Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-07-22 / 29. szám
268 szemináriumba kerültem, Jó anyám azt gondolta, hogy meg vagyok mentve a világ csábításaitól. Nemsokára reá meghalt . . . Vájjon anyám sejthette-e, hogy mily borzalmas könyvet nyomnak a kezembe. (Itt a Theologia Moralis-t említi, melyben rnég az is le van írva, hogy a házastársak hogyan feküdjenek stb ) Te nagyon jól ismered, Tudod, mily undorral vettem mindig ; a kezembe ; és amikor nem látta senki, mint valami tiltott gyümölcshöz nyúltam utána — pedig lelkiismeretem súgta, hogy ez veszedelmes — és olvasgattam a tisztátalan traktatusokat. Ismeretlen világ volt ez előttem. Fantáziám telve volt csábító képekkel, éjjel pedig a legútálatosabb álmok ijesztgettek. Mint valami méreg, úgy hatott ez a morális ... Én küzködtem, imádkoztam : Isten meg is segített, a szemináriumban ment maradtam minden halálos bűntől. Felszenteltetésem után újabb és soha nem gondolt kísértéseim voltak. Szerencsétlen csak akkor lettem, mikor állomásomra kerültem. Az ok a gyónó-szék volt Be kellett látnom, hogy a mi morálisunk és a gyónószék a szűzi tisztasággal összeférhetetlen. Hogy olyasmire vetemedjem, mint ... azt nem tehettem. R papi hivatás nekem sokkal szentebb volt. Amit Isten és az emberek előtt fogadtam, azt nem akartam megszegni S I amint észrevettem, hogy akaratom gyöngülni kezd, j kételkedtem Isten malasztjában, Igy követtem el egy 1 sötét és zavart pillanatban magamon a merényletet. (Önkezével férfiatlanitotta magát a szerencsétlen és ebbe pusztúlt bele ; a tüdővész volt tehát korai halálának oka, amint azt talán még az édes apja is hiszi ) Isten bocsássa meg nekem és az egyháznak . . . ! (E levél szintén meg van.)" Äz állapotok tarthatatlanok a sok denunciálás, szidás, gyalázás, rágalmazás miatt. X. Piusz pápa kezdte a harcot, midőn azt a világnézetet, azt a vallásos meggyőződést akarta a mai kor uralkodó nézetévé tenni, amely a XII—XIV. századbeli ember sajátja volt. Róma manapság csak elátkozni és elkárhoztatni tud, mivel elveit erőszakolni nem képes. Sajnos Magyarországon nincs ellenállás. Büszkén mondhatja a »diadalmas Egyház" Rómában: „Nekünk Magyaroknak nem fáj a fejünk a modernizmustól". De azért „belsőleg igen nagy azoknak a száma, kik nem értenek egyet Rómával". De nem is lehet azzal a bornirtsággal, mely „legközelebb az 1910. évben Salzburgban tartott „Mária kongresszus" indítványára dogmává emeli, hogy „Mária testileg is a mennyországba ment". (Lám, milyen meglepetésekre készül a világ). Aztán sorra bírálja szerző a szentségeket, hivatalos latin nyelvet, ájtatosságokat. Ezeknek a törekvéseknek eredménye aztán az, hogy Eucler szerint »az Egyház az emberiség mozgalmai mögött igen messzire hátramaradt". S hogy milyen a papság helyzete ? Egy „legújabb rendelet a plébánost teljesen a püspöktől teszi függővé. Régente csak kánoni per útján volt elmozdítható, most a iegcsekélyebb ok is elégséges, hogy nemcsak állását, hanem nyugdíjigényét is elveszítse". (Hát ezért kellene az autonomia ?) „Elettapasztala nincs és nem ís lehet, hiszen teljesen el van zárva a világtól". A szerzetesek meg 16-17 éves fiatalokat kényszerítenek fogadalom letevésére" s persze megmételyezik vele egész életüket. Hosszabban tárgyal aztán szerző a kényszernőtlenségről. Cáfolja azt az írásból, rámutat, hogy az apostolok és első századok papjai nősültek. Pogány aszketikus tanok