Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-08-26 / 34. szám

308 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. fény, amely után megyek, bizonyos. Ez a kőszikla, ez a vezérfény, mely is a „Jézus Krisztustart meg enge­met attól, hogy ,,ide s tora hajtassam az: emberi tu do mányok különböző szelei által' 1, amelyekuek manapság olyan járványos ideje vagyon. Ennek az időnek a teljességében jött meg az al­kalma annak, hogy — habár a , Jézus, sőt a próféták lába sarujának szíj ját sem vugi ok méltó megoldani' — a hivek sokaságának bizalma vezérül hivott el engemet. Ez a bizalom, az Ur ama szavait tolmácsolja nekem, amiket a küldetés nagysága előtt megroskadó Jeremiás­nak mondott: ,,ne mond ezt: gyermek vagyok én, hanem valamire küldelek elmenj s vdamiket parancsolok, meg­mondjad^. Akit tehát táttok: az vezér. Gyarló erőkkel, de alátámasztva az Istennek kegyelme, népek bizodalma, erős elhatározás és reménységek által, melyeket .,az Istenben vetek és hiszem, hogy azok a reménységek mty nem szégyen. tenek i {; mert bizonnyal elhittem, hogy ,,az Isten kegyelme által vagyok, ami vágyók ts az 0 kegyelme nem volt ée nem le<z hozzám, hiábavaló Minden vezér küzdelmeinek harcteret keres és ve­zérfényt, amely után megyen. A tér, a melyen futáso­mat elvégezni nemes harcomat megharcolni és hitemet megtartani akarom, maga a valóságos, az egész élet, földi és égi boldogságukért tusakodó emberrhke\. A vezérfény, az evangelium ugy, amin' az újszövetségi szentírásban megíratott. Életet vezetni, vigasztalni, gyógyitani és megmen­teni csak ugy lehet, ha ismerjük, méltányoljuk, felka­roljuk minden oldalát. De azt is tudom, hogy i dóságos embereket kell vezetnem, akik megéheznek, megszomjú­hoznak, elfáradnak, nyomorúság tőreibe esenek és sir­nak nemcsak a lelki bánattól, hanem a testi fájdalom­tól is. Az Antikrisztus a test által kárhoztatja a lelket; Krisztus a lélek által teszi szentségtemplomává a testet. A közvetítés tehát megvan a teste's lélek között, ugy a hit, mint. a hitetlenség, ugy az idvesség, mint a kár­hozat viszonylatában. A visszatérő nagy társadalmi áramlatok, melyek a lélek fényes kultuszának romjain, a testi, anyagi élet kizárólagosságának akarnak eszmény­telen templomot épiteni, épen a tagadott lélek legönál­lóbb erejével: azzal, amely az Istentől elszakadt, lázad­nak fel és támadnak a lélek valósága ellen. Viszont az az irányzat, amelyik a szegénység, szolgaság, testsa­nyargatás, világmegvetés jelszavával indult s a lelki élet feletti kizárólagos uralmát hirdeti, a végén a külső fény, anyagi gazdagság, testi élet és földi hatalom bálványai­hoz érkezett el. Nem az ember, hanem az Isten bölcsessége az, ami eligazít, Jézust ott látjuk az élet minden viszony­latában, ott a társadalmi élet forgatagai közölt. Nem kicsinyli, nem tagadja meg sem a test, sem a lélek szükségeit. Nem zárkózik el képmutató titokzatosságba, mintha csak szellemmel élne, viszont csodatevő hatal­mának csak egy részét adja át a kenyérkérdés szolgá­latába. Az élet kettőssége közötti középút arany hidján vezetnek át bölcsességének lába nyomai. A tökéletesség nagy találkozóját a magasságos menyekben tűzi ki; de az odajutáshoz a leggyakorlatibb földi életben jelöl ki utakat. Hiszen, ha az ő országa nem e világból való is, de ebbe a világba va.