Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-02-02 / 5. szám

42 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. lött tudományos eredményekkel lehet traktálni az evangélikus müveit közönséget. Ám ha csak a görög nyelvben való tájékozatlanság volna Raffay Achillessarka, még hagyján. De itt mindennemű és mindenirányu tudás tekintetében szinte kétségbeejtő a szegénység és nyomorúság. A Magyarázatos Ujtestámentom megjelenését bejelentő előzetes reklámcikkek azt Ígérték, hogy ez „az igazi irodalmi esemény" „a legújabb tudományos kutatások eredményeit fogja összefoglalni.* (Az Újság 1910. szept. 29-í szám). Evvel szemben a valóság az, hogy Raffay Sándor az ujabb irodalomból szinte semmit sem ismer. — Legalább nincs nyoma annak, hogy Holtzmann (1901), Wellhausen (1904), Johannes Weiss (1907.), Gressmann-Klostermann (19U9), Zahn (1910) Mátékommentárját valaha is látta volna. De hát a „legújabb tudományos kutatások eredményeit'' talán még se lehet csak ugy ujjból-szopva összefoglalni?! Egy munkát mindenesetre ismer, Bernhard Weissnak már fentebb említett magyarázatát a Máté evangéliomhoz, mely a Meyer-féle kommentárgyűjteményben 1883-ban jelent meg. Ezt kétségtelenül meg lehet állapítani, mert Raffay több helyen forrását (természetesen annak megjelölése nélkül) nagy buzgósággal kiírja. így a 20. oldalon a magyarázatban található egész hasábot kitöltő kortörténeti fejtegetés ugyanúgy szinte szórói-szóra elolvasható Weiss könyvének 75. oldalán. Egyéb adatokkal készségesen szolgálok az érdeklődőknek. Persze megesik a nagy sietségben és a hiányos németnyelvi ismeret mellett, hogy forrását félreérti és vagy értelmetlenséget mond, vagy épp ellenkezőjét annak, mint^amit mondania kellett volna. Mindegyikre legyen elegendő egy-egy példa. A 17. oldalon Raffay ezt írja: „A Jézus név zsidóul valóban azt jelenti, amit Immanuel." A megjegyzés teljesen értelmetlen. Jézus (Jehosua fiatalabb formája) = Jahve segítség, üdv, szabadítás; Immanuel = velünk az Isten. Hogy „Jahve szabadítás" hogyan lehet jelentés tekintetében, ha mindjárt zsidóul is = velünk az Isten, józan észszel nem lehet belátni. A titok kulcsát a Weiss-féle kommentár adja meg. A Jézus névből, mondja e munka, a zsidó a szabadulás gondolatát érezte ki (Mt. 1. 21), az Immanuel név pedig a próféta által kilátásba helyezett csodás szabadulásra emlékeztette a szír és efraimi háborúból és az ahhoz fűződő messiatikus Ígéretre, így a két név tartalmilag egy és ugyanarra, a szabadulásra, vonatkozik (Emmanuel, welcher symbolische Name .... denselben wesentlichen Inhalt hat, wie der Name Jesus 58. old ) Raffayitt, mint különben egyéb helyeken is, többek között „valóban" elárulja, hogy mit tartsunk az ő zsidó nyelvi tudományáról. A másik példa. Weiss Keresztelő János táplálékáról szólva felemlíti, hogy a sáskát manapság is eszik még keleten, főleg a szegény osztályok és a beduinok. A szárnyat és lábat eltávolítják, a többit sóval behintve vagy megfőzik, vagy megsütik és úgy eszik meg (84. old. Hasonlókép Riehm Handwörterbuch 612. old. Schenkel Bibellexikon III. 80 old.). Raffay épp a fordítottját adja be a kegyes olvasónak : a combokat eteti meg a szerencsétlen keletiekkel. „A sáska a keleti népeknél rendes eledel volt, írja a 21. oldalon. Nagy állat az, amelynek a combjait tűzön megpíritva igen ízletesnek mondják." Raffay a magyarázatokban különös súlyt helyez a kortörténeti viszonyok és szokások megismertetésére. A buzgóságban azonban nincsen sok köszönet. A megjegyzések nagy része egészen hamis. Ha Raffay a 17. oldalon azt állítja, hogy „a gyermeknek a nevet mindig az atya szokta adni", úgy ennek nem csupán Luk. 1., 31., mond ellent, de az egész Ó-Testámentom is: Seinen Namen erhielt das Kind sofort nach der Geburt durch die Mutter, bisweilen auch durch den Vater (Nowack, Hebr. Arch. I. 165 oldal). II. Hyrkánt Pompejus nem hagyta meg királynak, mint Raffay tudja (17. oldal), hanem csupán főpapnak (Wellhausen, Isr. u. jüd. Gesch. 292. 314 old.). Csak 8 évvel később 55-ben kapta meg az ethnarcha (és nem király) címet és méltóságot Gabiniustól. Antipater nem volt Júdea procuratora, amit Wellhausen külön is kiemel (u. o. 316. old. 2. jegyzet). És így tovább. Az adatok felsorolását még sokáig lehetne folytatni. Végül még egynehány megjegyzést kell tennem a fordításra főleg nyelvi szempontból. Miutá

