Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-01-05 / 1. szám

VII. év. Nyíregyháza, 1911. január 5. 1. szám. ETAKTELIKITS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: QEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZEK. Vezércikk : Uj év küszöbén. — Családi ivek. Irta: Homola István. — Rz autonomia alkonya. Irta : Farkas Gejza. — Tanügy. — Tárca — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. Új év küszöbén. Lapunk a mai számmal VII-ik évfolyamába lép. Äz új év küszöbén kötelességünknek tartjuk leróni a hála adóját mindazok iránt, akik közreműködésükkel és anyagi áldozataikkal odáig segítettek minket, hogy az új évfolyam küszöbén is a legteljesebb reményekkel léphessünk át. Legyen nagybecsű támogatásuk, szeretetteljes érdeklődésük és buzgó áldozatkészségük jutalma az a^ megnyugtató tudat, hogy az „Evang. Őrálló" szellemi és anyagi támogatásával közegyházunk szent ügyének előmozdításához járultak hozzá. Äz új évfolyam küszöbén szeretettel és bizalommal kérjük mindnyájuk további szíves és odaadó támogatását. Kérjük ezt azon az alapon, hogy az elfogulatlan nyiltság, a melléktekintetek nélküli emelkedettebb felfogás, a minden egyéni, önző számítás kizárásával fellépő határozott egyházias irány megóvását az egyházi sajtóban oly közös érdeknek ismerik el, amely körül a hü evangelikus lelkészi karnak és világi elemnek tömörülni szent kötelessége. Továbbra sem szándékozunk letérni arról az útról, amelyet eleddig követtünk. Sőt hovatovább, annál inkább látjuk, érezzük az evangéliom egyházában egyedül annak az iránynak a helyességét, jogosságát, amelynek szolgálatára adtuk csekély erőinket. Nincsen okunk letérni az evangelikus egyház autonom jogkörének védelme útjáról — dobjon bár arra kősziklákat a váltakozó kormányok követelőzése vagy igyekezzék bár tövisekkel teleszórni az utat a magasabb egyházi hatóságok centralistikus iránya. Nézetünk szerint egészséges vérkeringés nélkül nem fejthet ki hasznos életműködést semmiféle szerv. Már pedig a történelmileg kifejlődött s egyházalkotmányilag is biztosított autonomia minden ok — és jognélküli megszorítása semmi más, mint az egyház testében az egészséges vérkeringés megakadályozása. Azért nőnek ki rajta itt-ott valóságos álképletek, azért senyved s hull le az élet fájáról itt-ott, sőt egyre több azelőtt életerős hajtás. Mi voltunk és leszünk törhetetlen hivei és oltalmazói a jól felfogott önkormányzati jogoknak s adunk helyet bátran, bárkivel szemben is az e nembe vágó felszólalásoknak. És nincsen okunk letérni az evangéliumi tanfelfogás amaz útjáról sem, amelyen eddig haladtunk, ingadozó hitnézetek, váltakozó korfelfogások labilis talaja helyett haladunk azon az örökre megépített fundamentomon, amely: az evangélium. Igenis, barátjai vagyunk a tudományos haladásnak, csekély erőnkkel igyekszünk magunk is a tudomány fegyvereivel küzdeni igazainkért, — de már csak addig, amíg meg nem magyarázzák nekünk, honnan került az első protoplasmába az élet: a hit terén megmaradunk az isteni kijelentések előtt való alázatos meghódolásban. Äz alfa és az omega problémája az emberi elme előtt mindörökre megoldatlan; megoldatlan nemcsak a „lét" nagy kérdése szempontjából, nemcsak metafizikusok előtt, de megoldatlan ez a probléma „hitvallási" vonatkozásaiban is. — Könnyelműségnek tartjuk tehát, ha kathexochén vezető egyházi férfiak a positiv evangéliumi hitnézetekből való készséges engedékenység terére lépnek s engedik hitviláguknak majd egyik, majd másik becses alkotó részét ki-kitépetni, — mig aztán az egész pehelyvékonyságúvá lett hártyaburok