Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-02-02 / 5. szám

V V 1911 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 37 suk meg valahára a — saját táborunkban a jó barát képében bujkáló — ellenségeinket, nemcsak a kicsinyeket, hanem személyválogatás, érdek és tekintet nélkül a — „nagyokat" is és — vigyük dűlőre a harcot! A választás — azt gondolom — nem lesz nehéz! Az .Evangélikus Őrálló" 1911. új évi számában olyan programmot nyújtott, a mely sokunk szivében viszhangot ébresztett! Ám sorakozzunk, a kiket az Ur „őrállókul" rendelt bárhol és bárhová, Sión falain, szoros, áttörhetetlen, testvéri phalanxban melléje! A kiknek az evangéliom nemcsak puszta jelszó, nem frázis, poézis vagy legenda, hanem realitás, positiv, örök, maradandó, üdvözítő érték, a mellyel és a melyért élnek s ha kell — halnak, ám nyújtsanak egymásnak kezet, álljanak résen és egyesüljenek abban a szent küzdelemben, melyben most már tovább hallgatnunk nem szabad és a melynek neve komoly, lelkiismeretes, positiv, határozott irányú, egyházépítő, egyházmentő, egyházvédő — munkai Ezékiel 3, 17 és kk.! Raffay—Sztehlo-ékat pedig most már nem kérdezzük — mert tisztában kell lennünk velök: „Quo vadis ? — Hanem igenis azt kérdezzük : „Quo ruitis" ? és „Quo usque tandem ?' Sopron. Stráner Vilmos, theol. akad. tanár. Memento, Többször hangzottak éberséget hirdető szavaim e lapban s most látván, hogy e lépésemnek oka nem mult el, még egyszer hangoztatom azokat. A főváros egyik lapjában e sokat jelentő jövendőlés volt olvasható: nAz egyház a társadalom utján akarja az államot megkaparintani, pedig hiába erőlködik, a szakadás előbb-utóbb be fog következni." Szeretném, ha ezen jóslatot egyházunk minden tagja megszívlelné s felette gondolkoznék, főkép az egyház vezetői készülnének ezen eshetőségre. Mert ránk veszedelmes, akár beteljesedik e jóslat, akár nem. Ha nem teljesedik, akkor régi ellenségünk, nagy vagyonnal, előkelő állással ránk nehezedik s karmai közé jut egyházunk. E célból oly abroncscsal készül egyházunkat körülvenni, me'ynek selyemzsinór teendője lesz. Ezt egyházunk egyik kitűnősége már jóval ezelőtt belátta, azért az őröket egy pontban akarta egyesíteni, indítványozván az egyetemes püspökség, mint a védelem központját felállítani. De leszavaztatott s a felállítandó egyházi erősség összeomlott. Pedig hiába, hogy az ilyen összpontosított erők hatalma nagy és üdvös, bizonyítja a római dictatori intézmény, mely által Róma többször megmenekült nagy csapástól, e hatalom vezeti győzelemre jó vezér mellett a hadsereget. Az egyetemes felügyelő minden buzgósága mellett, nem tehet mindent. Tervben volt, hogy egy tudományos irodalmi egyházi férfiú adassék melléje. Ezt is lefújták- Most sincs egyházunknak kötelező | védője, noha gyakran támadásnak van kitéve. Mondj ják, hogy van protestáns védő irodánk. Működését ] nem látjuk. — Nagy minálunk a közöny, mely naqy í kárunkra lehet Igaz, van két védelmezőnk, az egyiket az ellenfél gúnyosan nagyméltóságú Luthernek nevezi, a másik az Ev. Órálló, de ezeknek sem terjedhet ki mindenre a figyelmükÓvatosabban és nagyobb sikerrel járt el a r. kath. klérus, közel 30 év óta működik fáradhatlanul az egyház megerősödésén, mely mozgalmat figyelemmel kísért; m mindig. Harminc év előtt mondatott nekem: „Ez a szellem előre fog menni." Ment is. Prohászka püspök egykor e szellemet r. kath. alvó pimasznak nevezte. Ébredezett már e pimasz. Polgárok, főurak fiai rajongó hívei a r. kath. egyháznak s ha lehet, már is mellőzik a protestánsokat. Nem régen egy fiatal főúrral egy kis eszmecserém volt. Az apa még türelmes keresztény, de az ifjú főúr a néppárt türelmetlen hive. A főurakat már a klerikalismus zászlaja alá vonták, néhányat kivéve. Ha 32 gróf, báró állást foglal ellenünk ? — Gróf Wenkheim beszédje ismeretes Hosszas volna erről tovább beszélni, csak azt mondom, hogy ha még 20 évig igy fog haladni a klerikalismus szelleme, akkor II. Ferdinánd korának a szelleme kilép koporsójából s ismét tüzes csóvát fog dobni a népek közé, mint 300 évvel ezelőtt. Erre nevelik ott a fiatalságot. Főkép, ha minálunk ilyen buzgalom lesz az egyházi téren, mint most van. Ott van Ferenc József tanintézet, melynek igazgatója a pápa 50 éves jubileuma napján oly ultramontán szellemű beszédet mondott, hogy Pázmán sem mondott volna különbet. Az állami és kath. tanintézetek tömve vannak jezsuita szellemű tanerőkkel, főkép igazgatókkal. Egy állami méltóságot viselő pedig nyilván mondotta: „A reformátió Magyarországon második tatárjárás." Mit várhatunk az ilyen szellemtől? Mennyire ügyes a r. kath. papi párt, mutatja az is, hogy tőlünk is igyekszik a felhasználható erőket elhódítani, el is hódította egy hatalmas tollú emberünket. Értesülésem szerint megjelent egy kartársunknál is a kísértés egy excellentiás úrban, de hasztalanul. Az ellentáborban nemcsak egymást segítve támogatják az egyház közügyét, hanem idegen erőket is saját javuk előmozdítására felhasználni igyekeznek. Míg ellenben nálunk ez hiányzik. Ily körülmények közt jó lesz figyelembe venni a „Memento"-t. KŰLM1SSZIO. Rovatvezető: Schollz Ödön. Ä Lipcsei Misszióról.*) (Ujabb hirek.) Mint majdnem egész Afrikában, ugy különösen Lipcsei Missziónk működési terén, Keletafrikában is *) flzon szoros viszonynál fogva, mely hazai ágost. h" evang. misszióegyesületünk és a „Lipcsei Misszió,, között fennáll, kiváló súlyt helyezek rá, hogy az „E O " olvasóit a Lipcsei Misszió hittéritési munkájával minél behatóbban megismertessem. Olvasóink bizonyára szívesen veszik, hogy Zimmermann J. németjárfalui lelkész, ki eddig a „Missziói Lapok"-^ látta el ezen misszióról a legújabb hírekkel, most az „Ev Ő."-ban fogja azokat közölni. S. O