Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-01-01 / 1. szám

1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ • 5 dec. 18-án ment végbe s a ravatalát boritó koszorúk mellé a zólyomi egyházmegyei lelkészi kar is oda helyezte kegyelete koszorúját. Zsolticzky Samu Selmecbányán született, ugyanott végezte a középiskolát s Pozsonyban a theologiát. Segédlelkészkedett Selmecbányán, Hontkirályfalván és Aszódon; 14 év előtt a hontkirályfalvai egyház rendes lelkészéül hivta meg s ott — mint népének igazi atyja — buzgón teljesítette hivatását. Két év óta a korponai tankör dékánja volt. Özvegyet s árvát hagyott maga után. Áldott legyen emlékezete. IRODÄLOM. Izráel története. Az ujabb bibliai kritika eredményeinek alapján irta Csengey Gusztáv. Előfizetési ára 10 K, bolti 15 K. Kapható Kósch Árpád kiadóhivatalában s a szerzőnél Eperjesen. Szegényes ev. theol. irodalmunkban eseményszámba megy az, hogy Csengey Gusztáv eperjesi theol. akadémiai tanár s ismert írónk «Izráel története" eím alatt nagyobbszabású művet adott ki. Már magában véve a cím is feltűnést kelthet, mert ilyen tárgygyal minálunk nem igen szoktak foglalkozni s még kevesebben ilyen műveket írni. Ha egyes külföldi túdósok művei feltűnést keltenek, mint pl- Renan ily tárgyú műve, vagy Delitzsnek ez irányú felolvasása, melyeket «Babel und Bibel" címen tartott, azok napisajtónk s egyes szaklapok híradása s ismertetései nyomán legalább kis időre felköltik a közönség figyelmét; de rendszerint kevés nyomokat hagynakÁltalában tapasztalati tény, hogy nincs közönségünk, amely theologiai irodalmi termékek iránt érdeklődést tanúsítana ; pedig a míve

:tséghez hozzátartozik az is, hogy a vallás kulturája iránt is érdeklődjünk s ismerjük különösen annak a vallásnak keletkezései s hatását, amelynek hívei vagyunk s annak, amely történeti előkészítője a keresztyénségnek. Csengey Gusztávnak szóban levő műve nem csupán a szaktudósoknak, hanem általában a mívelt közönségnek van írva s így számot tart arra, hogy ez a közönség érdeklődést fog iránta tanúsítani s figyelemmel fogja azt olvasni. Körülbelül 50 év óta nagy munkát végzett a bibliai kritika az ó szövetség iratataival szemben, mert egyfelől az ó szövetség könyveinek vizsgálata s mélyreható szétboncolása, másfelől az assyriologiának óriási fellendülése s a különböző ásatások által napvilágra hozott leletek s könyvtárak tudományos feldolgozása egészen uj világításban mutatja be az ó szövetségi népet s vallását. Graf, Wellhausen, Winckler és egész serege a tudósoknak teljesen halomra döntötték azokat a nézeteket, melyeket eleddig jóhiszemüleg vallott a tudomány. Csengey ezeknek a tudósoknak kritikáját s tudományos kutatásaiknak eredményeit mutatja be oly módon, hogy ahol helyesnek találja, elfogadja, ahol szükségesnek véli, szembeszáll vele s így alkot magának tiszta képet Izráel népének külső és belső történetéről. Hogy a kritikája mennyire éles s mennyiben állja meg helyét, az egy szaklapban hozzáértő szakember által döntendő el; itt csak az eredményeknek minél világosabb s lehető rövid közlésére törekszünk, hogy a nem szakemberek is lássák, miről s mikép szól a mű. Két nagy részre osztja a munkát. Az első részben, a műnek körülbelül kétharmadát foglalja magában, előadja annak a héber népcsoportnak,' melyből Izráel nemzete lett, megalakulását és történeti kifejlődését, összekapcsolva azoknak a forrásoknak kritikájával, ahonnan ezt a történetet ismerjük; a második rész elején Izráel vallását ismerteti fejlődésének különböző fokozataiban a fogság koráig. Azután a fogság korának s a hazatért zsidók hitközségének megalakulását s szervezésének történetét adja elő. végül ennek a községnek vallását, az úgynevezett törvényvallást ismerteti. A műnek kritikai alapjait különösen az eiső rész adja meg; itt ismertet meg a szerző a pentateuch kritikájával s a tellamamai levelekkel, amelyekből kitetszik, hogy Izráel népének története éppen oly mondákkal van telve, mint bármely népnek őstörténete. Szerzőnk azonban az ősatyák mondakörét Winckler Hugóval szemben megvédeni törekszik. A tradíció kritikai megvilágítása alapján egészen más képet nyerünk a bibliai történetekről. Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózessel részben legendás hősök, részben soha nem létezett költött alakok, részben a monda által más szinben vannak feltüntetve s így amit gyermekkorunkban nagy naivitással tanultunk, abból kevés a történeti valóság abban a keretben, amint azt az ó szövetség elbeszéli. A zsidó népnek egyptomi fogsága, pusztai vándorlása s Kanaán földének elfoglalása egészen másként ment végbe, mim eddig elképzeltük. A sinai törvényadás s Mózesnek szerepe benne termeszetesen egész másként hangzik, mint ahogy azt a biblia elbeszéli; a jahve—isten kultusza eredetileg nem ís az izrael nép tulajdona volt, hanem egy Kéni nevű néptörzsből vette azt át s lett annak hive s egyetlen sajátos képviselője a jahve imádásának. Nagyon érdekesek e részben az asztral mythosról s a zsidó történetnek ehez való viszonyáról, a tellamamai levelekről s Hamurabbiról és törvényeiről mond, amelyeket Winckler és társai a mózesi törvények eredetijének tartanak s ami ellen Csengey általában állást foglal. Nem kevésbé érdekesek azok a terjedelmes kritikai fejtegetések, melyekben a héber királyság megalakulását tárgyalja. Sámuel a próféta s az izraeliták utolsó bírája Saul, Dávid és Salamon, azok a vitéz s részben vallásosságuknál fogva nevezetes férfiak s királyok egészen rnás szinben tűnnek fel előttünk, e könyv nyomán Dávid és Salamon nem azok a kiváló királyok, akiknek tartottuk őket s viszont Saul sokkal kitűnőbb s derekabb királya s hőse nemzetének, mint amilyennek a dávidpárti források leírják őt A következő szakaszok azt a változásokban és megaláztatásokban gazdag korszakot tárgyalják, amelyben Izráel országa kettészakadt s lakosai fogságba hurcoltatván, vége lett minden nemzeti dicsőségének. Bemutatja az író a prófétáknak a zsidó nép nemzeti s vallási érdekében kifejtett nagyszerű működését élénk s színes képekben tárva az olvasó elé minden nevezetesebb mozzanatot. Itt különösen az ragadja meg az olvasó figyelmét, hogy Juda törzse egyáltalán nem vitte azt a nagy szerepet a zsidóság történetében, melyről a neki kedvező források szóianak s ami eddig általános felfogás volt. A műnek második részében megismertet a szerző az Izráel vallásával a különböző időszakokban egé-