Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-03-30 / 13. szám

EVANGELIKUS ORALLÓ 115. 1910 Vasúti jegy. Ä Magyar Államvasutak, a Délivasut megfelelő vonalaira, a Győr —soproni vonalra kedvezményes jegyek kaphatók a titkárnál (Gömöry János főgimn. igazgató, (Eperjes) IRODÄLOM. Schmidt V., Der Kampf um die Religion. Gritersloh (Bertalsmann) 19M. 332. lap. Ára 6 márka. Méltó kíegészitője e mű „Der Kampf um die sittl. Weif általunk is ismertetett jeles művének. Tág bölcseleti alapon és a modern tudományosság bőséges felhasználásával fejtegeti történeti múltjában, jelen kialakulásában és jövő kihatásában a vallásnak centrális problémáját és lényegesen megkönnyíti annak tisztázását. Találóan fejtegeti a szerző, hogy már a görög bölcseletben és költészetben is megvan a törekvés az egység s világfelfogásra és az eszmék világának realitására, a hová az erkölcsiséggel együtt a vallás is tartozik. Főleg Platón és Aristoteles bölcselete igen értékes oldaláról gazdagította a vallás fogalmát Majd az újabb német és angol történettudomány irodalmának gazdag felhasználásával keresi a világtörténelem ésszerű törvényszerűségét, mely egészen más jellegű, mint a természet törvényszerűsége. A szellemélet reális valósága természetes feltétele a vallásnak s a tudománynak egyaránt, a mihez megint csak a görög philosóphia szolgáltatott értékes gondolatokat. A vallás jelenkori problémájának beható fejtegetésére áttérve, annak személyes és társas közösségi jellegét kutatja. S itt sorra előkerül a vallásos érzés kérdése s az illusio és valóság elmélete. Ribot-al egyezőleg vallja, hogy minden vallásos hitnek ismeretbeli és kedélyi érzelmi oldala van, a melyhez egészen természetszerűleg annak cselekvő akaratbeli oldala is csatlakozik. A vallásos érzés továbbá universális jellegű. Az ember természeténél fogva vallásos lény. A vallásos érzés kettős oldala a függőség érzete s az egyesülés vágya, s korántsem, mint Nordau tartja: a tehetetlenség érzete. S a vallásos érzés folytonos élő kölcsönhatásban van az erkölcsi érzülettel, amely azt folyton kiséri a maga nyilvánulásaiban. Érzés, ismeret és élet a vallás a maga psychológiai jelenségeiben, Isten ismerete és tisztelete a maga élő egységében. Megtisztult ismeret a maga szerves egységében. Társas közösségi oldalát tekintve már Schleiermacher találóan mondotta, hogy a fanatismus és Separatismus karikatúrája, beteges jelensége, szinte paroxysmusa a vallásnak A vallásos érzésnek lényege az egyesítés, a csoportosítás s a társadalomalkotás. Ez teszi a jellegzetes különbséget a világvallások s a nemzeti vallásalakok között. Közelebbről a ker. vallás szolgálata a felebaráti szeretet moráiis kötelességének az alkalmazása. A vallásalapítók és reformátorok igazolják, hogy a vallásos érzés kevésbé egyéni, mint inkább társas sociális jellegű. Az „illusió" elméletével szemben hangsúlyozza a kiváló szerző, hogy a vallásos hit „az egységes emberi szellem aktusa," a melynek összefoglaló ereje az öntudat, az önérzet s az önakarat egysége. A mint eszmék, úgy tevékeny életerők nélkül sem képzelhető a vallás. Személyes hozzájárulásunk nélkül vallás nem képzelhető. Fogékony szivünk nélkül az isteni kegyelem sem segitget rajtunk. Szabad az ember, ha láncokkal is születnék, de szabadságélete az Isten által rendezett és kormányozott világban folyik le. Ez a Luther és Eraszmus ismert akaratelrnéletének igazsága. A vallás tehát nem illusió, még kevésbé beteges jelenség. Tudatos akaratelhatározás kell a valláshoz, vagyis a személyes megváltottság tudata a keresztyénségben. S amint indoknélküli cselekvőség nincs, úgy az önkénnyel sem azonosítható az akarat szabad elhatározása, a melynek egyik leghathatósabb feltétele az isteneszme reális valósága. Ez teszi a vallásnak a kulturával való szoros kapcsolatát, mig a mechanismus halála minden vallásnak és erkölcsiségnek. Vallás és erkölcsiség szorosan összetartozó, egymást kölcsösen feltételező cselekvősége az Istenre teremtett embernek. Erről az oldaláról a vallás eminens értelemben véve praktikus cselekvősége az embernek. Mint Bismarck oly találóan mondja „Gondolatok és emlékezések' c. művében, hogy »die Einflüsse und Abhängigkeiten, die das praktische Leben der Menschen mit sich bringt, sind gottgegebene Kvalitäten, die man nicht ignorieren kann u. soll " Az utolsó fejezet címe „Wirklichkeit," amely szerint a vallás, mint személyes és társas közösségi élethatalom, minden körülmények között a valóságnak megfelel. Vallásos tudatunk reális valóság nélkül nem is képzelhető. Arra az eredményre jutott Wundt is a maga kísérleti psychologiai kutatásaival. Belső és külső világunk egymáshoz való viszonya az emberi gondolkozás legfőbb problémája. Hogy mennyire reális a vallásos érzés, Pius pápának nagy fölháborodást keltett Borromaus-encyklikája is igazolja. Mert hát a vallásnak az utolsó okokkal és dolgokkal, a világegységnek s a természeti és szellemi életnek megmagyarázásával van dolga. S aztán a ker. theismus nem ismer külső, hanem belső kijelentést, arnely kizár minden dualismust Isten és ember között. Ez alapon a világnak törvényszerűsége is Isten akaratán alapul, s a természetnek törvényei is az ő bölcs és mindenható akaratának kifejezői. Maga a természet is Istennek kijelentése, de ne m maga az Isten. íme ilyen mélységes gondolatokat fejteget az ismert nevű szerző a vallásért való küzdelmében. Különösen imponáló rengeteg irodalmi tájékozottsága a vallásnak és a bölcseletn k tágkörü irodalmában. Dr. Szlávik Mátyás. T Ä R C Ä. Virág vasárnapi ének. Saját dallama szerint. Mt. XXI. 1-9. 1. Áldott, aki jött az Úr nevében! Szelíd alázat tiszta szívében! Nem hord koronát, fegyver sincs vállán Szamár vemhének ülvén a hátán. Hozsánna! Hozsánna! Hozsiánna! 2. Segíts, Isten, a Dávid fiának ! Hiú világon győztes királynak!