Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-03-23 / 12. szám

VII. év. Nyíregyháza, 1911. március 16. 11. szám. EYAMELIKUS ÖEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. Ä bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Scholtz Ödön lelkész, rovatvezető címére Ágfalyára (Sopronm ) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evana. lelkész. = NYÍREGYHÁZA. == Főmunkatársak: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri és SCHOITZ ÖDÖN ágfalvi lelkészek. A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZÉK. Vezércikk: E. A. 100. §. Irta : -Kiss Béla. — A törvénytelen szülöttek. Irta: Iiomola István. — Ve >égeink az 1909 évben (Vége.) Irta: Homola István. — Tanügy. — Tárca: A vallás sze. >e az emberiségnek tökéletesbülésére való törekvésében. (Folyt) — Belélet. — Pályázatok — Hirdetések. E. A. 100. §. I Zsinati törvényeink revidiálása most van ! folyamatban s remélhetőleg rövid időn belül készen is lesz abban az újabb formájában, mely sokkal szabadelvűbb lesz bizonyára, i mint a minő volt a régi. Gondoljunk csak egyházkormányzatunk azon ideális alapelvére, mely szerint „minden hatalom az egyházközségből ered s gondoljunk egyben arra a jogra, mely e hatalomból kifolyólag megilleti az egyházközségeket s aztán úgy a hatalmat, mint a jogot vizsgálgassuk azokban a korlátozásokban, melyeken át azok érvényesülésre juthatnak, lehetetlen lesz be nem látnunk, hogy bizony a régi formában e téren a szabadelvűségnek még csak halvány árnyalata | sincsen. ; Ez alkalommal csak arról u választási | jog gyakorlatról akarok röviden megemlé- j kezni, melyet — nem tudom — a kormány- i zati prudencia-e vagy más előttünk eddig j ismeretlen célzat szorított be a 100-ik s az ezzel kapcsolatos 45, 101, 102. §-ok béklyói közé, melyek útvesztőjében már nem egy egyházközség vesztette el sokszor, sok alka- j lommal választói jog gyakorlatát. Rz egyházközség választói jogát bár közvetlenül gyakorolja, de közvetlenül nem érvényesítheti. Közbenső faktor egyrészt a lelkész, aki a szavazatot kiállítja, másrészt a szavazatbontó bizottság, mely a szavazatot elfogadja, felülbírálja, érvényesnek vagy érvénytelennek minősíti. Rz egyházközség tehát sohasem bizonyos afelől, hogy az a jog, a melylyel a választás alkalmával élt, valóban jog és ezzel kapcsolatos hatalom marad-e mindvégig, vagy pedig már időközben semmivé válik az, ami az egyházközségnek egyik életmegnyilvánulása volt. S ezt annál kevésbé tudhatja, mert zsinati törvényeinkben nincs eléggé tisztázva és rendezve az egyházközség szavazatainak, a szavazatbontó bizottságnak s az ezt kiküldő testületnek egymáshoz való viszonya. Nincsenek világosan és érthetően megmagyarázva az alkotmányban röviden érintett szavazatok kellékei, melyek sok jogtalan eljárásra szolgáltathatnak alkalmat. R szavazatbontó bizottságnak, mint szervnek jogköre részben kisebb a kiküldő testület jogkörénél, részben azzal paritásos. Másod izben elrendelheti a szavazást, mint ahogy azt elsősorban elrendelte a közgyűlés. Nincs tisztázva, hogy a bizottság „bírálati" jogköre meddig terjedhet ki. Kiterjedhet-e a 45 §-ban megállapított rendelkezések tartalmi igazságaira vagy csak az alaki feltételeket vizsgálhatja ? Vizsgálható-e és érvénytelenné teszi-e pl. a szavazatot, ha a lelkész nem volt jelen a választói közgyűlésen s mégis aláirta a szavazatot, ami a 45. §. c) rendelkezésének tartalmilag nem felel meg. Nincs tisztázva az se, hogy a bizottság, melyet a testület küld ki, miért tesz csak az elnökségnek jelentést s mi lesz akkor, ha a közgyűlés az elnökség jelentését tudomásul nem veszi ? Ha fegyelmit kér a szavazatbon+ő bizottság ellen stb., stb. Egyszóval a vála tási küzdelem sok oly momentumot dobhat felszínre, melyek a fentemlített §-ok útvesztőjében az egyházközség akaratát, jogát egyszerűen megsemmisítik. Egy szabálytalan aláírás, egy pecséthiány, egyszóval a legkisebb formai tévedés elégséges arra, hogy egy