Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-01-26 / 4. szám

1911 EVANG ELI KUS ŐRÁLLÓ 29 sokkal elfogulatlanabbá! nyilváníthatja, mintha egy érdeke] kifejti a nézeteit. Az okos önmérséklet álláspontján állva a cikk írójának indítványában felhozott fegyvert félre kell tenni az egyházi fegyverzet arzenáljába. Rz kétségtelen, hogy a lelet, melyre a cikk írója jutott, a dolog érdemében nagyon gravitál, csak kár, hogy az irány el van tévesztve. Egy szegény egyház, mely nehéz terhek viselésére — jóllehet önként is — vállalkozott, midőn az 1907. XXVII. t.-c. s az 1908. XL VI. t -cikkekben biztosított államsegélyt el nem fogadta, most hogy saját rovására az adóalapból illetve az adóteher bevallásából történendő levonásokkal mintegy újra megterheltessék, . . . e^ kérem egészen eltévesztett irányú taktikához vezetne. Nem azért vettük az állami segélyt, hogy ez által az állam nemes intencióival visszaélve testvérharcot provokáljunk és egy létért küzdő egyházunkat sújtsuk, — de nem is lehet az adóalapi bízottságnak feladata mintegy aulicus fórumról a tüzes gyűlöletet szítva Aglaurus szerepét játszani, hanem önzetlen testvéri szeretetet ápolni és gyakorolni, nem az igát nehezíteni, hanem a terheket könnyíteni,- nem ádáz küzdelmet in infinitum nyújtani, hanem annak elejét venni, nem revolucionáris térre lépni, hanem fáradozni, hogy a háborgó tenger hullámai lecsillapítassanak és a béke és testvéi iség szövétneke lengjen felettünk, annyival is inkább, hogy ne legyünk oldott kéve, hanem hogy egyesüljünk. Szimpátiát, egymás iránti tiszteletet, nimbuszt, becsűlést keli szerezni, hogy a közel levő zsinat előkészülve találjon bennünket, úgy hogy legyünk egy csomóba összefoglalva törhetetlenek. Tekintettel tehát arra, hogy a helyes gondolkozásnak cselekvése alapja a boldogúlásnak, bátor vagyok „Az adóalapi bízottság figyelmébe!" című cikk írójának indítványát akkép formulázni: az adóalapi segélyből, illetve adóteher bevallásból ne vonassék le az 1907. XXVIÍ. és 1908. XLVI. t-cikkben biztosított, de el nem fogadott segély összege az egyházaknak, hanem előbb szólítassanak fel azon egyházak, melyek adóalapi segélyért folyamodtak, de a fenti törvénycikkben biztosított államsegélyeket igénybe nem vettek, hogy előbb consequenter az anomaliát jóvá tegyék, hogy előbb a fenti állami segélyt fogadják el, ha azt akarják, hogy az őket megillető részben az adóalapi segélyben is részük lehessen. Id. Laczkó János, margonyai ev. lelkész. KÜLFÖLD. R „Magyar Szó" f. hó 21-iki száma írja a következő jóizü apróságot: A modernisták véáekeznek! Baj lesz, nagy baj lesz abból, hogy a pápa őszentsége ugy megharagudott a modernistákra. Mac Sviney megtalálta ugyanis a módját annak, hogyan kell a Vatikán villámai ellen védekezni. Mac Sviney úrról elég annyit tudni, hogy pápai kamarás és modernista hírbe keveredett. Erre a pápa rádörgött Svineyre s visszavonta tőle a pápai kamarásság cimét és jellegét. De Sviney nem hagyja magát. Äzt mondja, hogy a pápa rá, mint modernistára haragudhatik ugyan, de a kamarási cimet, melyet „érdemeiért" kapott, nem hagyja, mert ő ezért annak idején kerek harmincezer frankot adott. Be is pörölte a pápát s vagy a cimet, vagy a pénzt követeli vissza. A Vatikánban gondolkozni fognak azon, hogy mi ér többet: a modernizmus, vagy a készpénz. S tekintve hogy a Vatikánnak évi 400.000 frank mellékjövedelme van a cím- és rendjelekkel való kereskedésből, alig hihető, hogy most ezt a jól menő üzletágat diszkreditálni akarnák. R modernisták pedig megtanúlhatták ebből az esetből, hogy legjobban ügy biztosíthatják magukat a pápa haragja ellen, ha valami címet vagy rendjelet vesznek a Vatikántól. Persze, készpénzért, így még a legjobb barátságba kerülhetnek e vállalattal, amelynek mindig nagy fogékonysága volt bizonyos »érdemek" elismerése iránt. KŰLM1SSZIÓ. Rovatvezető: Scholtz Ödön. A magyarhoni ágost. liitv. evaiig. misszióegyesület működését fennállásának II. évében is Isten látható áldása kisérte. Tagjainak száma a múlt év végéig meghaladta a 360-at s 1910. évi bevétele 4745 K. 94. f. volt. Ebből 3011 K. 75 f.-rel a lutheránus hittéritési munkát segélyeztük, míg a többit a felmerült csekély költségek levonásával a „missziói alap"-hoz csatoltuk. — Rz új évben már ismét szép összegben folynak be minden oldalról a missziói offertóriumok és adományok. Kérjük lapunk olvasóit, hassanak oda, hogy minden gyülekezetben tartassák a hitélet mélyítése végett évenként missziói istentisztelet s hogy valamennyi gyülekezetből küldessék az egyesület pénztárába, Broschko G A. lelkész címére, Bndapest IV. Deáktér 4., offertórium vagy adomány. Ä tagok vagy alapítók, akik egyszer s mindenkorra 100 koronát fizetnek, vagy rendesek évi 3 K. s pártolók évi 1 K. fizetése mellett. Igen kérem a jobb módú gyülekezeteket s híveket, hogy alapító tagként lépjenek be az egyesületbe, amit annál könnyebben megtehetnek, mivel a 100 K. alapító tagsági díj több (4—5) évi részletben is fizethető. Rz alapító tagsági díjak „missziói aiap--ként tőkésittetnek, hogy ha idővel, az egyesület kellő megerősödése esetén önálló missziói munkába kezdünk, legyen mire támaszkodnunk. Rendes, avagy pártoló tagnak pedig úgy hiszem, hogy a legtöbb gyülekezet s számos hívő lélek beléphetne mindenfelé, mivel ezen tagsági díjakat épen azért tette az egyesület olyan alacsonyra, hogy a lelkészek és hívek tömegesen beléphessenek az egyesület tagjainak sorába. Egyesületünk a missziói élet, érdeklődés és áldozatkészség felkeltése végett ez idén február második felében a Bácskában rendez az alapszabályok 4. §-nak b) pontja értelmében missziói körutazást, amelyen Handmann R. hittérítő tartja a missziói előadásokat, ki mint misszionárius már 9 évig működött a keletindiai tamul-nép között, hová szabadságának letelte után ez év őszén ismét visszatér. Előadásait február 26-án a budapesti német gyülekezetben rendezendő missziói ünnepélyen fogja befejezni. Adja Isten, hogy gazdag áldás legyen ezen fáradozásunk gyümölcse! T Ä R C Ä. Luther éneke. — Több fordítás felhasználásával. 1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk ; Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk.