Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-09-30 / 39. szám

363 EVANGE LIKUS ŐRÁLLÓ 1911. fővárosban 3 nap alatt. Végtelenül érdekes tárgyakról i soha tovább, mint egynegyed óráig, szellemesen, rövi­den, velősen tájékoztatták az így figyelmében ki nem fárasztott közönséget. Minden angol felolvasását magya­rul, minden magyar felolvasást angolul tolmácsoltak. Református atyánkfiai is eltanulták az angolok okos, szűkszavú, de kitűnően jellemző előadását. Mi evangéli­kusok 2—4 emberrel voltunk képviselve — a hallgató ságban. A közönség tehát tisztán református volt. De hogy ne gyér legyen az a közönség, a vezetők okosan összehozták az Országos Református Ldkészegyesületet, a Magi ar Protestáns ' Irodalmi Társaságot és a Kal­vinéumot Azok mindenike külön is ülésezett. Valóságos Református Na <ygyűlés volt ez a Katholikus Nagy­gyűlés mintájára. És a székesfőváros bankettet is ren­dezett a tiszteletükre, amiben nem a bankett a fő, ha­nem a komolyba vétel és a figyelem. Vájjon mikor lesz egy Evangélikus Nagygyűlés is már egyszer ebben a hazában, ahol az Evang. Bund, ós a Gusztáv Ad If­Verein látogatásával kapcsolato sar i alkotó munkára tu dunk egyesülni mi, nyelvek és iskolák és politikai par­tok és egyéni szenvedélyek által széttagolt evangélikusok. A bányai egyházkerület közgyűlésének sok szomo­ritó jelensege volt. Nemcsak a kerületi felügyelő, az érdemes Zsilinszky bántó elbocsátását ertjük, hanem sok más egyebet is. De maradjunk az elbocsátásnál. Mikor egy jóérzésű úri ember lelke sugallatára azt in­dítványozta, hogy még ha merőben végleges is Zsilinszky elhatározása, hogy nem viszi tovább a felügyelőséget, még ak or is illik őt kérlelni, hogy köztünk megmarad­jon. ; akkor többen, modorukhoz mért módon, ellenez­ték ezt az indítványt. A jobb érzés erre csiga módra visszahúzódott. Igaza volt. Ahol 50 esztendei becsületes munka után ilyen a jutalom, ott legjobb szépen csend­ben megvonulni és várni a közszellem javulását. Mert a másik bántó jelensége a közszellem megromlásának és oly hangnem bevonulásának a lehangoló ténye volt, amely igen — nagyon elszomorítja azokat, akik komo­lyan hiszik, hogy az egyház magas színvonalú erkölcsi testület, amely jutalmazni is tud, jézusi nyelvét is meg­tudja őrzeni. A püspökök javadalmazásának a kérdését vetette fel Brassóban az esperességi felügyelő, aki egyúttal a kultuszminisztérium államtitkárja is. A dolog érdeméhez is hozzá fogunk a lap hasábjain szólani, most csak egy-két rövid megjegyzést teszünk. Két napilapban olvastunk hozászólást. Mindkettő megtévesz ette a közönséget. A Magyar szó megrótta a püspököket, hagy amikor a magyar nép éhezik és kivándorol, hogyan lehet nekik, a krisztusi szellem papjainak fizetésemelésért mozogniok. Pedig nem ők mozogtak, hanem egy derék vezeremberünk mozgatja a dolgot -j a vallások egyenlősége és vi­szonosságának szenth evében. Hamis világításba he­lyezte hát a Magyar szó a protestáns püspököket Csakúgy mint Masznyik Endre a Budapesti Hírlapban az egyetemes felügyelőt. Gúnyolja, hogy az ezer holdak mellől prédikálja az evangéliumi szegénységet s nem akarja az államsegélyt, de azért apái példáját nem kö­veti : nem nyúl a zsebébe. Pedig a mi jó Prónaynknak semmi köze se volt fddig a püspökök fizetéséhez. Mi­kor Csáky minisztersége alatt felajánlották a puskökök fizetésének felemelését, nem Prónay, hanem Tisza Kál­mán