Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-12-09 / 49. szám

467 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. kednék elérni. Missziója: egyházi és nemzeti. íme, feltártam, mely széllem fog lapom szerkesztésében vezetni. Ezek alapján testvéri indulattal kérem fel emelkedettebb szellemű ev. családjainkat, kiknek tanultabb fiaik és leányaik vannak, továbbá fiu- és leányintézeteink nagyérdemű vezetőit és vallástanárait, hassanak oda, hogy aszméi megtestesítőjévé fejlődhessék lapom s ne legyek kénytelen szárnyszegetten hullani a porba ! És itt kívánom még megjegyezni, hogy a lap szellemi fokának emelésére szolgáló bárhonnan jövő tanácsot is a legnagyobb köszönettel fogadom." Igen örvendenénk mi is, ha ifjúsági lápjaink száma egy uj, jó evangelikus szellemű lappal gyarapodnék. Régen hangoztattuk már szükségességét. Kívánjuk őszintén az áldozatkész szerkesztőnek, hogy vállalkozása sikerüljön s ajánljuk lapját melegen olvasóink szíves fielgymébe. B E ü É L E T. A lelkészek tanuló fiait segélyző intézet mint rendesen, ugy az idén is, az egyet, gyűléssel kapcsolatban tartotta évi közgyűlését Budapesten. Az egyetemes lelkészi értekezlet, a mély az intézeti közgyűlés előtt szokott lenni, rendesen oly soká tart s a résztvevőket annyira kifárasztja, hogy a segélyző intézet tagjainak nagyrésze még dő előtt etszéled s az igazgató bizottság tagjain kivül csak igen kevesen maradnak ott, hogy ezen a gyűlésen is részt vegyenek. Pedig a szép fejlődésnek indult intézet megérdemelné, hogy többet törődjünk vele, hátha igy ezután érdeme szerint fel is karolnák azok, a kiknek érdekeit első sorban szolgálja: a lelkészek. A közgyűlést megelőzőleg a segélyző intézet igazgató btzottsága tartott ülést, a melynek legfőbb tárgyát a számvizsgáló bizottság jelentésének tárgyalása és a segélyért beadott folyamodványok elbírálása képezte. A számvizsgálat az 1910 ik év végén a következő örvendetes eredményt tűnteti fel: Bevétel . . . 16149 K 18 f. Kiadás. . . . 976 K 46 f. Maradvány . . 15172 K 72 f. A kiadás összegéből 840 korona segélyképpen osztatott ki az 1910 ik évben. Vagyona volt az intézetnek a mult év végén 18042 K 67 fillér; a vagyon 1909-hez képest 1361 K 85 fillérrel gyarapodott. A vagyon összegében foglaltatik az 1292 K 95 f. hátralék is, a mely elég szomorú jele egyesek pontatlanságának. A segélyért folyamodók között az ig. bizottság ez alkalommal egy szabad asztalt — a melyet Wurgiits budapesti vendéglős ur már ismételten bocsátott rendelkezésére s kit ezért a nyilvánosság előtt is köszönet illet meg — ós 840 korona pénz segélyt osztott ki. A folyamodványok nagy száma, sajnos, lehetetlenné tette, hogy valamennyi kedvezően intéztessék el. Az igazgató bizottság gyűlését nyomban követte a közgyűlés szintén Veres József elnöklete mellett. Ez örömmel vette tudomásul az intézetnek anyagi gyarapo dását valamint azt is, hogy a.z alapitó tagok száma ismét hárommal szaporodott, s hogy a középvasi egyházmegye egyik fiatal lelkésze (Steiner Géza) a rendes tagok sorába lépett. Alapitó tagok lettek: méltóságos Vóssey Sándor dunántuli egyházker. felügyelő ur — aki tudvalevőleg mindenütt ott van a hol valami jót tenni lehet —, a dunántuli és a dunáninneni egyházkerület. Igy most már mind a négy