Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-09-30 / 39. szám

360 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. gyámintézeti offertorium is igen tekintélyes, egy néhány száz koronányi összeget eredményezett. A Luther estély után a vendégek és a vendéglátók a Kuglizó társulat kerti helyiségében gyűltek össze, a hol az ismerkedés kedélyes hangulat mellett barátsággá fejlődött. Másnap, a szept. 24-ére eső vasárnap bő és áldást hozó esővel köszöntött minket, ez azonban nem riasztotta vissza a tót anyanyelvű hiveket, hogy a közel és távol fekvő falvakból a reggel V/

0 órakor kezdődő tót isentiszteleten tömegesen s a templomot zsúfolásig megtöltve meg ne jelenjenek. P,.iuhk János a nyíregyháziak nagy tehetségű s szép szavú papja fejtegette a Gal. 14. r. 2—5- alapján a gyámintézet feladatát s áldásos munkálkodását. Kilencz órakor újból megtelt az istenháza most már inkább városi közönséggel, h gy a magyír istentiszteht^n keressen épülést, lelki élvezetet s a ki ezt kereste, meg is találhatta, sőt megtalálta az is, a ki csak kíváncsiságból jött be, mert Kovács Andor az orosházik aranyszájú papja, a kit szintén nem kell bemutatnunk, felül multa önmagát s megkapó előadásban mondta el rna«as szárnyalású, gondolatgazdag, költői nyelven megirt beszédjét, melynek főtétele Pát ap. galat. VI. i. alapján ez vala: A gyá-mut 2<t jclszuva, Altétel: 1. Egymás terhet hordozzátok.. Z. U y töltsetek be a Krisztus törvényét. A mult év jubileumára visszapillantva a beszteiczebányai gyülekezethez intézi szavá'. »Két apostol <rkezett falaitok közzé besztercebányai testvéreim Az egyik a Luthertársaság, ennek kezében a gondolái, a lélek, a lelkiismereti szab ids ig, az evangéliumi alapon való művelődés, a józan haladás s a felvilágoso dottság fáklyája; a másik pedig, a gyámintézet, s ez a könyörület, a jótékonyság perselyét tartja kezében Mind a két intézménynek célja nemes, magasztos. Az elsőnek hivatása általános, emberi szempontból is felette méltánylandó, mert az értelmi, szellemi haladás előharcosa, a világosság terjesztője, az egészség, ii-zta levegőjű, a Krisztus evangélioma szellemétől áthatott áldásos művelődés terjesztője; evangéliumi egyházunk szempontjából pedig különösen nagy fontosságú intézmény, me'y az általa kibocsátott irodalmi termékek által az evang. szellem minden eszközével azon törekszik, hogy hiveink értei mi, "erkölc^ és szellemi tökéletesítése, hitben, valásosságban s egyháziasságban megerősítésük által egyházunkul a virágzás mennél magasabb fokára emelje. — A másik apostol a gyámintézet a szeretet nevében jött hozzátok. S/ámadást fog itt adni egy évi működé séről, arról, hogy egy év alatt mennyit gyűjtött a könyörület óltárán a/, alamizsna fi.léréből azok számára, akik évente az országban, egyházunk körében szűkölködnek. Mind a két intézmény közös cé.t szolgál: se^it a lelki és te-ti bajokon, enyhíti a lelki és testi nyomort és épiti a krisztusi tudomány és a krisztusi szeretet erejével közöttünk az isten országát. Ennél nemesebb ügyet, fenségesebb célt intézmény nem szolgálhat. Azt a világmegváltó elvet, amely Jézus tanításában van lerakva, amely az ő példájában van megtestesiive, az a két intézmény viszi, oltja bJe a társadalomba, a néplélekbe, intve, tanítva, buzdítva, le kesitve egymás támogatására, egymás szolgálatára s ezáltal anyaszentegyházunk üdvének javának munkálására.* A tárgyalás fonalán rámutat a szónok arra, hogy „az egyesülés, a tömörülés szükség nzete talánjsohasem volt olyan élénk, mint épen manapság, a nehéz idők, a mostoha viszonyok, a közös érdekek mind szorosabbá váló külsőközösség létesítésére ösztönzik az emberi társadalom élethivatást, foglalkozást, kenyérkerese tet tekintve egymáshoz közelebb álló egyedeit. Ámde a mi időnkben csak külső keretek között való egyesülésről beszélhetünk, csak a külső összetartás tudatának jelenségeivel találkozunk ; ellenben nincs meg az emberek között a belső, lelki egység, a külön külön egymás iránt táplált igaz, testvéri érzés, az egymás iránt való jóindulat, az egymás iránt való őszinte érdeklődés, egymás gyámolitásának a vágya, az egymás segítésére és támogatására irányuló igyekezet, az egymás terhei hordására kész felebaráti hűség . . . Olyan a mai társadalom képe, mint a feldúlt hangyabolyé, zsibongás, össze-vissza futkosás, erőt meghaládó küzddem, ideges kapkodás, őrületes verseny folyik körülöttünk. A rette netes kavarodásban, a vásári lármában, a szédítő forgatagban alig tudunk helyünkön megállani. Zúgnak körülöttünk a habok, az egymásba ütköző, az egymás ellen küzdő érdekek habjai, a rútabbnál rútabb, a ke gyetlennél, kegyetlenebb szenvedélyek szelei korbácsolják a hullámokat s a háborgó szenyes vizek felett orgiát ül a tomboló vihar : a fékevesztett emberi vad indulat." — EL»be a fájdalm is, kétségbe sodró társadalmi evolulióba kiált Kovács Andor: „egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.' Nyomban az istentisztelet végeztével megkezdődött az e. e. <> gyámi nézet körgy illése. Báré Láng Lajos világi elnök megnyitójában köszönetet mond Beszterczebányának a szíves fogadtatáséri, a mely annál becsesebb volt, mert már a mult évben lett előterjesztve a/on kivinsá/, hogy a tavalyi 50 éves jubileumi kö/gyülésiinket itt tartsuk, ez óhaj nem volt teljesíthető az<