hozása az a keresztyénségre. A I „szent őrület«- legnagyobb fanatikusa Damiani Péter i a disznópásztorból lett szerzetes volt, oly gyalázatosan írván le a nőket, hogy azt közölni nem lehet. VII. Gergely aztán hatalmi célokra használta ki ezt az eszmét. Leírhatatlanok azok a visszaélések, melyek e réven egyszer s másszor lábrakaptak. „A püspökök üzletet csináltak belőle s papjaiknak pénzért megengedték az ágyas tartását". A zsinatok atyáinak a „nyilvános kéjhölgyek százával álltak rendelkezésére". S a szerzetesek és apácák viszonyairól jobb nem szólani. Hogy mindez miért, megfelel reá a trienti zsinatnak úfaíi&ah' többször ismételt érvelése: „Ha megengednők a papoknak a nősülést, az eredmény az volna, hogy családjuk, nejeik és gyermekeik iránti érdeklődés függetlenítené őket a pápa hatalma alól és fejedelmeik hatalma alá kerülnének; gyermekeikről való szeretetteljes gondoskodásuk oda fejlődnék, hogy mindent az Egyház hátrányára tennének. Oda törekednének, hogy javadalmukat gyermekeik örököljék és rövid idő alatt a Szentszék tekintélye Rómára szorítkoznék. A papi nőtlenség bevezetése előtt a pápának más városból és provinciából nem volt jövedelme, csak ennek bevezetése után volt biztosítva szabadkeze, hogy annyi javadalmat osszon, amennyit jónak lát, — ezen előjogtól pedig elesnék — mihelyt a papok házasodhatnának". Az antimodernista esküben a papságnak a cölibátus megtartását is fel kell fogadnia. Végül a modern kath. papok ama törekvését említi fel szerző, hogy „a mostani kényúri irányzat helyébe egy egészséges, életrevaló, demokratikus irány lépjen". De hogyan volna lehető ez a „fából csinált vaskarika ?" Ez esetben a kath. egyház nem volna többé kath. egyház. Összes elveinek feladásával protestánssá kellene lennie. Ébert Antal téved — Róma teljesen következetesen fejtette ki a maga elveit, aki azokkal az elvekkel nem egyezik, annak nincs ott a helye. Valamely elvnek keresztülviteléhez lehet az ember szigorú, vagy engedékeny, de ellenséges polusok nem egyeztethetők össze. Mikor egy nagytudású lelkészünk közelebb ily modern katholikus alapon renoválandó kath. egyház érdekében akart felszólalni, feleletem az volt reá : Rómának azon az úton kell elveszni, ame yen indúlt. Mindenestől el kell sepertetnie a demokratikus fejlődés által s a protestantizmus elveinek kell teljes diadalra jutnia. Lehet, hogy ez csak szellemi értelemben lesz diadal reánk nézve. Mindegy, mi nem egy nagy egyházkolosszust akarunk, hanem, hogy Krisztus legyen minden mindenekben. Hogy milyen egyháznak nevezi valamely község magát, az mellékes. L. Kiadóhivatal értesítése. Mindazoknak megnyugtatására, kik legközelebb levelükkel felkerestek, értésül adjuk, hogy felszólalásuk, kérelmük jogos és előzékeny elintézésben részesültek. Az itt-ott netán felmerült tévedések egyedül a lap átvételével járó körülménynek tudható be. Állami iskolák egy katholikus konviktusért. Ugyancsak a „Lelkészegyesűlet" irja : Szegedről veszszük ezt a hírt: Kínos feltűnést keltett, hogy az öszszes középiskolák értesítőjében a piaristák gimnáziuma kivételével egy nyomtatott ív volt mellékelve, amely a szülőknek a lelkére köti, hogy gyermekeiket Írassák be a most szeptemberben megnyíló Szent Gellért-konviktusba és internátusba, ahová csak római katholikusokat vesznek fel és a legszigorúbb katholikus szellemben nevelik őket. Érthetetlen, hogy állami iskolák értesítőit hasz-