Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-02-24 / 9. szám
78 EVA NGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. századbeli országos törvények bizonyítják. Pl: 1495. 31. t.-c. 1498. 57. t.-c. 1514. 65. t.-c. 1518-iki bácsi országgyűlésnek azon rendelkezése, mely szerint az összes prépostságok és egyéb egyházak, melyek Mátyás király halála óta egy másik egyházzal egyesítettek — még ha az egyesítést a pápa is megerősítette — választassanak el. Kivévén azokat, melyek az országgyűlés végzéseben megneveztetnek ! Ez az állapot fennállott egészen a mohácsi vészig. * * * Ezek után most már felvethetjük azt a kérdést : hogyan történhetett az, hogy az eddig felsorolt történelmi tényekkel szemben, némely jeles történetíróink is, de különösen a római kath. főpapság tagjai azt kezdették hirdetni, hogy az első magyar király, II. Sylvester pápától olyan, bullát nyert, amely öt valami különleges előjogokkal, szentszéki követséggel és apostoli címmel ruhás tu fel! Ezt hangoztatják a mai római kath. egyházjogi tanárok hamisan még ma is. Azt ugyan nem merik tagadni, hogy a királyi főkegyúri jog a mindenkori államfőt illeti meg, de mégis olyan magyarázatot csatolnak hozzá, hogy ez oly különleges személyi jog és kivételes hatalom, melynek gyakorlásához az országnak és az alkotmányos kormánynak semmi köze! Világos, hogy ez veszélyes tan, mely homlokegyenest ellenkezik a magyar állam souverain jogával. Érdekes tudnunk, honnan veszi ezt a veszedelmes tant a római főpapság!? Reméllem, hogy ezt a rejtélyt sikerülni fog megfejtenem, ha szives hallgatóim figyelmét még tíz percig sikerül ébren tartanom. Ki ne tudná, hogy a mohácsi vész után, melyet a maihoz hasonló nemzeti benső zavarok és lelketlen pártoskodások idéztek elő, általános felfordulás követ- ! kezött az ország összes viszonyaiban! Két ellenkirály ketté szakitotta az országot, a nemességei és a papságot. Ehez járult a török világ és a reformatio terjedése. Azelőtt a magyar királyok csak egy hatalmas egyházi főpapsággal küzködfek; most már többféle egyház követelte jogainak elismerését. Ez még inkább szaporította a bajt. A két ellenkírály természetesen javadalmak és előjogok adományozása által igyekezett befolyásos híveket szerezni. Politikai és vallási meygyőződések könnyelmű változása, hűtlenség és jellemtelenség bűnei annyira elszaporodtak, hogy a páltcsere utján való birtokszerzés napirenden volt. Nem csoda, hogy ily viszonyok mellett a római egyházban is temérdek visszaélés történt. Az újonnan kinevezett püspökök sokszor pápai megerősítés nélkül is szerepelhettek. Igen sokszor megesett az is, hogy a királyok egyszerűen az ellenfélhez tartozó püspökök birtokait — elszedték s azokat saját híveiknek adományozták. A későbbi királyok is, valahányszor a folytonos belháboruban pénzre szorultak, bizony rátették kezeiket az egyházi és papi jövedelmekre. Lefoglalták a papitizedeket is, sőt a bányákat is. A várerőditések címe alatt megadóztatott püspökök felszóllalásai és tiltakozásai sok furcsaságot és jogtalanságot, tiltakozást és erőszakot hoztak napfényre, melyek az egész országban viszhangra találtak. Ha mindehez röviden csak azt említem meg, hogy mi történt ebben a szerencsétlen országban a Bocskay, Bethlen és a Rákócziak korában, mikor római püspökök, kivált a tridenti zsinat óta lelkűknek üdvösségét és gyönyörűségét