Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-12-02 / 48. szám

453 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. Roth Henrik kiküldetési költségeinek fedezésére külön országos gyűjtést rendez. A mult évi számadás tudomásul vétele után, megállapittatott a jövő évi költségvetés, mire a kögyűlés számos kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után imádsággal bezáratott. Délután 3 órakor gyermekistentisztelet volt, mely alkalommal a templom ismét az utolsó helyig megtelt a körülbelül 600 iskolás gyermeken kivül, nagyszámú felnőtt egyháztaggal is. Ezen istentiszteletet Bemmann missziófelügyelő vezette, aki számos kép, bálvány és amulet bemutatásával ismertette meg a gyermekekkel a pogány népek különböző torzvallásait s mutatott rá aztán Jézusra, kiben Isten kijelentette nekünk a szeretet vallását, mely könyörületre indít, hogy a sötétségben és a halálárnyékában ülő vad népekhez is elvigyük a mindeneket boldogító és üdvözítő evangéliumot,. Este 5 órakor magyar záró istentisztelet volt, melyen az egyesület jegyzője Prőhle Károly soproni theol. akad. tanár prédikált, kinek a misszió kérdését minden oldalról megvilágító beszédét lapunkban is közölni fogjuk. Hogy az ünnepélyek ezen gazdag láncolata milyen mély hatást gyakorolt a hallgatóságra, azt legjobban az mutatja, hogy a többnyire egyszerű földmivesekből álló hívektől 36ö K 50 fill, offertorium folyt be a misszióegyesület céljaira s hogy az egyesület összesen hat új alapító tagot nyert, a már emiitetteken (gyülekezet és -és nőegylet) kivül Friedrich G. A felügyelő, Schuh János rődöni földmivelő, Hrabovszky István felsőőri kir. közjegyző, esp. felügyelő és dr. Schneller Aurél kőszegi ügyvéd személyében. Ezzel s más adományokkal együtt korülbelöl 1100 kor. jövedelme volt misszióegyesületünknek a pinkafői közgyűlésből, hol ezen felül még nagy mennyiségű missziói nyomtatvány is lett a hivek között elterjesztve. Ha már most e/en missziói ünnepélyt jellemzi akarjuk, úgy azt mondhatjuk, hogy benső, mély vallásosság hatotta azt át minden izében. Nem járt vele semmiféle póz, nagyzás és emberkultusz, mi a romlás jele, hanem Ktisztus volt minden mindenekben, az ö szent nevének dicsőségét s országa terjesztésének ügyét szolgálta mindenki imádkozó szivvel s igaz vallásos buzgósággal. Felemelő hatással volt különösen magának a hivő gyülekezetnek lelkes részvétele az összes ünnepélyeken Mert Pinkafőn van igazi egyházi élet, amit nemcsak az mutat, hogy itt a hivek évtizedek óta évenkint százakat áldoznak önként a misszióra, hanem igazolják ezt az itteni belmissz ói alkotások is. Hiszen úgyszólván a semmiből létesült itt néhány év alatt egy árvaház, melyben három diakonissza jelenleg már 18 szegény árvát gondoz. S mig a máshol nagy garral létesített árvaházak részére gyakran lefoglalnak minden képzelhető segélyt s azonfelül lehetőleg jól fizető árvák nyerésére törekednek, addig a pinkafői árvaházban teljesen díjtalanul gondozzák a legszegényebb árvákat, kiknek eltartási dija a. mult évben fejenként csak 14 koronába került, mivel a hivek dúsan eltartják az árvaházat a szükséges élelmiszerekkel. Épen azért indokolt volna épen ezen árvaház fokozott segélyezése és fejlesztése. Képzelhető, hogy az országos missziói közgyűlés és ünnepély maradandó mély nyomokat hagyott hátra a pinkafői hivek fogékony lelkében, de az ország minden részéből odasereglett résztvevők is hitükben megerősödve s azon tudattal eltelve tértek vissza otthonukba, hogy vannak még gyülekezeteink, amelyek valóban fogékonyak istenországán;.k legnagyobb ügye, a misszió iránt! K ü Li F ö ü D. Az Ev. Bund. 24 ik főgyülése Dortmundban. Ezen gyűlésen, mely f. évi október 5-étől 8-ikáig lett megtartva, 50 főegylet, 3005 fiókegyesület közel félmillió egyesületi taggal volt képviselve. A diszfelvonulás alkalmával 12.000 résztvevő tisztelgett az elnökség előtt 16 csoportban, 181 zászlóval és 60 zenekarral. Az alkalmi adományt, 31.000 márkát szép beszéd kíséretében Schnapp licentiátus lelkész adta át az elnökségnek. Evang. érdekek előmozdítására néhai dr. Meyer Frigyes Keresztély emlékére alapítvány létesítése lett elhatározva. Óvást emelt a közgyűlés a felekezeti békét megzavaró mainzi kath. kongresszus által védelmébe vett Borromäus encyklika ellen, a prot. elemek egyesülését hangoztatván az elfogadott memorandumban, melyet Lessel egyetemes jegyző olvasott fel, az ultramontán hatalmi aspirációk visszaszorítása szempontjából, a német közművelődés, a felekezeti és nemzeti érdekek előmozdítására. Jövő évben negyedszázados ünnepélyt ül majd az Evang. Bund, mely az elmúlt évben 70.000 uj taggal gyarapodott. Nagy, megszámlálhatatlan hallgatóság vett részt az összes istentiszteleteken, gyűléseken és koncerteken. A színházban „Glaube és Heimat " Schönherrtől lett előadva. Október 9-én kirándultak az ünneplők Hohensyburgba, ahol a császárszobra előtt hódolatukat kifejezték s mások Bielefeld melletti Bethelt az epileptikusok otthonát tekintették meg. A dortmundi főgyűlés impozáns volt s az elfogadott memorandum az Evang. Bund méltó emlékezetes megnyilatkozása marad a prot. öntudat igaz emlékére. K. A. Mint az edinburgi missziói világkonferencia gyümölcse 1912 január 1-vel Oldham J. H. szerkesztésében „International Review of Mission" cimen évnegyedes missziói folyóirat indul meg, mely az összes evangelikus missziótársulatoknak egyformán akar szolgálni. Ami az óriási missziómű fejlődésével egyre nehezebb lesz, azt kívánja lehetővé tenni: az egész missziómező áttekintését. Evégett, rendszeresen közöl szemléket az egyes misszióterületekről. Épp úgy megbeszélik benne az összes misszió-egyesületek publikációit s a felmerülő fontosabb missziói kérdéseket. Főképpen pedig arra törekszik az uj folyóirat, hogy mint a „Continuation Committee" közlönye, fentartsa az összeköttetést a világ összes evang. missz'óterületeivel és közölje velük a konferencia által szervezett különféle bizottságok munkájának eredményét. A folyóirat ára 8 Shilling (körülbelül 10 K) lesz s melegen ajánjuk a misszióügy azon barátainak, akik az angol nyelvet birják. Megrendelhető ezen a cimen: „The manager, International Review of Missions, 100 Princes Street, Edinburg." Felhívja ezen folyóirat figyelmünket arra a rendkívüli fontosságra is, melylyel az angol nyelv ismerete az ev. theológusokra, főképpen missziói ismeretük gyarapítása végett is bir s gondolkodóba ejt aziránt, nem kellene-e theológiai akadémiáinkon az angol nyelv tanítását is fakultative bevezetni s igy megtanulását az érdeklődő ifjú nemzedéknek lehetővé tenni?!