ó. A keresztyénség nagy eszményei nem arra valók, hogy az elméleti kegyesség farizeismusa a maga számára sajátítsa ki, vagy hogy elmerengjen rajtuk a vérnélküli ábrándozás: nem arra valók, hogy szolgálatukból üzletszerü hivatali titkot csináljanak, ha­nem arra valók, hogy belőlük minden halandó ember életére a tudatlantól a tudósig, a kunyhótól a palotáig a földi és égi közvetlen áldás mannái hulljanak. „Jézus uí ut, igazság és az élet u. Amerre ő ve­zet, megyek. Látom mint kínálja pásztorainak, nyájának az életet, hogy használják mennyei Atyjának, ki az övék is, dicsőségére. Megyek tehát semmit sem gon­dolva az előítéletekkel, amelyeknek sötét szárnyú tilta­kozása ott suhog a feledés sűrűjéből kireformált uj utak felett. Ha kinn a túlzó felfogás ellenáramlata követ e­melne rám, vagy a fontoskodó elzárkózás synedriuma megostorozna is, amiket az én uramtól, Jézusomtól hal­lottam és láttam, azokat vigan és bátran hirdetni fogom és igyekezem bevinni az eleven életbe, a társadalmi élet minden ágazatába! Az anyagelvüség egyedül idvezitő tanát az erkölcsi szegénység, lelki alacsonyság és büntetéstől rettegő bűn­tudat közös tanácsa eszelte ki, hanyatló, beteg társa­dalmak lelkivilágának izgató szeréül. Viszont az anyag­elviség minden jogosultságának teljes tagadása farizeiz­mus, amely kifelé begátol, befelé kihasznál. Az a szent pusztaság, amely látta a nézáreti mestert csodákat tenni az éhező sokaságért, viszont a maga lelke javáért éhezni, sanyarogni, nagy tudományt tanítana nekünk, ha áhí­tattal meg tudnánk hallani; nagyobbat, mint a fentebbi túlzó irányzatok összes doktorai. Megtanítana szánni, könyörülni, áldozni, lemondani. Áthidalná azt a rettentő szociális mélységet, melyben ez idő szerint harsog az osztálygyülölet vérfagylaló harsonája. Péter apostolként felállítaná az ,/kes kapuk 1 1 előtt könyörgő koldusokat s a gazdag ifjúnak' 1 több következetességet tanítana. Nam csábitana a számtani egyenlőség mese-szigetére; de a testvéri megértés és méltatás emberi közelségébe hozná a csúcsokat és völgyeket. Megtanítana dolgozni, küzdeni, minden kísértetekkel küzdeni nemcsak a be­csületes uk<nyerért A hanem az L>tm igéjéért is. Megta­nítaná az államot hogy ugyanazon vendégségben ugyan­azon kenyérrel és hallal táplálja mindazokat, akik talp­kövének épségeért: a valláserkölcsért és tudományért mint hivatalosak küzdenek. A tanítványok is ugyanazt az ételt és italt vették a szent vacsorában; még Júdás sem volt kirekesztve, igaz, hogy feljebb sem méltatva a hivek és igazak felett. A feszültség, amit az anyagi kérdések izzása a társadalomba bevitt, hatását a szellemi téren is érezteti. A hit én tudomány kezdik felmondani a testvériséget. A tudomány el akarja vitatni a hittől az okosságot, a hit a tudománytól a jogosultságot. Politikai hatalomra vágyik mind a kettő s közben észrevétlenül a társadalmi osztályérdekek eszközévé sűlyed, Az önfelmagasztalás megaláztatása ez. A tudomány tiltakozik a hit ellen, hogy a bizonyosságok helyett a képzelődés ingoványára tévedt; hololt a hitetlen tudomány éjjeli repkedő mécs­világ, mely körül esetlen árnyak ingadoznak. A hit til­takozik a tudomány ellen, hogy lerombolja az eszmé­nyeket; holott a tudatlan hit nappali vakság, mely vér­beborult szemmel legázolja még a valóságos alkotá­sokat is. A hit a tudománynak rombolást, destruktiót; a tudomány a hitnek visszafejlesztést, reactiot lobbant a 9zemére; holott egymástól elválva, mind a kettőben meg van a hiba; egymással karöltve mind a kettőben meg van mind a két hiba; egymással karöltve mind a keltő az építés és haladás hatványozott tényezője lesz. .4 tudomány szabad vizsgálódásának nem képezheti tiltó gátját a hit; annál kevésbé annak embercsinálta szabályai. H.i a hit igaz, vagyis ha alapját egyfelől tör­ténelmi valóság, másfelől világos és szilárd belső meg­győződés képezi, akkor soha sem fog félni attól, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents