Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-09-01 / 36. szám
334 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. ködnek — a teol. akad. nem számítva, — az eper- | jesi, soproni, iglói, Selmecbányái, a rimaszombati ref. vallású, pozsonyi és felsőlövői gimnáziumokban. Különösen lelkes, köztiszteletreméltó tevékenységet végeztek az eperjesi, iglói és soproni egyesületek ezek közül is, a mi egyéni benyomásunk szerint különösen kiemelendő szervezeténél fogva a soproni „Ifjúsági belmissziói egyesület " Itt említjük meg a gyámíntézeti gyűjtés eredményét, ("csak a gimnáziumokat tekintjük). Gyűjtött a tanulóifjúság: Aszódon 63'— Besztercebányán 1856; Békéscsabán 11296; Budapesten 382"40; Eperjesen 40; Felsőlövőn 5836- Iglón 60 — (?); Nyíregyházán 35 40; Pozsonyban 264 40; Késmárkon 16844-, Rimaszombaton 14L29; Rozsnyón 214 — ; Selmecbányán 224 60; Szarvason 120 72; Sopronban 173 78 (X22 73 ) k.-t. Látnivaló -- ha jól használtuk fel az adatokat — hogy a gyűjtés eredménye nem áll mindig arányban az intézetnek népességével, egyik-másik helyen tehát még akad elég tennivaló. (Folyt, köv.) T Ä R C Ä. Egy szerény egyéni vélemény az egyházfegyelemről. Irta és felolvasta a szepesmegyei lelkészi értekezletnek Poprádon, 1910. május 24-én tartott gyűlésén, Kirchkopf Gusztáv, késmárki ev. pap. (Folytatás.) 3. Szabad-e egyházfegyelmet alkalmaznunk ? Ha áll még ma is mindannyiunk előtt, mint megdönthetetlen igazság, mint kötelező parancs: „Rz én beszédeim az örökéletnek igéi" (és így kell lennie, mert ebben van ami életünk) akkor állapodjunk meg mindenek előtt Krisztus azon kijelentésénél: »Ha vétkezik te ellened a te atyádfia, menj el és dorgáld meg őt, csak te közötted és ő közötte, hogyha szódat megfogadja, megnyerted a te atyádfiát. Ha pedig szódat nem fogadja, végy melléd még egy vagy két embert, hogy két vagy három bizonyság szájából az egész dolog bizonyosabb legyen. Ha azoknak sem fogadja szavát, mondd meg a Gyülekezetnek; hogyha a Gyülekezetnek sem fogadja szavát, legyen te előtted olyan, mint valamely Pogány vagy fukar.« (Máté 18, 15—17 ) És ez nem példázatos beszéd, hanem nyílt parancs azokhoz, a kik tökéletesek akarnak lenni, mert az ő mennyei atyjok is tökéletes! És ez nem egy esetleges felszólítás, melyet alkalmazok, — ha jónak látom és alkalmazom ott, a hol a paraszt együgyüsége megengedi, hanem határozott kötelesség mindenkivel szemben, aki vétkezett; egy fegyelmi parancs, melylyel az egyháznak, a Krisztusban istenfiaknak, meg kell menteni mindenkit, hogy el ne vesszen egy is a kicsinyek közül! Hogy tehát az egyházfegyelmezés, a GemeindezGuht, egy oly disciplina, mely Krisztus rendelte jog és kötelesség, bizonyítja a fent idézett szavakhoz folytatólag hozzátett azon félreérthetetlen konklusió (18, 18.): »Bizony mondom néktek: Valakiket megkötöztök a földön, mennyben is kötözve és valakiket megoldoztok e földön, oldozva lésznek a mennyben is.« E fegyelmezés kötelességét megtalálom még Máté 19. rész és Márk 9-ik részében is, a hol Krisztus arra a kérdésre : »kicsoda nagyobb a mennyeknek országában ?«, azon ismert gyönyörű hasonlatban, melyben az ő benne hivőt egy gyermekház hasonlítja, a kié a mennyeknek országa, azt feleli: „Aki csak egyet is megbotránkoztat a kicsinyek közül, jobb volna annak, hogy egy malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélységébe vettetnék. És ha a te kezed vagy lábad műveli a megbotránkoztatást, vágd le azokat és vesd el őket; és ha a te szemed műveli azt, vágd ki és vesd el." És ha már most e szavaknál emlékezetembe idézem Pálnak, a Krisztust teljesen megértett és benne élt apostolnak azon kijelentését, hogy testünknek feje a Krisztus, mi pedig annak tagjai vagyunk, (Kol. 1., 18. ; 2., 19.) és ha el kell ismernem, hogy e szavakat már csak azért is Krisztus fentidézett kijelentéseire kell vonatkoztatnom, mert előzményként ott áll a követelés : „öltözzétek fel az új embert, mely Isten szerint teremtetett az igazságra és a valóságos szent életre" (Ef. 4., 24.), akkor én legalább értem, hogy mért ismerte egyházunk — valamikor — a „potestas jurisdictionis seu discipiinae ecclesiasticae-t, vagyis az egyháznak igazságszolgáltató és büntető eljárását és hatalmát, mely magasabb fokon az átok, az excommunicaíio minor és az exc. major volt. Az előbbi Máté 7., 6. alapján így hangzott: „excom. minor est, qua peccator publice flagitiosus ab usu sanctae cocnae arcetur." A nagy excommunicátio-t Máté 18-, 17-el igazolták, kimondván azt, hogy: excom. major est, qua peccator manifestus et obstinatus non tantum a participatione Sacramentorum arcetur, sed etiam selut membrum putridum ab Ecclesia rescinditur et Satanae traditur, usque dum resípiscat.« Értem, hogy mennyi igazság rejlett a dunántúli pap szokásában ; mi volt egykori életerőtől pezsgő egyházi életünk titka; értem épúgy, mint azt, hogy mért került a potestas jurisdictionis és disciplina ecclesiastica egyházunk múltjainak dogmatikai papírkosarába, széljegyzetekbe, melyet hűségesen figyeimen kivül hagy a theologiai kathedra professora! Értem, mert in theoria a lelkiismereti szabadsággal ellenkezőnek találják, mert az emberi tudomány csalhatatlarisága az üdv elérése útjában fegyelmezettségről, páli korlátok közti futásról hallani nem akar! Pedig a gyakorlati egyháznak életében, ha megmutatom az érem egyik felét, meg kell mutatnom a másikat is, ha hirdetni: »mindeneket megvizsgáljatok és a jót megtartsátok és ismerjétek meg az igazságot és az igazság szabadokká tészen titeket«, nem kell ugyanakkor, — hogy a szabadság szabatosságá ne legyen —, nemcsak hirdetnem, de követnem is azon szentírási parancsot: „Ha valaki, holott aíyafiúnak neveztetik, parázna vagy fösvény, vagy bálványimádó vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy tolvaj, azzal mondom ingyen se egyetek; vessétek ki azért az embert közületek.« (I. Kor. 5., 11 — 13.)! Vagy rólunk nem áll az, amit ezen szavakat megelőzőleg Pál a korinthiusoknak mondott: »Nem jó a ti dicsekvéstek, avagy nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász megposhasztja az egész tésztát; tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy legyetek új tészták.« (I. Kor. 5., 6—7.)? Bár úgy volna?! . (Folyt, köv.) B E L É L E T. Lemondott felügyelő. A békéscsabai egyház felügyelője Sailer Gyula felügyelői állásáról — nagyelfoglaltságára való hivatkozással — lemondott.
