenesen hálátlanság és hűtlenség volna, ha ezeket az iskolákat, amelyek egyházunknak oly megbecsülhetetlen szolgálatot tettek, meg nem őrizné s fentartásukhoz a végsőig nem ragaszkodnék. De világosan kitűnik Tisza gróf beszédéből az is, amit magunknak sem szabad elfelednünk, hogy a felekezeti népiskolának az egész magyar nemzet tartozik hálával. Ami pedig a ]övőt illeti, bizony nekünk evangélikusoknak nincs okunk az iskolák államosításáért lelkesedni. Most katholikus testvéreink erélyesebbek a felekezeti iskoli védelmében; protestáns részről a kivételek közé tartozik olyan hang, mint Tisza grófé. De ha megvalósulna az áilamositás, azt hiszem, néhány év múlva a protestánsok sirnák vissza elvesztett is 'ólaikat és sürgetnék a reviziót Igyekezzék a felekezeti népiskola megfelelni nagy feladatának a lehető leghűségesebben; az állam pedig gyakorolja ellenőrzőjogát; az igazságos bírálattól nem fél az, aki kötelességét hiven teljesiti. Munkánkban erősítsen az az igazságszolgáltatás is. amelyben a felekezeti iskola részesült. Pozsony. Pröhle Henrik. Spanyolországi levél. Közismert tény, hogy a klerikálisok a vallást folyton összekeverik a politikával, isten káromlásról beszélnek, ha valaki az ő köreiket zavarja, szentségtörésről szavalnak, ha valaki az ő hasukat meri bántani; igy sikerül nekik a tudatlan tömeget megtéveszteni, a gyengéket és félénkeket magukkal ragadni. Ékes bizonyságot szolgáltatnak erre a jelen évben lejátszodótt spanyolországi események t. i, a» idei eucharistikus kongresszust Madridban, a spanyol fővárosban tartották meg. .Flieder madridi evang. lelkész beszámol egy levélben a nagy ultramontán tüntetés hatásáról, a mely levelet érdekes tartalma miatt itt közöljük. Amint a lapok jelentették f. é. junius végén Madridban megtartatott az eucharistikus kongresszus, a mely a valóságban nem volt más, mint a* ultramontán haderők szemléje. Összecsöditették Spanyolország minden saíkából a szerzetes rendeket, jezsuita iskolákat, papokat és papnövendékeket, hogy Madrid főutcáin tüntetőleg győzelmi felvonulást rendezzenek és a szentelt ostyát diadalmasan a legnagyobb pompával körülhordozzák a piactéren. Ezen tény bennünket evangélikuso • kat hidegen hagyna, ha utólag le nem hullott volna e kongresszus vallási maszkja és ki nem tünt volna, hogy tulajdonképen mit akartak Róma részéről elérni. Róma elérte célját. A liberális miniszterelnök egészen gyengéden kezdte a spanyol politikát a római lelkiismereti kényszer középkori nyomásától megszabadítani, a mennyiben a Franciaországból és Portugáliából jövö szerzetes invasiónak gátat próbált emelni, továbbá egy törvényjavaslatot készített elö, a melyben a kolostorokat és papságot, az egyházi intézményeket és ipari vá!lalkozá->aikat az állam törvényeinek alá akarta vetni. Akkor hirtelen megjelent a kongreszszus, melyet 2 hónappal előbb tartottak meg, hogy az ünnep á'tal félreérthetetlenül kifejezésre juttassák: Vigyázz Ganalejas, mi itt vagyunk, a mienk a hatalom, a mienk a pénz, könnyen megbuktatunk, mi elvagyunk határozva a legvésőre még a polgárháborúra is! — Canalejas ingadozott, hiányzott nála Bismarkféle vasmarok és szégyenletesen megtette a Canossa utat. A kormány ugyanis a kongresszuson résztvevőknek nemcsak mindenféle kedvezményt biztosított, hanem támogatta is, amennyiben katonasággal sorfalat állatott, ágyukat vonatott fel, pedig az egész tüntetés ellene irányult. A hivatalos lapok azzal mentegetőztek, hogy a kath. vallás az állam vallása. A legnagyobb tronfot azonban a jezsuita udvari kamarilla csak a végén játszotta ki, a mikor várakozás ellenére a királyt és királynét is kényszeritették, hogy a kongresszus befejezésén megjelenjenek. (Azok teljesen távoltartották magukat.) A király és miniszterelnök nem voltak a fővárosban, ha nem az egyik nyári lakában, a másik falusi birtokán időzött. Néhány órával a kongresszus bezárása előtt megjelent a király. Ganalejas kénytelen volt nyaralását félbeszakítani, hogy minisztertársaival kisérje a felségeket. Sőt a király dicshimnuszokat is zengett a kongresszusra alkotmányellenesen t. i. anélkül, hogy a minisztertanács beleegyezését kikélte volna. Úgy látszott, hogy az utóbbi időnek minden szabadabb mozgása, minden áldozatok árán kicsikart eredmény csirájában elfojtatott és Spanyolország megőrizte régi hirét t. i. hogy ö a a sötét középkornak hazája, a véres inquisitio országa. — Bebizonyult megint, hogy „erő s csel ezre, zordon fegyverezte", de mégis megáll Spanyolországban ama másik mondat: Egyéb urunk nincsen, a győzelmi tér övé ! Mig a többi Kóma ellenes elemek Spanyolországban az ő indifferenticismusuk által képteleneknek bizonyultak ezen csapást a döntő pillanatban elháritani, addig az evangélikus spanyolok kicsiny, de bátor csapata minden tőle telhetőt elkövetet, hogy bebizonyítsa létjogosultságát és hogy még a tulhatalom által sem hagyja magát elnyomni. — A nélkül, hogy a tényleges erőszak ellen izgatott volna és ellene hasonló fegyvereket ajánlott volna, kibéreltek egy nagy termet és ott nyilvános előadásokat tartottak vallásos és sociális tartalommal, mép pedig minden nap a kongresszus tartama alatt. Ezeknek az előadásoknak célja volt Jézus Krisztus tiszta vallásának alapgondolatait szembealli tani a római dogmák tévelygéseivel. Minden előadáson rendszerint 3 szónok lépett fel, ezek közt voltak egyetemi hallgatók, elemi iskolai tanitók, gymn. tanárok, a philosophia licentiatusai és két kitért katholikus pap. A hallgatók száma napról napra szaporodott. Az összejövetelek után megfelelő röpiratokat osztottak szét és ezáltal gondoskodtak arról, hogy az előadások maradandó hatást gyakoroljanak a mindenünnen összecsődült hallgatóságra. Az összes előadások méltó befejezést nyertek egy kis könyvecske szétosztása által, a melynek cime volt: „Cristo entre vosotros" (Krisztus ti bennetek) e kis művet egy spanyol ügyvéd direkt erre az alkalomra irta és a körmenet alkalmával 25,000