Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-09-23 / 38. szám

349 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. „Minthogy a segédlelkészi jövedelmek kiegészítéséről rendelkező 1909 évi XIII. t. c. alapján i 911 évre a m. kir. vallás és közoktatáságyi miniszter urnák 90151/911 sz. a. kelt leirata értelmében a bányai ev. egyházkerület részére 10000 korona folyositatott, az id. törv. értelmében jövedelem kiegészítésére igényjogosu't segédlelkészek között a felosztás a következő írányelevek alapján történik : 1. A kongrua segélynek megállapításánál a segédlelkésznek az a jövedelme az iráryadó, a melyet 1911 év január 1-én ténylegesen élvezett, illetőleg a mely javadalommal az állás ezen időpontban rendszeresítve volt a jövőben szervezendő segédlelkészi állásoknál pedig a hivány szerint biztosítandó javadalom. 2. Ezen javadalom megállapításánál a természetben élvezett lakás 100 K-val az ellátás 400 K val, a teljes ellátás 500 K-val vétetik számításba. 3. Ahol a lelkész hiványilag van segédlelkész tartására kötelezve s e címen az egyháztól javadalmat élvez, e javadalom a segédlelkész fizetésébe 500 korona értékben számítandó s ha az ellátáson kivül még 500 koronán alul készpénz javadalmat élvez a segédlelkész, éz egészítendő ki 500 koronára. 4. A hói segédlelkész állás van rendszeresítve, a lelkész hiványában kifejezetten megállapítandó, hogy a segédlelkész tartásához készpénzzel vagy teljes ellátással tartozik hozzájárulni s hogy e címen részesül-e a lelkész az egyháztól kárpótlásban s ha igen milyen ősszegben. 5. A káplántartási dijnak hiványi megállapítása a segédlelkészeket alkalmazó egyház jogköréhez taitozik, azonban a dijnak kiegészítése tárgyában az egyházkerületi elnökség határoz a rendelkezésre álló állami fedezet korlátain belül. 6. A segédlelkészi dij illetőleg annak kiegészítése csak azon időre állapitható meg, a midőn az illető káplán segédlelkészi teendőket teljesített, a mely körülmény minden alkalommal az esperes illetőleg a püspök bizonyítványával igazolandó. 7. A már egyszer megállapított jövedelem kiegészítés nem ad igényt az utóbb megüresedett állásra alkalmazott segédlelkész jövedelmének kiegészítésére, a kiegészítés minden esetben az uj igényjogosult számára külön kérendő. 8 A jövedelem kiegészítés iránti kérvényhez a segéd lelkész hiványa, a szolgálatba lépést igazoló lelkészi bizonyítvány s az 1898 XIV. t. c. és az 1909 XII. t. c.-ben előirt kellékeket igazoló bizonyítványok csatolandok. 9. A kongruás uj segédlelkészi állások szervezése iránt az egyházközségek az esperes véleményezésével indokolt előterjesztést tehetnek a kerületi elnökséghez, a mely az állások szervezésének elismerése iránt indokolt előterjesztést tesz a vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz. 10. Ezen segédlelkészi állások betöltése iránt az egyház csak a miniszteri elismerés után intézkedhetik. 11. Kongruás segédlelkészi állások szervezése iránti előterjesztéshez az egyházközségnek a segédlelkészi állás szervezésére vonatkozó határozata és a segédlelkészi hivány csatolandó. 12. A segédlelkészidijak kiegészítésére rendelt állami átalány a kerületi pénztár által kezeltetik s erről okmányolt számadást vezet a mely félévenként a m. kir vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz felterjesztendő. 13. A kerületi pénztár a fizetéseket a püspök utalványa alapján az esperességi pénztár utján teljesiti és pedig utólagos havi részletekben az igényjogosult segédlelkész sajátkezüleg aláirt és lelkész által láttamozott nyugtára. 14. A fizetés kiegészítésre igényjogosult segédlelkész alkalmazása, hivatalba lépése, eltávozása minden esetben a kerületi elnökségnek bejelentendő. 15. Kongruára jogosult új segédlelkészi állások szervezéséről s az évi kongrua segély mikénti felhasználásáról évenként jelentés teendő az egyházkerületi közgyűlésnek. Az egyházkerületi közgyűlés felhatalmazza az elnökséget, hogy az 1911 évre már kiutalt, valamint a a jövőben kiutalandó kongrua segélyt a törvény értelmében igényjogosult segédlelkészek részére a fentebb megállapított irányelvek figyelmébe vételével megállapítsa, illetőleg kiutalványozza, a jövőben szervezendő segédlelkészi állások rendszeresítésének elismerése iránt előterjesztéseket tegyen a vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz. Kimondja a közgyűlés : tekintve hogy az 1909 évi XIII. t. c. a rendszeresített segédlelkészi állásoknál a jövedelem kiegészítés kezdő pontját 1908 évi január 1-ében állapította meg, felterjesztést intéz a vallás és közoktatásügyi m kir minisztériumhoz, hogy a segélyösszeget ezen időpontra visszamenőleg is utalványozza ki, vagy engedje meg, hogy a kongruás lelkészi állások mellett szervezett segédlelkészi állások jövedelmének kiegészité ére már kiutalt és eddig még fel ném használt összeg, vagy ha ez nem lenne lehetséges az 1911. évre kiutalt összegből fenmaradó rósz az 1908 január 1-én fennállott igények kielégítésére felhasználtassák és erre elszámolható legyen, amennyiben mindez nem lehetséges, ugy felkéri a minisztériumot, hogy a kongrua segély kiutalása iránt még 1909 év folyamán az egyes segédielkészt tartó lelkészek részéről beadott kérvényeket érdemlegesen intézze el. Amennyiben a minisztérium a fenti össegek felhasználást engedélyezné, felhatalmazza a közgyűlés az elnökséget, a hogy jövedelem kiegészítést az arra jogosult segédlelkószeknek az 1908 év január 1-én volt illetőleg a későbbi alkalmaztatásuk esetén ezen időpontban élvezett javadalmuk figyelembe vételével visszamenőleg is utalványozza ki. E javaslat meglehetős vitát provokált azért, mert sok tekintetben megköti a püspök kezét s az összeg szabadabb felosztásában őt megakadályozza. Félő, hogy ugy leszünk ezzel a kapott 10.000 koronával is, hogy nagyobb pápák leszünk, mint a római pápa, miniszterebbek leszünk a pénzügyminiszternél is; a pénz gyűlni log, mint az az előtt kapott congruás lelkészek mellé állítandó káplánok congruája, eis ámolni nem fogunk vele tudni, mert olyan szigorú s alakiságokon táncoló szakaszokat áliitunk fel magunk önmagunknak, a milyeneket a miniszter egyáltalán nem kiván, a segítség pedig ott, a hol arra é^ető szükség van vagy nagyon is késni fog, vagy egyáltalán el fog maradni nagyobb dicsőségére az amúgy is lenézett sőt üldözött egyházunknak Az intézők ezzel azonban keveset törődnek, náluk fő a paragragrafus, — mintha ez mentene meg minket attól hogy egyrészt a katholicismus, de másrészt a testvér református egyház hívein ket a saját aklába be ne kebelezze, — s a javaslat el lett fogadva azzal, hogy az egyetemes gyűlés elé lesz felterjesztve egyöntetű eljárás megállapítása céljából. S igy Isten különös ke-