Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-11-11 / 45. szám
425 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1911. és minden erkölcsi testületet lecsepül, aki élni mer, hanem igenis határozottan tiltakozunk a hang és mód ellen, amelylyel Ítélkezni akar. Ezt a hangot és harcmodort evang. egyházunk közéletébe bevinni az igazság keresése helyett a szenvedélyeket felkorbácsolni, egyenesen megbocsáthatatlan bűn. * Egy ily nagyszabású és úttörő munka bírálatánál nem a sajtóhibák kipécézése a legelső feladat, hanem annak eldöntése: megfelel-e a munka tartalmilag, a kidolgozás irányát, komolyságát, az elrendezést, az épitő szempontot illetőleg a célnak, amiért Íratott ? Aki figyelemmel és elfogulatlanul olvassa el a könyvet, mással, mint igennel, nem felelhet s csak elismeréssel adózhat a jó munkát végző szerzőnek. A cél épitő szempontból magyaráani az uj-testamentumot a művelt közönség számára. A művelt olvasó megtalál mindent a magyarázatokban, ami az evangéliumot érthetővé, érdekessé és élvezetessé teszi, ami sajátos gondolkozását köze lebb hozza a bibilia szelleméhez, ugy, hogy benne nem a régmúlt, idők vallásos színezetű de valótlan hagyományainak lerakódását, nem is a természettudományok ellenségét látja, hanem az örökké érvényes vallási és erkölcsi, sőt a mai elégedetlenkedő s vajúdó világot is egyedül megváltó szociális igazságok és elvek kincses bányáját. Lelki békességet és megnyugvást találhat a reá nézve eddig eszével össze nem egyeztethetőnek s icry képtelenségnek, üres mesének tartott csodás események és jelenségek magyarázataiban, amelyekből megértheti, hogy nem a korképzetek s nem a kortörténelmileg érthető forma, hanem a bennük megnyilatkozó isteni gondviselés, Jézus megváltói szeretete, a vallási erkölcsi és szociális igazság a lényeg. A hit és tudásnak, a biblicitás és a XX. század felvilágosultságának harmónikus megegycztetése és érvényre juttatása a magyarázatokban, oly érdeme már magában is a műnek, hogy mellette minden kicsinyeskedésnek el kell törpülnie, A bevezetésben az uj-szövetség mivoltát, az újszövetség történeti könyveit ismerteti, közben kitér a synoptikus kérdésre, közli a synoptikus evangéliumok közös anyagát, majd az eltérő részeket. Ismertetéseiben rövid, világos és szabatos. Nem nyújt sem többet, sem kevesebbet, mint amennyi egy művelt laikusnak az ujszövetség megismeréséhez szüksége van, vezető elvei itt a népiesség, a pietas és a tudományosság. Ugyanezek az elvek vezérlik a magyarázatokban is, amelyek nagy szeretettel és épitő modorban vannak irva. A kortörténeti fejtegetésekre is nagy gondot fordit és ez is a munka egyik kiváló érdeme. Ami a fordítást illeti, határozottan jobb, mint a revideált Máté, amelyben még mindig ott díszeleg egyebek között a szarvashiba 28i 9-ben: „megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szent-Léleknek nevében." Raffay az első, aki helyesen fordítja: „nevébe". Ug ancsak régi hibát javit 3 3-ban: „kiáltónak szava a pusztában 1', ez a helyes és nem „kiáltó szó". Nagyon kifejező 4 4 fordítása : „nemcsak kenyéren él meg az ember" stb, Lefordítja a magyar nép előtt teljesen ismeretlen ráka szót, nemkülönben a maraniont is. A régi fordításoknál összehasonlíthatatlanul jobb, mert helyes az 5 2 0, 4f t, 65, 1«, 7 2 5, 27 stb., stb. fordítása. A moichevo, baptisma, paradidomi, periasmos stb. szavakat igazi jelentésükben használta az eddigi helytelen fordításokkal szemben. Foditása nem egy helyütt az emelkedettségig fokozódik, mint pl. a Jézus megkereszteléséről szóló szakaszban. Több bíráló kifogásolja