Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-08-12 / 32. szám

290 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. és azt éveken át tőkésítve — rövid időn belül minÖenféle^külső segély (állam) mindenféle önmegadóztatás nélkül egy oly hatalmas összeg állna rendelkezésünkre, hogy még a jelenleg működő lelkészek fizetését a kívánt 2400 esetleg 3000 koronára fellehetne emelni. Ez lenne szerintem az a forrás, mit „egyházunk belterületén" fakaszthatnánk ! Ez lenne szerintem „a magunk, erejéből való segítésnek módja."! Hogy egyházi életünk a kétévenkénti gyűlések bevezetésével nem akadna meg, hogy ebből a reformból magára az egyházra, annak egyes egyházközségeire semmiféle kár, hátrány, vagy hanyatlás nem származna — azt hiszem nem kell bizonyítanom, ellenkezőleg az a meggyőződésem, ha egyházi életünk szekere nem volna annyi szabályrendelettel, jegyzőkönyvvel (mi úgy is holt betű) és mi egy mással megrakodva, akkor sokkal könnyebben, gyorsabban haladna és nem rekedne meg az útjába kerülő kátyúkban. Homokos Wallrabenstein Jakab lelkész. Befejezésül »Sz—o» szavait idézem, bár más eszmére vonatkoznak, de én a felvetett eszmére alkalmazom: «Egy ily gyökeres reform nézetünk szerint sok panaszt megszüntetne és nem ártana a hitéletnek» A lelkészi fizetésrendezés kérdésének folyton tért nyitunk. Fenti cikk igen alkalmas a hozzászólásra, az esetleg más segélyforrások kombinációjával egybekapcsolandó fizetésrendezési eszme galvanisálására. Az eszme mathematikai tárgyalásánál különösen szem előtt tartandónak véljük a mai egyházközigazgatási források egy részének új mederbe terelhetőségét jogi és gyakorlati oldaláról figyelembe venni. Nehogy munkánk fából vaskarika legyen! Szerk. TÁRGfl. Gályarabok. Csendes, didergő, holdas éjszakán Alis, rezzen a topoly levél. És messze fent a fehér nt felett A zúgó fenyves mig regét regél, Lent bolygó árnyak szavát hallgatom . . . „Kékvizű'

1 tenger fehér habjába Sós könnye nem hull gályaraboknak. S krisztusi álmok, való remények Tömkelegében már nem zokognak Halvany arcú, apátlan árvánk Nem reng a gálya, nem sir az ettek Zsoltáros ajkán háromszáz papnak. Porban az élet ragyő go könnye, Melyből Isteni eszmék fakadnak, S szivetnyugtató krisztusi álmok, És mégis mégis a lét tengerén Szennyes hullámok forgatagában, Hangtalan jajjal, mosolygó könnyel, Vérző sebekkel, sziklaszilárdan, Ott vannak ma is a gályarabok, Két büszke szóét t „Krisztusé vagyok'

1 ! . .. Csendes, didergő, holdas éjszakán, A zugó fenyves mig regét regél, Lent bolygó árnyak elhaló szavát, Tovább ráza a hideg éji szél S a fenyvesekre ráborul a csend . . . LINDTNER VILMA. Felelet „Ébreöjünk-e" czikkre. E becses lap julius 1-seje 26-ik számában megjelent: «Ebredjünk-e« czimű czikkére, azt mondom, hogy igenis itt van a 12-ik óra, ébrednünk kell, különben megadjuk az árát. Strucz módjára viselkedünk. A mit e czikk mond, az mind tiszta igazság. De a dologhoz! Az én javaslatom különösnek fog tetszeni: állítsunk egy evang. irodát, ugy mint a r. katholikusok, mint a zsidók s részben a reformátusok is tettek és minden támadásukat visszaverjük. Mert minket ütnek finoman de érzékenyen, vagy már tekintetbe sem vesznek, annyira el van hatalmasodva a klerikálismus. Mondok néhány esetet. Itt van a kölni hivatalától most már megfosztott evang. pap. A klerikális színezetű budapesti napilapban úgy volt előadva, hogy abból azt lehetett kimagyarázni, hogy az egész ev. egyház olyan nézeten van. Pedig az egyházunkra homályt borit, annyiban, hogy némely körök az egyház hitetlenségét látják benne a hol az anarkisták erősödnek! Ezen gyanú ellen ki védelmezte egyházunkat ? Senki. Delsont a híres hőst r. katholikusnak mondották, hogy dicsekedjék vele milyen férfiakat nevel a r. katholikus egyház. Pedig Nelson anglicán egyház papjának a fia volt. Ki hallotta egyházunkat 2 év óta védeni a fennálló és fizetett egyházi irodánktól ? Mindenben elmaradva vagyunk. Azért kell legelőször a hit megerősítésére törekednünk, különösen a katekizácziot kell visszaállítani. Egy evang. irodát kellene felállítani két taggal és egy vezető titkárral, ki főkép a történelemben jártas legyen, hogy képes legyen minden támadás visszaverésére. A hírlapi sértéseket a 2 tag megvizsgálná és ő czáfolná. Például, hogy vette az ki magát, mikor egy egyetemi buzgó r. katholikus tanár beszédjében felhívta az egész protestantismust, hogy Pázmány Pétert mint, olyan nagy magyart, nagy szellemű férfiút kövessék a protestánsok. Hagy magyar volt, az általa alapított Pázmáneumát is nem Magyaroszágban alapította, hanem Bécsben, hol tót papok képezték ki magokat kik aztán a felvidéken terjesztették a tót nyelvet. A magyar misét eltörölte és behozta a latint. Magyar volt ez ? ki a nemzet közé éket ütött, a meghasonlást felidézte. Maga mondotta II Ferdinándnak, hogy a legjobb magyarban sem bizhatna s hogy járom kell a magyar népnek s csak ezzel lehet féken tartani. — Hát említsem e a Magyar szó sorsát, mely erő-