a protestánsok üldözésében találták; ha tisztelt hallgatóimnak emlékezetébe hozom azt a leírhatatlan szenvedést, melyet a békekötések meg nem tartása okozott; ha emlékeztetem Rudolf és a Ferdinándok és I. Lipót kegyetlen korszakára : akkor azt hiszem, mindenki meg fogja érteni, hogy mit jelentett a jezsuita-rendnek hazánkba hozatala és mit jelentett az, hogy a protestáns féuri családok fiai — visszatérve a római egyházba — jutalom fejében az ország és a római egyház legfcbb hivatalait s azzal járó hatalmat nyerhették el. A bécsi és linczi békekötések pontjai a protestánsok szabad vallás gyakorlatát és szabad szervezkedését biztosították ugyan ; de a legfőbb királyi és főnemesi kegyúri jog körüli küzdelem folytonosan tartott. Feszegetni kezdték, hogy : mi a királyi kegyúri jognak valódi értelme? Meddig terjed a római pápának joghatósága? Az országgyűlések és a királyok nem tudtak eligazodni a temérdek panaszok és sérelmek tömkelegében. Divatba jött a hozott törvények végre nem hajtása és országgyűlés kikerülésével jezsuiták által javasolt határozatoknak törvények közé való becsempészése. Divatba jött a főkegyúri jognak új Verbőczy-féle elmagyarázása és alkalmazása ; a bécsi és prágai nunciusoknak a magyar ügyekbe való avatkozása— és az ,apostoli" királyi cimnek emlegetése. III. Ferdinánd azt a kérdést intézte Pázmány Péter esztergomi érsekhez, hogy kik és mennyi ideig viselték ezt a címet? Vajon pápai engedéllyel, vagy csak szokás által szentesített gyakorlat alapján ? Vajon ezt a címet most igénybe lehetne-e venni ? Pázmány nem tudott kielégítő választ adni; Rómához fordult; ott nagy feneket kerítettek a dolognak. Végre sok tanácskozás után abban történt a megállapodás, hogy ez a kérdés nem időszerű. A linczi békekötés előtárgyalásai korában a protestánsok követelései folytán, ugy mint a bécsi békekötés előtt, a jezsuiták szemfüles vezetői egyszerre készen lettek egy országra >zó ló nagy hamisít a si tervezetlel. Ha az o elődeiknek sikerült az 1604-iki törvénykönyvbe egy uj törvénycikket becsúsztatni; ha 1560-ban I. Ferdinánd király a főpapok kiváltságára vonatkozólag egy rendeletet befoglaltatott a törvénykönyvbe ; ha még a IX-dík században egy Álizidor nevű pap egész Európára szóló hamisitványaval megalapíthatta a papi uralmat: mért ne koholhatnának ők is most egy olyan pápai bullát, melyet soha senki sem látott ?! A terv csakhamar elkészült és a jezsuita atyák azonnal vállalkoztak végrehajtására. Ők mindig hívek maradtak elveikhez, melyek között tiszteletre méltó határozatok is voltak. Nagy elfogultság lenne részünkről, ha nem ismernők el, hogy a jezsuiták bámulatos tevékenységet és önfeláldozást tanúsítottak Magyarországon is. Egy kath. szerzetes rend sem képes annyi kitűnő férfiút és oly nagy eredményeket felmutatni, mint ez. Főtanácsosai a püspököknek és királyoknak, mivelői a tudományoknak, tanítói a fiatalságnak — és kiváló ismerői az emberi gyarlóságoknak. Úgy látszik, hogy ők ismerték legjobban a lelkek feletti uralomnak titkait. Bárhol ütötték fel tanyájokat, mindenütt ugyanaz a közös cél vezette őket, hogy az eretnekséget kiirtsák és hogy feltétlen engedelmességet tanúsítsanak a központi hatalom iránt. Ellenmondás nélkül terjesztették a püspökök és királyok akaratát és megküzdve az élet minden viszontagságaival, felkeresték a szerencsétleneket, a betegeket és