kerület alapitó tagja az intézetnek, csak az egyetemes közgyűlés hagyta még eddig felelet nélkül az intézet kérvényét, reméljük ho'gy nem sokáig Élénk eszmecserét folytatott a közgyűlés a „Balatoni Diákotthon" létesítése tárgyában, miután azonban az intézetnek beépíteni való tökéje nincs, kénytelen volt az eszmét elejteni. A költségelőirányzat és több kisebb ügy elintézése után a közgyűlés köszönetet mondva Okályi Adolf ügyvivőnek az intézet előbbrevitele körül kifejtett munkásságáért azzal a tudattal oszlott szét, hogy áldásos munkáján ott van az Istennek áldása, a mely az intézetet a lelkészek csekély érdeklődése dacára és tiz évi működése alatt izmossá tudta tenni. Az intézet tagjainak száma ezidő szerint 137, még pedig 49 alapitó és 88 rendes tag. Segélyképpen az intézet eddig 7170 koronát osztott ki a tagok tanuló fiai között. Bizony méltó volna a felkarolásra s nem csak szomorkodni kellene, hanem tenni ís valamit, hogy egymást támogassuk. — á — Ujabb Ígéret. A közös prot. bizottság kiküldött albizottsága december 6-án gr. Zichy Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszternél, megjelent a lelkészi korpótlék sürgetése végett. A V. K. M. válaszában teljesen méltányolta a prot. lelkészi-kar anyagi ellátásának elodázhatlan szükségességét és sürgősségét. Kijelentette, hogy 1913. évre a korpótlék költségvetósszerű beállításáról gondoskodni kíván s addig is az 1912. évre egy bizonyos összeget fog bocsátani az egyetemes egyháznak a lelkészek anyagi helyzetének enyhítésére. Vajha ez ígéret végre nem csalódást, de enyhülést hozna a parókiába. Berczeliek áttérési esete. A nógrádi esperességbe kebelezett Galgaguta anyaegyházhoz tartozó Berezel községben, melynek lakossága túlnyomóan r. kath. három földmives gazda családostul áttért még 1909. év tavaszán az evang. vallásra. Az áttértek száma gyermekekkel együtt 10. A szabályszerű jelentkezések ugy a r. kath., mint az evang. lelkésznél 2=2 tanú jelenlétében, szabályos időben kétszer megtörténtek, a szokásos bizonyítványok a tanuk által kiállíttattak, melyek alapján az evang. lelkész az evang. egyházba felvette őket, amiről az 1868. évi 53. t.-cz. 7. §-a alaján az illetékes r. kath. plébánost értesítette. Eddig a dolog rendben van és be is volna fejezve. Azonban mi történt? A r. kath. plébános ugy látszik sehogysem tudott belenyugodni az esetbe, a» áttérteket különféle zaklatásoknak tette ki s egyszerűen nem vette tudomásul az áttérést, aminek az lett a következménye, hogy mihelyt beköszönt az 1910. esztendő, kívánta tőlük is, mint a többi kath. híveitől a párbért, majd midőn azt a hivek evang. lelkészük tanácsára megtagadták, a végrehajtás eszközéhez nyúlt. A végrehajtásra vonatkozó eljárás a főszolgabirói hivatalhoz került s a főszolgabíró (akiről mellesleg iegyen megjegyezve, evang. vallású) azt a bölcs „végzést" hozta, hogy mivel a szóbanlévő áttérés a főszolgabirói hivatalnak az 1895. évi 43. t.-c. 23. §-a értelmében be nem jelentetett: az áttérés tudomásul nem vehető, s a híveket a kath. plébánosnak fizetendő párbér ügyében az 1910. évre elmarasztalta, illetve a végrehajtást elrendelte. A főszolgabirói végzést megfelebbezték a vármegyei közigazgatási bizottsághoz s itt még túllicitáltak a főszolgabíró végzésén, nemcsa