Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-12-29 / 53. szám

500 1910. „Mikor az isteni tekintélyt nagyra tartjuk s örülünk vezetésének, ugyanakkor nagyon szükséges, hogy e keretbe a krisztusi életet, az életnek lelkét, az Ur Jézus szeretetét állítsuk bele . . . szükséges, hogy vonzzuk s ne taszítsuk azokat, kik valamiképen az egyházon kivül állanak; mindenekelőtt pedig szükséges, hogy a keresztény felekezetek iránt szerettei viseltessünk." A kultura egész vonalán az egyház volt a vezető, az igazító s termékenyítő elem. Ma a laikus elem már nem az a vezetett s gyámolított fél, amely volt. A vallásos élet terén a kritikus szellem idegesen türelmetlen a múltnak hitével s nagy tradicíóval ; könnyen szakit a közösséggel, szívesen elzárkózik az egyházi befolyások elől, főleg, ha azok túlnyomóan a jog s a tekintély alakjában akarnak lelkére hatni". A társadalmi funkciókkal együttjár a hatalom. „Előbb ez a hatalom az egyházé s a kiváltságos osztályoké volt, mert a társadalmi funkciók, az ország védeime s a kulturális élet az övék voltak. Azért volt övék a föld is . . . Amig ezek a funkciók folynak, addig a vagyon is megmarad ; mikor pedig e funkciók csökkenek vagy kevesebednek, akkor a hatalom s a vagyoni állapot is hanyatlik. Igy például látjuk, hogy a főpapság, főnemesség s a nemesség gazdag birtokos osztály volt! föntartotta az államot s fejlesztette azt, ahogy tudta ... De ki teremtene meg most, ki hivna életbe most egy arisztokráciát s kijuttathatná birtokhoz s vagyonhoz ? Olyan hatalom ez idő szerint nincs ; mert funkciója is ez idő szerint édeskevés . . . Vagy ki alapitana ma egy püspökséget kilencvenezer hold birtokkal, vagy káptalanokat, apátságokat husz—negyvenezer holdnyi uradalmakkal ? Senki, még pedig azért, mert ez nem illik bele a modern világ erő- és funkciómegosztásába." „A fejlődésben nem az dönt, ami tényleg van, hanem az az elv, az a képlet, melynek erejében valami volt s valami más van s valami más még lesz. Nekünk ezt az elvet kell megértenünk ; az hozott föl minket, mikor megfeleltünk neki; de az fog össze is törni, mikor meg nem értjük s nem felelünk meg követelményeinek." Most még csak pár gondolatot fűzünk e fejtegetésekhez. Ám jöjjön bárki bármikor a protestáns templomokba — és ime, a szeretet eszméjének a világi sajtó által annyira kiemelt Prohászka-féle evangéliumi magyarázatát s a többi keresztyén (sőt hitünk Fejedelmének tanítása szerint még a nem keresztyén) felekezetekre is kiterjedően kötelező voltát, e nagy parancs állhatatos hirdetését, a mint azt mi a protestáns templomokban az igaz evangéliumi meggyőződés erejével teljesítjük, bármikor meghallhatja. És kutasson bárki az evangelikus tanfelfogásban, dogmatörténetben, a reformáció alapelveiben, az evangelikus egyház szeretetintézményeinek jellegében — és a fejlődés elvet és az egyházi vagyonnak igazi kulturális es humanitárius célokra való felhasználását a legjobb kivitelben megtalálja. Mi következik ebből?.... Semmi más, mint hogy ideje volna annak, ha ez elvi természetű kérdésekben a közvéleményt koronként protestáns egyházvezéreink is tájékoztatnák és hogy — akkor leszünk teljes hódolattal a Prohászka-hirdette tanok iránt, ha meggyőződünk arról, hogy Prohászka püspök úr a végső konzekvenciát is levonta — és jelentkezett a székesfehérvári evang. lelkészi hivatalnál. Egyetemes chorálkönyv. Az egyetemes énekügyi bizottság chorálkönyvszerkesztő bizottsága az egyetemes gyűléssel egy időben tartotta meg Budapesten első ülését. Megállapította a szerkesztendő chorálkönyv célját, terjedelmét s a szerkesztés alapelveit. Kiválasztotta azon dallamokat, melyeknek az új chorálkönyvbe való felvételét szükségesnek itéli. E munkájában a nyert útasitás szerint alapúi tekintette azt a daliamgyűjteményt, melyet az egyet, énekügyi bízottság már egybeállított. De figyelembe kellett vennie azon dallamokat is, melyeket a kerületek képviseletében a bízottság tagjai pótlólag bejelentettek. A dallamok választásánál és csoportosításánál tekintettel volt a bízottság egyetemes egyházunk három nyelvűségére., de úgy, hogy a magyar nemzeti szempont mindenütt kidomborodjék. E mellett fontos ok volt valamely dallam felvételére nézve annak szélesebb körben való elterjedtsége, zenei szépsége vagy történelmi értéke. Mindazonáltal a magyar nemzeti szempont érvényesülése érdekében párhuzamos dallamokúi felvett a bízottság oly eredeti magyar melódiákat is, melyek már feledésbe mentek, vagy pedig a nem magyar ritmusú dallamok helyettesítésére újabban keletkeztek. Egyet, énekügyi bízotiságunk határozatának teszünk eleget, a midőn a chorál-szerkesztő bízottság jegyzőkönyvét és az egybeállított dallam-jegyzéket itt közzétesszük és az érdeklődők figyelmébe ajánljuk. Jegyzőkönyv az egyetemes énekügyi bizottság által kiküldött „Chorálkönyv-szerkesztő bizottság"-nak 1910. nov. 9. és folytatólag 10-én Budapesten tartott üléséről. Jelen vannak: íd. Kapi Gyula chorálkönyv-szerkesztő bizottsági elnök, Frűhwirth Samu, Kirchner Elek, Keviczky Sándor és ifj. Kapi Gyula bizottsági tagok, utóbbi, mint bizottsági jegyző. 1. Id. Kapi Gyula chorálkönyv-szerk bizottsági elnök szívélyesen üdvözli az egybegyűlt tagokat, felkéri őket az ügy fontosságára való tekintettel, hogy magukkal hozott szakismereteik mellett teljes erejükkel és odaadó munkájukkal támogassák egyházunk reánk bizott szent ügyét Kiemeli azon szempontokat, melyeket munkánkban figyelembe kell vennünk, hogy minden tekintetben használható és lehetőleg tökéletes chorál-gyüjteményt nyújthassunk gyülekezeteinknek, hogy megadhassuk azon versmintákat, melyek alapján a szövegírók költeményeiket megalkotják, hogy biztosíthassuk közegyházunkban az egyöntetű éneklést és hogy a benső vallásos érzület ápolása mellett le-