Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-09-30 / 39. szám

358 1911 Főtiszztelendö és Méltóságos Elnökség! Mélyen Tisztelt Közgyűlés ! Meleg szerettei, hódoló tisztelettel és lelkes örömmel köszöntöm a Luther-Társaságot egyházmegyénk szivében, a protestentizmusnak u. n. klasszikus >;azájában. Mint társaságunk zólyomegyházmegyei bizottságának elnöke, egyházmegyénk részéről szívvel-lélekkel üdvözlöm nagy érdemű elnökségünket, a vezetése mellett hiven bugólkodó szellemi munkasokat s a közelből és távolból megjelent tagokat ezen díszközgyűlésünkön, melynél a találkozás örömét csak egy körülmény, de bizonnyára mindnyájunknál őszinte sajnálkozást kiváltó körülmény zavarja, hogy azon kiváló férfiút, ki a Luther-Társaság megalakulásában és vezetésében elévülhetetlen érdemeket szerzett magának nemcsak, de nagybecsű irodalmi munkásságával azt magas színvonalra is emelte : dr. Zsilinszky Mihály ö excellenoiáját bejelentett lemondása következtében nem láthatjuk az elnöki székben ezen jubiláris közgyűlésünkön, mely nevezetes határpontot jelez Társaságunk eddigi élettolyamában. Tudvalevő ugyanis, hogy a Luiher-Társaság vegleges megalakulása 1886. évi október hó 14-én történt s ezen mozzanat a jelenből negyedszázados mult távolába készti gondolatainkat s ráirányítja figyelmünket keletkezésének körülményeire. És midőn ezeket felnyitjuk emlékezetünkben, önkéntelenül is ajkainkra kívánkozik az ó-testamentom nagy bölcsének, Salamon királynak az életben annyiszor igazolt szép mondása, hogy az igaznak emlékezete áldott! Mert h

;sz ama igaz férfiúnak, Isten'kiválasztottjának, a nagy Luthernek emlékezete — az ő születésenek négyszázadik évfordulója ide jén — fogantatta azon magasztos eszmét, mely az ő nevét viselő Társaságunk megalakulásában testet öltött, hogy az ő nagy művét az ő áldott szellemében tovább épitse emberek üdvére, Isten dicsőségére. Immár negyedszázad óta működik ezen szellemben a Luther Társaság, mint a világ romlott szellemével folytatott nemes küzdelemben egyházunk hatékonyan segítő tényezője, midőn a vallásos irodalom ápolásával és terjesztésével úgy az egyes egyen belső világát, mint a társadalom közszellemét vallásosságban buzgóbbá, hitben erőssebbé, erkölcsben tisztábbá, szeretetben önzetlenebbé, testvéries együttérzésben készségesebbé, igazi felvilágosodásban emelkedettebbé, nemesebbé, jobbá tenni s így a lelki boldogsághoz kö elebb hozni törekszik. Ekként szellemi eszközeivel a legszentebb célt, Krisztus országának épitésé szolgálja. És jól esik latnunk, hogy a Luther-Társaság maga elé tűzött magasztos feladatát nemcsak a vallásos irodalom terjesztésevei teljesíti; de széjjel járván e hazában, valóban apostoli munkát is végez. Hálásak vagyunk érte, hogy ez alkalommal körünkbe érkezett. Luther szelleme itt a mi egyházmegyénkben otthon van s igy a Luther-Társaság is nálunk otlh^n érezheti magát. Szívből fakadó Isten hozottal még egyszer üdvözlöm a mélyen tisztelt közgyűlést: vegye áldásunkat tőlünk s hagyja áldását rajtunk! Hajdú L. beszéde : Méltóságos és Főtisztelendő Luther- Társisági Qyu'és! A legőszintébb hitrokoni szeretettel üdvözlöm egyházközségem nevében, annak kebelében a Luther-Tarsaságot negyedszázados évfordulója