szerzővel szemben az ósdi formák, az elbeszélő mult, a -ván, -vén stb. használatát. Nagyon nehéz kérdés. Vajthay Bálint az ifjú irói generáció nyelvújító törekvéseit is szívesen látná a magyar biblia nyelvezetében, (veszedelmes 1. Kámory fordítását!), mig egy más ismertető pálcát tör a biblia nyelvezetének régies színezete mellett: művészi archaismusokkal kell a fordítónak dolgoznia. Nem szabad a régiből nagyon is eltávozva a modern nyelv kijózanító hatása alá hozni a régi nehézkesebb, misztikusabb nyelv forrná ban élővé lett benyomásainkat s képzeteinket." Szóval, amit az egyik kifogásol, azt a másik erénynek mondja. A közvélemény erre vonatkozólag még nem alakult ki teljesen, jó ideig a fordító egyéni izlése, magyar nyelvi érzéke lesz itt is az irányadó. Természetes, hogy a munkában, mint minden emberi alkotásban, vannak hibák is, vannak a fordításban. Amint a fordítás kiválóságaiból, ügy hibáiból is megemlítünk néhányat. 5 7 irgalmasok = szánakozók, könyörülök (az irgalomban a megbocsájtás, elengedés gondolata rejlik, egyedül Istenre vonatkoztatható). Különben a görögnek is ez a jelentése. 8 6 = szerencsésebb lett volna feloldva fordítani, míg 12 3 4-ben a feloldás nem sikerült. 9 1 S igen nehézkes. 9 3 1 elhirlelték = elterjesztették a hírét. 40i t í visszásság nélkül való galambot nem ismer a magyar ember, akeraios = hamisság nélkül való, ártatlan. Í3I 5 ellustult sziv, ezt a kifejezést épp úgy nem érti meg a laikus, mint a megkövéredett szivet. 24 s az Olajfák hegyére ül = leült az olajfák hegyén, az ,.epi" ezt is kifejezi. 7 S — 5-ben adelfost egyszer testvérrel, kétszer atyafival fordítja. 18 2 0 összejönnek az én nevem&e, a fordítás szószerinti, helyes, de a magyar nem adja vissza az eredetit, talán jobb lett volna itt „nevemre". A magyarázatban a szerző nem tér ki rá s a Jézus nevében való összejövetelről beszél. 21 1 6 kisdedek és csecsemők szájából újítom meg a magaszt.alást, nem jó, katartizo (jasad) == ansichten (gründen), itt: sich bereiten. Az ilyesféle kifejezések: össze voltak gyülekezve, meddig kell még titeket elszenvednetek, vessel horgot, igazoltatol, kárhoztatol, kóstol stb. nem magyarosak. Az idegen nevek átírásában való következetlenséget és a sok sajtóhibát el kell ismernünk. Ügy látszik szerzőnek nemvolt már kellő ideje, hogy a végső simítás munkáját elvégezhesse, amikor a kifogásolt apróhibákkétségkivülkimaradtakvolnaa könyvből. Mindez azonban a munka igazi értékére nézve lerontó hatással nem lehet. Megadtuk az érdemnek ami az érdemé, a bírálatnak ami a bírálaté. Végeredményében is azt mondhatjuk, szerző lelkiismeretes, becsületes, jó munkát végzett, szorgalommal és nagy szeretettel dolgozott, szívből szívhez, hitből hithez szólott. A Luther-Társaság nagy mulasztást követne el, ha az anyagiakban megerősödve, a többi kötetek megjelenését lehetővé nem tenné. Különben vegye kiki kezébe a munkát, olvassa el elfogulatlanul s maga fogja Raffaynak megadni az elégtételt, kinek érdemes munkájáért nem kipellengérezéssel, hanem csak elismeréssel és hálával tartozunk! ^ Spectator. Raffay Sándor kezéből kikerült tudományos munka bírálatának lapunk 5. számában — habár ez a célon túllőtt is — Hornyánszky képviseletében helyt adtunk. Éppen úgy helyt kellett adnunk Spectator védelmének, ki Raffay Magyarázatos Ujtestamentomát jeles készültségről tanúskodó bírálatával az őt megillető nivóra visszahelyezte A tudományos alapon adott elégtételnek örvendünk, mert érezzük azt, hogy theologiai irodalmunk kevés mivelőit nem kivégezni, de jutalmazni volna kötelességünk. SzerJc.