srt, mert a/, 5ü éves jubileumot természetszerűleg ott kellett me^ünnepeln , a hol a gyámintézet megszületőit: Budapesten. Most a második félszázad PISŐ évében szívesen jöttünk ide ünnepi Ini s örömmel tapafztiliuk azt a na_

ry lelkesedést, a melylyel itt fogadott a nemes egyház, ez azon reménynyel tölti el szivünket, hogy a megkezdett máso lik félszázadban ily lelkesedés log kísérni bennünket vándor utunkon. A mult félszázad alatt a gyámintézet iránti lelkesedés évről évre fokozódott, ha ez a lelkesedés ugyan oly arányban fog fokozódni a második félszázadon át H, gyönyörű prespeclíva nyílik meg előttünk. A nők a gyámintézet hivatott apostolai, itt o!y nagy szánban vannak jelen mint még sehol sem Ecseteli a nők hí-atását a gyámintézeti munkában sa közgyűlést megnyitja. Oyurátz püspök egyházi elnök évi jelentésében megemlékezik arról, hogy a gyámintízet ezelőit 33 évvel, 1878-ban tartotta itt legutóbb gyűlését, összehasonlítást tesz az akkori s a mostani Bes/terczebánya között s megállapítja azt a nagy arányú fejlődést, a melyen a város és egyház keresztül ment. további emelkedésére s fejlődésére a jóságos Isten gazdag áldását kéri. Gondos s a tőle megszoko.t jelentésében eszimol a gyámintézet egy évi munkájáról, indítványait, a melyek a gyámintézeti munka további fejlődését, szélesbedését célozzák, a közgyűlés elfogadta. .VI íjd így fejezi be gazda-: jelentését: eljutottam ahhoz a határhoz, a hol a lélek még kész ugyan, de a test erőtelen s kénytelen vagyak a vezetéstől visszalépni, de c-ak ettől az elnöki széktől válok meg, a gyámintézettől soh , ezért fáradni imádkozni meg nem sziinök soha. Midőn üdvözli a bárói rangra emelt Láng elnököt, köszönetet mond neki a lovagias támogatásért, köszönetet mond a gyámintézet többi buzgó munkásának, különösen báró Prónaynak, a ki mindig ott van, hogy a töDbinek példát adjon, búcsúzva valiik meg az elnöki széktől.