alkalmából. Ez ünnepélyes pillanatban lelkem visszatér a közel 400 éves múltra s fülembe cseng a nérmtország h.ttestvérek lelkesítő szava: Dies ist die Wittembergische Nachtigall Die man jetzt hört überall. A reformáció hajnalának fülemile danája fölhangzott, a wittembergi hitbuzgó szerzetes merész kalapácsütése visszhangzott, a sötétségben sínylődő lelkeknek az evangelium tündöklő fáklyájának fénye hinté szét világosságát, megmutatva "a boldogság és üdv után sivárgó lelkeknek a kivezető utat. Hazánkban is visszhangra találtak az eszmék, uj életre keltve a lelki sötétségben élő sziveket s elméket. Uj élet lüktetett a szivekben, az evangelium ösvénye üdvöt nyújtó uttá, a kietlen pusztaság életet adó viránnvá változott. De sajnos, a reformáció bölcsője felett tornyosultak a vészfelhők ! Hallom a budai s a hbetbányai máglyák tüzének sistergését, visszhangzik Bocskay, Bethlen, Rákóczi s Thököly Istenért s házért küzdő hadak toporzékoló paripáinak dobogása, csikorog Lipótvár, Komárom, Bécsújhely várai elrozsdásodott zárainak nyikorgása, megrezegteti a levegőt a rabbilincsek csörgése, a tündöklő napfényben megvillan az eperjesi s késmárki hóhér pallósának csillogása, nyikorog a nápolyi gályák evezőinek surlódasa, pusztulást, enyészetet hirdetve. ,,Ha Isten velünk, ki ellenünk!" „Tebenned bíztunk eleitől fogva Felhangzik az ének s végakkoidjai hirdetik egy uj, egy szebb jövő hajnalhasadását. A jobb jövő derengeni kezdett s napja világit s éltet. Ennek áldását élvezzük a szabad vallásgyakorlat Isten adta jogát. De bár kialudtak a máglyák, kettészakadtak a rabbilincsek, eltompult a bárd, szilánkká fajult az evezőlapát, berozsdásodtak a börtönök zárai s mégis munkát küzdelmet kiván a jövő. Felénk hangzik a költő intő szava: Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket, A lelkes eljár ősei sírlakába, S gyújt régi fénynél uj világot. Vagy amint a költő pap — Tompa Mihály — mondja : Ha a római nép Isteneinek szobra előtt tanult nagygyá lenni, úgy mi is dicsőink emlékeiből merítsünk buzgalmat, s lelkesedést. Ama sok küzdelem s önfeláldozás, mely őseink nyomát jelöli, melegítse fel sziveinket, mint nap a földet, áldást, termékenységet idézvén elő. Luther-Társaságunk megalakulását a múltból merített Intbuzgóság s lelkesedés vezette. Nem feledjük Luther diadal himnuszának szavait: A régi ellenség Armánykodik még S való igazság az ! Küzdelem életünk ma is. Nemcsak a külellenség áskálódása ellen kell fegyverkeznünk, hanem a belcllenség — a hitközöny és hitetlenség — ármánykodása ellen is. mely rést akar törni egyházunk falain. Valamint igaz ama példaszó: Inter arma sileni Musae úgy másrészt Luther-Társaságunk vallja : a béke idejében félre keil tennünk a tétlenséget, a lanyhaságot s munkásságot, tevékenységet kifejteni, hogy a múltnak mu'asztásait kipótolhassuk S ezt a célt igyekszik a Luther Társaság megvalósítani, melyről legszebb tanúbizonyságot tesz annak negyedszázados múltja. A hiterősítö, lelkeket mentő s vigasztaló, a felvilágosítást terjesztő munkák sorozata hirdeti Társaságunk áldásos működését. Helyesen van ez igy! Megmutattuk s bebizonyítottuk, hogy el mi bennünk az élet s erő. Legyen is! Hirdessük ne csak templomainkban, de az