Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-08-12 / 32. szám

292 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. zésére segéd, vagy helyettes lelkész, sem hitjelölt, azt valakinek végezni kel!, végezze tehát az, ki erre köte­lezve is van. Ez a tanitó! Felmehet a szószékre, de concrét esetekben felmerült a kérdés, nem végezhetné-e az orgona mellől, hisz templomainkban az orgona mel­lett ott a pulpitus, mely mégis nemi ünnepiesebb szint kölcsönöz a functiónak. E kérdés eldöntésénél az egyházi beszéd céljához kell fordulnunk. Ez tanitás, épités, tehát a szónoklat­ban szabályai szerint bírálandó el. Tanítani senki sem képes, ha hallgatósága háta mögé vonul. A rhetorika legelemibb szabályaival jön akkor összeütközésbe. A hallgatóság nemcsak fülével, de szemével is figyeli a szónokot. Minden tanitóbeszédet tehát az erre épült helyen: a prédikáló széken: szószéken kell elmondani. Az imának nem kelléke, hogy a hallgatóság lássa az elmondó vagy felolvasó egyént, ha tehát csak imá­val végzi a tanitó az istentiszteletet, azt az orgona mel­letti pulpitusnál olvassa fel, arra való ez, s hogy oda helyezték, annak magyarázata a célszerűség, hogy a kántornak ne kelljen a szószékre fel s vissza sétálgatni, mi idővesztességgel is járna. Ezekben igyekeztem megfelelni vállalt feladatom­nak. Befejezésül csak annyit, hogy, egy-két externa vo­vocátióval rendelkező, de interna vocatió nélküli tanitó éretlen viselkédése, vagy pláne visszaélése miatt ne ál­talánosítsunk. Az ilyenek megrendszabályozásának meg van a maga fóruma. , De ma, e nehéz és válságos időben ne legyen cé­lunk a tanítóságnak egyházunktól ;való : i elidégenitése Hiszen nagyon sok függ az, ő munkájuk" mineinüségétől s hogy milyen lelkesedéssel végzik. Mi Spéciig keressük a §§-okat, hogy munkakörüket szűkítjük, a helyett, hogy bővitenők s mindinkább közelebb hoznók az egy­házhoz. Meg is van a szomorú eredmény, ki csak te­heti, másfelé megy s a gyengébbje — nem kapva más­ütt állást, jön hozzánk. Mikor a katholikus egyház a hierarchia kopott s célszerüllennek bizonyult ócska köntösét levetni igyek­szik, ne vegyük fel azt mi. Videant consules! Az egyház nem külső jogsza­bályokon épült, de belső hitéleten. Az index. — Prohászkát le akarják venni az indexről. — Aki eklatáns példán akarja tapasztalni azt, hogy a római egyház milyen merészen ellenlábassá a hala­dásnak és a civilizációnak, az fussa végig azt az indexet; amelyikre a Vatikánban a tilalmas és ártó könyveket irják. Majdnem azt lehet mondani, hogy irodalom, filo­zófia ami ujat, merészet produkált, minden, ami az ein béri elme kincsesházát uj értékkel gyarapította, ráke­rült erre az indexre. Az index célja volna az elretten­tés : a római pontifex maximus legnagyobb, legterhesebb átka azon, aki olyan könyvet, olyan irást mer élvezni és tanulmányozni, ami ide került az átkozott könyvek és az irások közé. Mégis : az index kalauza lehet min­denkinek, aki értéket, szépséget, komoly tudományos­ságot keres, azt mind megtalálja az indexen. Prohászka Ottokárt a magyar püspöki kar legé­lénkebb elméjű és legszélesebb lát körű emberét tehát tulajdoiképen a legnagyobb megtisztelietés érte, amikor indexre került. Természetesen olyan megtiszteltetés, ami­nek az értékelését tőle, aki az Egyház tekintélyének árnyékában növekedett föl s maga is ennek a tekin­télynek az őrizője, nem lehet várni. Prohászka — miu­tán indexre került — egy alázatos önrnegadása mellett gőgös és elkeseredett Írásban kárhoztatta mind azt, amit hirdetett és tanított és azóta nem hirdet és nem tanít semmit. Vesztességére és kárára az Egyháznak, mert Prohászka nagyszerű összekőtö kapcsa volt az Egyháznak s azoknak, akiknek az elméje már derengő lett a mindent átszűrő és átitató természet­tudományos világfelfogástól, és még nem érkezett meg odáig, hogy merje teljesen kiszellőztetni magából a dog­mák dohos sötétségét. Ezek számára Prohászka meg­csinálta a fábólvaskariká', a tudománnyal kibélelt dog­mát; amiközben hol a tudományt törte hozzá a dog­mákhoz, hol a dogmákat a tudományhoz. Prohászka indexre tételét tudvalevőleg a magyar jezsuiták készítették elő, a kik régóta rossz szemmel nézik, hogy a székesfehérvári püspök több koncessziót me­részel tenni a modern világfelfogásnak, mint amennyi Róma egy hü szolgájának megengedhető. Viszont azután hogy az indexre tétel megtörtént, mindazok, akik a, magyar klerikalii-mus ügyeit intézik, kénytelenek voltak, belátni, hogy tul lőttek a célon : megriasztották és elva­dították a pápai nyáj legintelligensebb elemeit, azokat, akikben a Prohászka tanítása békítette ki a megszo­kott katekizmust és a modern lelkiismeretet. Előre le­hetett látni, hogy nem sokára megtörténnek a szüksé­ges lépések abban az irányban, hogy Prohászkát megint levegyék az indexről. S erre az első lépés ma már meg­történt Prohászka érdekében, Mailáth gróf erdélyi rőmai katolikus püspök, magyar bibornok Rómába utazott ahová tegnap este érkezeit. Prohászka püspök ügyében, ma illetékes helyen értekezletet fognak tartani. Ilt Mailáth ; zt fogja vitatni, hogy az index kongregációja Prohászka iratainak a bírálatánál a szavakat nagyon is szigorúan értelmezte és nemgondolta meg, hogy Prohászka olyan olvasókhoz fordult' kik az ő érzésével és gondolkodásá­val tisztában vannak és fejtegetéseit félre nem érthették, Majláth szerint a kongregáció tilalma már csak azért sem volt helyén való, mert Prohászka iratainak a hírét olyan körökbe is elvitte, melyeknek az ilyen kérdésektől távol kellene állani. Érdekes volna tudni, hogy a M íjláth püspök vé­leménye szerint melyek ezek a körök ? Talán azok, a­melyek már az indexre tett püspök tragikomikuma előtt éppen a Prohászka írásaiból értették meg azt, hogy azt a szakadékot, mely a megkötött lábu dogmatizmust a odern világfelfogástól elválasztja, a legnagyobb talen­tumok sem tudják áthidalni. M. Sz. A Vatikán tehát ujabb jelét fogja adni a „ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes-féle eljárásának. De nagyon csehül állhat. Öszenlsége csalhatatlansága is, ha e dogma egyébre sem való — amint nemis lehet — minthogy a minden emberrel közös emberi gyarlóságot az egész vilá/ előtt annál kirívóbb színben látassa. BELÉLET. A soproni felső egyházmegye julius 12-én Balfon tarlotta évi közgyűlését Brunner János es­peres, és 6r^, Zergényi Jenő esp. felügyelő-helyettes elnöklete mellett. A közgyűlést megnyitó gyáminté­zeti istentiszteleten Pieler Mátyás kabolöi lelkész preöikált. A közgyűlés mindenekelőtt az esp. felü-

Next

/
Thumbnails
Contents