Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-02-02 / 5. szám

V V 1911 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 37 suk meg valahára a — saját táborunkban a jó barát képében bujkáló — ellenségeinket, nemcsak a kicsinyeket, hanem személyválo­gatás, érdek és tekintet nélkül a — „nagyo­kat" is és — vigyük dűlőre a harcot! A választás — azt gondolom — nem lesz nehéz! Az .Evangélikus Őrálló" 1911. új évi számában olyan programmot nyújtott, a mely sokunk szivében viszhangot ébresztett! Ám sorakozzunk, a kiket az Ur „őrállókul" rendelt bárhol és bárhová, Sión falain, szo­ros, áttörhetetlen, testvéri phalanxban mel­léje! A kiknek az evangéliom nemcsak puszta jelszó, nem frázis, poézis vagy legenda, ha­nem realitás, positiv, örök, maradandó, üd­vözítő érték, a mellyel és a melyért élnek s ha kell — halnak, ám nyújtsanak egymásnak kezet, álljanak résen és egyesüljenek abban a szent küzdelemben, melyben most már to­vább hallgatnunk nem szabad és a melynek neve komoly, lelkiismeretes, positiv, határo­zott irányú, egyházépítő, egyházmentő, egyház­védő — munkai Ezékiel 3, 17 és kk.! Raffay—Sztehlo-ékat pedig most már nem kérdezzük — mert tisztában kell lennünk ve­lök: „Quo vadis ? — Hanem igenis azt kér­dezzük : „Quo ruitis" ? és „Quo usque tan­dem ?' Sopron. Stráner Vilmos, theol. akad. tanár. Memento, Többször hangzottak éberséget hirdető szavaim e lapban s most látván, hogy e lépésemnek oka nem mult el, még egyszer hangoztatom azokat. A főváros egyik lapjában e sokat jelentő jöven­dőlés volt olvasható: nAz egyház a társadalom utján akarja az államot megkaparintani, pedig hiába eről­ködik, a szakadás előbb-utóbb be fog következni." Szeretném, ha ezen jóslatot egyházunk minden tagja megszívlelné s felette gondolkoznék, főkép az egyház vezetői készülnének ezen eshetőségre. Mert ránk ve­szedelmes, akár beteljesedik e jóslat, akár nem. Ha nem teljesedik, akkor régi ellenségünk, nagy vagyon­nal, előkelő állással ránk nehezedik s karmai közé jut egyházunk. E célból oly abroncscsal készül egy­házunkat körülvenni, me'ynek selyemzsinór teendője lesz. Ezt egyházunk egyik kitűnősége már jóval ezelőtt belátta, azért az őröket egy pontban akarta egyesíteni, indítványozván az egyetemes püspökség, mint a védelem központját felállítani. De leszavaztatott s a felállítandó egyházi erősség összeomlott. Pedig hiába, hogy az ilyen összpontosított erők hatalma nagy és üdvös, bizonyítja a római dictatori intézmény, mely által Róma többször megmenekült nagy csapás­tól, e hatalom vezeti győzelemre jó vezér mellett a hadsereget. Az egyetemes felügyelő minden buzgó­sága mellett, nem tehet mindent. Tervben volt, hogy egy tudományos irodalmi egyházi férfiú adassék mel­léje. Ezt is lefújták- Most sincs egyházunknak kötelező | védője, noha gyakran támadásnak van kitéve. Mond­j ják, hogy van protestáns védő irodánk. Működését ] nem látjuk. — Nagy minálunk a közöny, mely naqy í kárunkra lehet Igaz, van két védelmezőnk, az egyiket az ellenfél gúnyosan nagyméltóságú Luthernek nevezi, a másik az Ev. Órálló, de ezeknek sem terjedhet ki mindenre a figyelmük­Óvatosabban és nagyobb sikerrel járt el a r. kath. klérus, közel 30 év óta működik fáradhatlanul az egyház megerősödésén, mely mozgalmat figyelem­mel kísért; m mindig. Harminc év előtt mondatott nekem: „Ez a szellem előre fog menni." Ment is. Prohászka püspök egykor e szellemet r. kath. alvó pimasznak nevezte. Ébredezett már e pimasz. Polgá­rok, főurak fiai rajongó hívei a r. kath. egyháznak s ha lehet, már is mellőzik a protestánsokat. Nem régen egy fiatal főúrral egy kis eszmecserém volt. Az apa még türelmes keresztény, de az ifjú főúr a néppárt türelmetlen hive. A főurakat már a klerikalismus zászlaja alá vonták, néhányat kivéve. Ha 32 gróf, báró állást foglal ellenünk ? — Gróf Wenkheim beszédje ismeretes Hosszas volna erről tovább beszélni, csak azt mondom, hogy ha még 20 évig igy fog haladni a klerikalismus szelleme, akkor II. Ferdi­nánd korának a szelleme kilép koporsójából s ismét tüzes csóvát fog dobni a népek közé, mint 300 évvel ezelőtt. Erre nevelik ott a fiatalságot. Főkép, ha minálunk ilyen buzgalom lesz az egyházi téren, mint most van. Ott van Ferenc József tanintézet, melynek igazgatója a pápa 50 éves jubileuma napján oly ultramontán szellemű beszédet mondott, hogy Páz­mán sem mondott volna különbet. Az állami és kath. tanintézetek tömve vannak jezsuita szellemű tanerőkkel, főkép igazgatókkal. Egy állami méltóságot viselő pedig nyilván mondotta: „A reformátió Magyar­országon második tatárjárás." Mit várhatunk az ilyen szellemtől? Mennyire ügyes a r. kath. papi párt, mutatja az is, hogy tőlünk is igyekszik a felhasználható erő­ket elhódítani, el is hódította egy hatalmas tollú embe­rünket. Értesülésem szerint megjelent egy kartársunknál is a kísértés egy excellentiás úrban, de hasztalanul. Az ellentáborban nemcsak egymást segítve támogat­ják az egyház közügyét, hanem idegen erőket is saját javuk előmozdítására felhasználni igyekeznek. Míg ellenben nálunk ez hiányzik. Ily körülmények közt jó lesz figyelembe venni a „Memento"-t. KŰLM1SSZIO. Rovatvezető: Schollz Ödön. Ä Lipcsei Misszióról.*) (Ujabb hirek.) Mint majdnem egész Afrikában, ugy különösen Lipcsei Missziónk működési terén, Keletafrikában is *) flzon szoros viszonynál fogva, mely hazai ágost. h" evang. misszióegyesületünk és a „Lipcsei Misszió,, között fennáll, kiváló súlyt helyezek rá, hogy az „E O " olvasóit a Lipcsei Misszió hittéritési munkájával minél behatóbban meg­ismertessem. Olvasóink bizonyára szívesen veszik, hogy Zim­mermann J. németjárfalui lelkész, ki eddig a „Missziói La­pok"-^ látta el ezen misszióról a legújabb hírekkel, most az „Ev Ő."-ban fogja azokat közölni. S. O

Next

/
Thumbnails
Contents