és Szász Károly tiltakozott ellene. Azóta pedi» még nem ajánlották fel újból, csgk most, de most sem azért, hogy alkalmat adjanak a vezető emberek meg szégyenitésére. De hát mi már csak nem tudjuk meg­becsülni a mi embereinket. Kinek lesz még kedve ná­lunk dolgozni és — leckéztetést türai. Az új kerületi felügyelő személyében a bányai egyházkerületnek az évi közgyűlésén lévő része jófor­mán egyhangúlag dr. Zsigmondy Jenő egyetemes fő­jegyző, udvari tanácsos személyében állapodott meg. Ez idő szerint jobb megállapodásra nem is juthatnánk. Zsigmondy Jeuő évtizedek óta áll az egyház szolgála­tában, annak ügyeit, bajait erőforrásait senki sem is­meri jobban, mint ő. Komoly higgadt, vezetésre való, erős evangélikus. Reméljük, hogy a kerület bizalma egyhangúlag őt emeli a felügyelői székbe. Ez nem azt jelenti, hogy nincs igen sok felügyelő ;ek való érdemes emberünk, hanem csak azt, hogy Zsigmondiban az évtizedekre terjedő hűséget kívánjuk kitüntetni. Ev. E sorokhoz a magunk részéről hozzátesszük, hogy ámbár a bányai kerülethez tartozó egyházmegyék elnök­ségei dr. Zsigmondy Jenő jelöltségében megállapodtak, még sem lehet e megállapodást a közfelfogást teljesen kifejezőnek tekinteni azért, mert — mint sok oldalról értesülünk — dr. Zsigmondynak az egyetemes egyház ügyei körűi tanúsított hosszú és felette, fontos bm'gó munkássaga s főjegyzői állásában való további megtar­tása annyira vitális érdeke evang. egyházunknak, hogy — bár senki sincs, a ki Zsigmondyt a ker. felügyelői székre méltónak nem tartaná, mégis a közegyház érde­kében» valónak tartjak, hogy inkább maradjon meg azon a helyen a hol van, mert igen-igen nagy szükség van ott rea. Azért más kiváló férfiaink nevei is kerültek forga­iomba, úgy mint báró Láng Lajos egyetemes gyámin­tézeti elnök, Osztroluczky Miklós volt főispán, Haviár Dániel volt orsz. képviselő egyházmegyei felügyelő, kik az egyház ügyei iránt különös figyelmet tanúsítottak a kerületben, végül igen sokan vannak, a kik Molnár Viktor államtitkárt óhajtanák a kerületi felügyelői szé­ken látni, mint aki különösen a legutóbbi időben nagy egyházszeretet tanúsított s talán leginkább lenne mód­jában sokat tenni egyházáért a kormánynál. — Mind­ezeket nem azért mondottuk el, mintha egyik vagy másik mellett állást foglalni óhajtanánk, de mert ezek tudomásunkra jutottak s ezért különösen a bányai kerü­leti olvasóinak csak tovább adni kötelességünknek tar ­tottuk. Teljesen a kerület egyházainak bölcsességére bizzuk a választást, tudva azt, hogy kellő megondolás után — visszautasítva minden koríeskedésnek színeze­tével biró befolyást vagy irányítást — lelkiismeretük s egyházszeretetők fogja őket a választásnál vezérelni. Szerk. B E L É L E T, Templomszentelés. Ritka szép ünnepben volt része f. hó 17-én a sziráki ev. egyháznak. E napon avatta fel dr. Baltik Frigyes a dunáninneni egyházkerü­let püspöke a nagy áldozatkészséggel renovált templo­mot. A templom es egyház egyike a történelmi múlttal biró egyháznak. Magát a templomot még a nagy nevű gróf Teleki-Róth Johanna áldozatkészsége emelte 1788-ban. A szép fejlődésnek induló egyházat 1832-ben nagy csa­pás érte, amikor temploma leégett. De az egyház áldozat­készsége és a ngynevü alapitó utódai rövid időn belü­ujból felépítették azt hamvaiból és azóta áll a mai teml piom, amelyet a gyülekezet a templom fennállásának

Next

/
Thumbnails
Contents