n minde-mtttr^bárhol fogtuk meg, csődöt mondott a tudomány

a, talán szabad remélni, Hogy legalább magyar nyeív tekintetében nem lehet kifogást emelni munkája ellen. Remélni szabad, de a remény vajmi csalóka és vajmi gyorsan szertefoszlik. Raffay a mai nyelven akarja megszólaltatni az evangéliomot, de azért fordítása csak úgy hemzseg az ósdi — ván-vén-ektől. Csak az első 4 fejezetben 28 — ván—vén fordul elő, ezek közül a 2, 7—12-ig terjedő 6 versben 8-szor egymásután. Másrészt ügyetlen nyelvbicsaklásoknál nem egyebek az ilyen mondatok : „és bemerítteltek általa a Jordánban" (3, 6) ; „nekem kell általad bemeríttetnem (3, 14) ; „és hozzá hordták az összes rosszullévőket" (4, 24) ; „mert azok hiszik azt, hogy bőbeszédűségükben gyökerezik a meghallgattatásuk" (6. 7) ; „mert a te beszédedből ígazoltatol és a te beszédedből kárhoztatol el" (12, 37) ; „meddig kell még elszenvednelek" (17. 17). A népiesség hajhászása Raffaynak egyik nyilvánvaló törekvése. Ezért nem riad vissza pórias kifejezésektől sem, sőt sans géne belevisz az evangéliom szövegébe magyar közmondást. A művelt közönség bizonyára meglepődve fogja olvasni, hogy 11, 19 utolsó szavai Jézus szájában igy hangzanak : Amilyen a kémény, olyan a füstje ! Várható, hogy a további evangéliomokban még sikerültebb és markánsabb mondások fognak a Megváltó ajkáról magyarúl elhangzani. Például: Kinek a pap, kinek a papné, vagy Kend se különb a DeáKné vásznánál. Ezzel a munka méltatását egyelőre lezárhatjuk, és csak gratulálhatunk az „igazi irodalmi esemény hez, amelynek létrejövetelét a Luther-társaság bőkezűsége tette lehetővé. Szándékosan szorítkoztam csupán néhány oldalról vett anyagra a Magyarázatos Ujtestámentom értékének bemutatásánál. Az ilyenfajta munkánál minden a részleteken fordúl meg és csak egy szűkebb kör pontos megbeszélése adhat világos és biztos képet. Hogy még ezen néhány oldal ismertetésénél is csak töredékeket nyújthattam és távolról sem mindazt, ami elmondható és elmondandó (hisz majdnem minden mondat kifogásolható), az a jelen cikk természetének következménye. A részletes és mindenre kiterjedő és a további fejezeteket is felölelő fejtegetést egy külön kiadandó terjedelmes birálatos ismertetés számára tartom fenn. Hornyánszky Aladár.