Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-04-13 / 15. szám

VII. év. Ngireggháza, 1911. április 5. 15. Szám. // EVAUGELIKUS ORALL EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egg íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. R bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Sclioltz Ödön lelkész, rovatvezető címére Ásfalvsíra (Sopronm.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész. = NYÍREGYHÁZA. = Főmunkatársak: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri és SCHOITZ ÖDÖN ágfalvi lelkészek. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. « TARTALOM-JEGYZÉK. Vezércikk : Ägendalis reform-törekvések. Irta: Kiss Béla. Irodalom — Tárca: (Vers.) Fordította : Kozlay Józsefné tökéletesbülésére. Irta : Takács Elek. (Vége) — Belélet. — — Rz új énekeskönyv előszava. — — R vallás szerepe az emberiségnek Pályázatok — Hirdetések. Agendalis reform-törekvések. Irta : Kiss Béla. Rz a nagy buzgalom, mely egyházkormányzatunk anyagi oldalának rendezése körül ma oly széles körben köti le a közfigyelmet, gyilkoló következetességgel bénítja meg azon törekvést, melyet elsősorban a vallásos élet intenzivebbé tételére s a mi ezzel kapcsolatos, különösen a lythurgikus cselekményeink agendalis formáinak megváltoztatására, illetőleg ezeknek a való élet: tehát az igazság alapjára fektetett rendezésére kellene fordítani. Tagadhatatlan, hogy az az ősi protestáns szellem, mely az élet és az igazság erejéből táplálkozott s mely egykor szinte kéjelegve fürkészte a megkövesedett formaságokat, hogy azokból a mindig előre törő isten igéje számára megfelelő ujabb és ujabb, tehát folyton fejlődő formákat teremtsen, ez az ősi erő, mint egy megkötözött áldozati bárány ott hever ma tehetetlenül a megélhetés kérdésének lassan üszkösödő máglyáján. Ennek a szellemnek, mint nagy erőnek a megélhetés kérdéséhez való kötöttsége úgyszólván lezárta előttünk az egyházi belélet fejlődésének azt a szinterét, melyet eddig a haladás legszebb s legilletékesebb jelenségei: a szellemi csatározások uraltak a legmagasabb cél: az igazság érdekében. Ma ez a terület csatatér helyett egy lezárt tarló. Földjét nem tapossák, egykori értékeit nem forgatják, minden áll egy helyen, s a minek fejlődni és gyönyörködtetni kellene, az gyepesedik és kövesedik. Ez alkalommal vegyük csak rövidem vizsgálat alá lythurgikus cselekményeinket s meg fogjuk látni, hogy az örökös reformálásban soha ki nem fáradó protestáns szellemnek az anyagi térre való elterelése következtében mennyire lélek és igazság nélküli formaszerüséggé változtak fentemiitett cselekményeink, melyek pedig elsősorban azon gyökerek, melyekkel egyházunk egyetemének fája táplálékát magába felszívhatja. Köztudomásu tény, hogy egyházpolitikai törvényeink életbeléptetése óta egyházi functióink agendalis formái semmiféle lényeges változtatást nem szenvedvén, az egyház strucz madár módjára dugta el fejét a Judomásnemvétel

1

1 egyszerű elvének homokjába, nem gondolva arra, hogy néhány, a polgári törvények alapján eszközölt, tehát erkölcsi alappal bíró intézkedés, melyek eddig az egyházi közigazgatás keretébe tartoztak, most önmagukban is jogérvényesek. Ott van pl. mindjárt a házasságkötés kérdése. Rz a lythurgikus cselekményünk, melynek keretében a házasságkötés történik, oly szembeszökő módon nélkülözi az egyházpolitikai törvények életbelépése óta az igazságot, hogy csaknem megbénítja a mélyebben gondolkozó előtt ez egész cselekményünk erkölcsi értékét. Bárki bármit állítson is, ez a cselekményünk még mindig annak látszatát kelti fel a szemlélőben, hogy az egyház közigazgatása keretén belül ép oly érvényesen köt, mint a polgári törvény. Pedig köztudomásu, hogy ez nem igaz. De azért még mindig arra törekszünk, hogy a polgári házasságkötés erkölcsi értékében függővé tétessék az egyházi házasságkötéstől, arra törekszünk, hogy a jogérvényesség látszatát tüntesse fel akkor, mikor valójában jogérvényesen nem köthet, mely eljárás, ha a törvény betűire helyezkedünk, már magában véve nélkülözi azt az erkölcsi alapot, melynek lényege: az igazság. Rz egyházi házasságkötés mostani formájában tulajdonképen ez: egy erkölcsi alappal biró intézményt egy nem erkölcsi intézménynyel szentesítünk.