Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-02-02 / 5. szám

1911 EVANG ELI KUS ŐRÁLLÓ 35 tunk, bizony nem sokkal külömb a szerepünk, mint azoké a Hydepark-féle rendőröké és detektíveké, akik mindenhez és mindenre kötelességszerüleg és a „rend megóvása érdekében" — szintén hallgatnak. De térjünk a dologra! Äz új „Lap" tehát az „Evangélikus

u jelzőt választotta. Ha egy lap címét és első számait „programm"-nak szabad, sőt kell tekintenünk, akkor kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy az „Evangélikus Lap" legalább a címét egy kissé eltévesztette. Mert hogyha Raffay vándor budapesti evangelikus lelkész és Sztehló Kornél egyességre lépve, egymás mellett békésen elférve, egy gyékényen (lapjuk hasábjait értem !) árulják a maguk cikkeit, úgy ez az ő privát dolguk — és ízlésük, a melyhez másoknak nem lehet szavuk! ( De gustibus non est disputandum" !) De ha közös cégtáblájukon az „Evangelikus" jelzőt használják, úgy ez ellen — bár szintén nem tilthatjuk meg — de tiltakoznunk szabad és kell is ! Ha a „lap" 2-ik számában az egyik cikk („Több békességet!") írója (talán maga a felelős szerkesztő ?) jónak látja Prohászka Ottokár székesfehérvári róm. ! kath. püspöknek a keresztyénség oekumenikus j jellegének és a keresztségnek, mint össze- ! kötő kapocsnak hangsúlyozásáért a szájára ütni és kijelenteni, hogy „más alapra mint a ! Krisztus tiszta evangéliumára nem helyezkedünk soha," 6 sorral alább pedig Sztehlo Kornél — minden felelős szerkesztői megjegyzés nélkül — folytatja „Quo vadis" c. „elmélkedéseit a látható és láthatatlan túl világról," a melyekben egy „protestáns művelődési egyesület estélyén" minden félreértés és kételkedést kizáró módon a legszélsőbb darwini fölfogást vallja és hirdeti, — úgy ezért az eltévelyedésért csakugyan kizárólag ők maguk — „felelősek." De ha ennek a „vegyes-kereskedésnek" az üzeme az evangéliom cégére alatt folyik, úgy ez ellen talán szabad és kell is fölemelni tiltakozó szavokat azoknak, a kik a „Krisztus tiszta evangélomá"ban valamivel többet látnak és vallanak a magukénak, mini Darwin tanai, a melyeknek különben már mint tudományos világ felfogásnak is — leszállt az alkonya, vagy más szóval — „befellegzett." — Ha Raffay Sándor, a felelős szerkesztő mint egyúttal budapesti evang. lelkész tud és mer ugyanazon közönség előtt, a mely az ő társszerkesztőjének bölcsességeit hallgatta és — alighanem — tetszésnyilvánításaival jutalmazta, — akár a szószékről, akár nyílt sírok mellett, arcpirúlás nélkül bizonyságot tenni a föltámadás és örök élet alapvető evangéliomi igazságairól, úgy ez az ő dolga ! Ä „jus parochiale"-t — habár itt is lehetne az egyházi közérdek szempontjából beszélni — megsérteni nem óhajtjuk ! De ha az evangéliomot, a mely „Istennek hatalma minden hívőknek üdvösségére" és a Sztehló-féle természet-imádást, a nagy közönség megtévesztésére, nemcsak egy sorba helyezi, hanem azonositja, — ez ellen már másoknak is lehet talán iltakozó szavuk. Ha viszont Sztehlo Kornél, a ársszerkesztő, akár a legszélsőbb materialista, evolutionista, darwinista, monista vagy — a mi körülbelül egyre megy — atheista akar lenni, kinek mi joga volna őt ebben a szabadságában korlátozni ? De ha az „evangéliom" jelszavával bontogatja és döntögeti Sionunk falait, úgy az „Őrállók" joga és kötelessége őt megkérdezni : „Quo vadis" ? Mit akarsz és mi járatban vagy ? Nem első ízben történik fölszólalás Sztehlo Kornél úrnak legújabb s úgy látszik mind sűrűbbé váló „egyházi szereplése" ellen ! Úgy látszik hiába! Pedig Sztehlo Kornél ügyvéd, politikus és — egyetemes evang. egyházi ügyész. Akármelyik minőségéből kifolyólag maga vethetné föl a kérdést: „Quo vadis?" Ugyan mondja meg őszintén: mit szólna hozzá, ha valaki a „munkapárt" jelszava és védelme alatt a legszélsőbb függetlenségi eszméket hirdetné ? Nos, mi nem akarunk vallási és egyházi, theologiai kérdéseket a rideg jog, vagy éppenséggel a politika sokszor kétes értékű szempontjai és gyakorlata szerint megítélni, de egy kis méltányosságot és — jó ízlést talán szabadna elvárnunk ? Ävagy talán az „Evangelikus Lap" i szerkesztői annyira tévedésben volnának a „Krisztus tiszta evangeliomá"-nak lényege felől, hogy Sztehlo Kornél „hitvallását," mint az evangéliomban gyökerező igazságokat teljes jóhiszeműséggel bocsátanák áruba ? Szinte lehetetlen elhinni! Talán abból áll az „evangéliom," hogy Sztehlo cikkének egy helyén (2. szám. 6. oldal. 4. sor alulról) egy időmeghatározással kapcsolatban „Krisztus urunk"-at említi ? Hiszen — Sztehlo szerint — ,.anyagnélküli lét nincs." Hogyan hihetne tehát ő annak az anyagnélküli Szentléleknek létezésében, amely nélkül pedig „senki nem mondhatja a Jézust úrnak"? (I. Kor. 12, 3.) Avagy az talán „a Krisztus tiszta evangélioma," hogy Sztehlo fölmelegítve egy XVIII. századbéli istentagadó francia csillagásznak (Lalande, 1732—1807J