Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-12-22 / 52. szám

1910 EVÄNGELIKUS ORÄLLO lében megtörténik. Szeretné, ha messzebbmenő meg­nyugtatással szolgálhatna, de összeget nem mondhat, mert ez az állam anyagi helyzetével számolva, az összkormánytól függ. Az 1911. évi költségvetésben való gondoskodás már idő tekintetében sem lehet­séges. összevetve e miniszteri kijelentéseket a lapunk múlt számának vezércikkében foglaltakkal, örömmel ismételhetjük ama megállapításunkat, hogy a jövő 1911. évben tartandó állami költségvetési tárgyalás mindenkép örvendetes fordulatot tartogat számunkra. Vajha hozzáfűzött várakozásaink protestáns egyház­vezéreink további meleg érdeklődése és kitartó, lelkes munkája révén igazán teljesülnének. Ostffyasszonyfalvi Ostffy István. 1830-1910. Az esztendő végefelé járván, illő, hogy veszte­ségeinket is számba vegyük és kiválóbb halottainkról, akiket egyházi és világi lapjaink kellőképen nem mél­tattak, legalább most utólag hálás kegyelettel meg­emlékezzünk. Egy ősrégi magyar evangelikus családnak pátri­árkája, az Osl nemzetségből való Ostffy István késő vénségben csendes szép halállal tért meg ez ősszel atyáihoz. Beköszöntött a gyász az asszonyfai kas­télyba. Elveszié Nestorát az egykor oly népes és hír­neves nemzetség, a melynek fiágon ma már csak két férfiú a fenntartója. Ostffy István, Pálnak, az egyházi alapítványaírói ismeretes kúriai bírónak volt a testvér öccse. Ők nem az asszonyfai, hanem a farádi kúriából keltek szárnyra. Farádi gyülekezetünk története szorosan forrott össze az Ostffyak nevével. István nagyatyja Ostffy Mihály es felesége Wittnyédy Borbála adott szállást pajtájá­ban az evangelikus istentiszteletnek, mihelyt erre az engedélyt József császártól 1783. megnyerték. Ennek a Mihálynak fia, Ostffy Lajos, a kerületben is vezető ember, a főiskolai fundációk perceptora és a felesége, Ajkay Éva voltak a most elhunyt aggastyánnak édes szülei. Akkor még három nagyreményű fiu : Sándor, Pál és István volt a farádi kúriának ékessége. Isko­láikat Sopronban végezték és derék fiu vált mind a háromból. Sánáor, a ki 1815. április 9-én született, átköl­tözött ismét, az asszonyfai kastélyba s mint szolgabíró szolgálta Vasvármegyét. Kiváló tehetségű, eszes férfiú volt. A szabadságharcban mint főhadnagy vett részt, n Dráva melletti hadjáratban meghűlt s itt szerzett betegsége okozta korai halálát. R jeles Haubner Máté mondott felette halotti beszédet. Első jegyese, Gön­döcs Anna, Dukai Takách Judit írónőnek leánya, még menyasszony korában meghalt. Később azután a győri származású Ferenczy Máriát vette nőül. Három gyer­mekük maradt: Róza, Ajkay Gyuláné, Mária, Guoth Sándorné és Miklós. Ostffy Pál, a második testvér, a ki szintén Fa­rádon született 1821. november 13-án, mint kúriai bíró Budapesten fejezte be pályafutását 1890. január 29-én. Neki oly sok érdeme van hazai és egyházi életünkben, hogy méltó lesz vele más alkalommal külön is foglalkoznunk. A harmadik derék testvér végre a most elhalt 491 Ostffy István. Ugyanazon szülőktől Farádon 1830. január 3-án született. Sopron városához régi diák­kori emlékek fűzték. Azért az itteni lapokba még öregségében is szeretett írogatni. Főispánja volt a Deákkuti Vármegyének. Egyike azoknak az ifjaknak, kik 1848-ban pesti és győri mintára egy kis iskolai forradalmat rögtönöztek és 15 kemény pontokba fog­lalták össze nyomtatásban is kiadott kívánságaikat. Azután pedig a szót tettre váltva nyomban siettek a harcmezőre Ostffy István is dicsőséggel vette ki részét a szabadság harcból. Életrajzi adatai közt olvassuk, hogy Görgey seregébe beosztva vonúlt Buda alá, majd pedig Répássy táborával a Tisza mellé, a hol Szolnoknál és Kápolnánál ütközött meg az ellenség­gel. A szolnoki csatában találkozott Vídos Mártonnal, a Radetzky ezred főkapitányával s ennek közben­járásával lépett át az Atilla-huszárokhoz, a kikkel Dembinszky seregében több kemény ütközetet állott ki. Egy alkalommal csákója, melyen megakadt a golyó, mentette meg a haláltól; a Bega partján pedig egy orosz dzsidás tiszt pisztolyának golyója fúrta át bal lábát és ezen súlyos sebesülése után is néhány nap múlva részt vett a temesvári véres ütközetben. A szabadságharc leverése után beosztották az osztrák seregbe s 1851-ig Veronában és Velencében szolgált mint közlegény. Innen visszatért édesatyjához Farádra. Nappal a gazdaságban dolgozott, éjjel pedig a Klapka —Wetter-féle, majd Garibaldi felkelésének tervét szövögette, melyet a porosz hadjárat tett azután feleslegessé­Visszatérése után élénk részt vett egyházi ügye­inkben is. Pál bátyjával együtt küzdött ö is a pátens ellen. Ennek Farádról való távozása után, utódjául gyülekezeti felügyelőnek választották meg 1863-ban. S ezt a tisztet, bár ekkor már két más gyülekezetnek is felügyelője volt, készséggel fogadta el. Buzgóságát és áldozatkészségét hirdeti a farádiaknak akkor ké­szült szép orgonája és az új iskola Utóbb a politikai ügyek kötötték le figyelmét 1875-ben a csornai kerület választotta meg ország­gyűlési képviselőnek, de ilyen minőségben csak egy cykluson át szolgálta hazáját. Azután ismét családi birtokán Farádon' gazdálkodott. Majd pedig Mihályi­ban megvásárolván a Roth-féle kastélyt, ide telepe­dett át Egy ősrégi ároni családnak nemes sarját, Perlaky Jolánt, Dánielnek, a győri felügyelőnek leányát, a nem rég elhalt Perlaky Eleknek nővérét vette el feleségül 1868-ban Igen súlyos veszteség érte családi kertjöket egyetlen leányuknak, Ostffy Arankának viruló hajadon korában bekövetkezett halálával. Zábrák Dénes egy­házi poétánk egy szép elegiával emelt emléket a felejthetetlen kedves leánynak. Ez a csapás mély nyomot hagyott az édes apának lelki világában. De azért a nemzeti és egyházi ügyek mind vé­gig érdekelték. Időnként a soproni helyi lapban szí­vesen közölt régi emlékeiből s ezek közt családjának fényes múltjából is. 1906-ban írta még, hogy 1849-ben a pozsonyi tüzérek ágyúin ez a felírás volt: Nícolaus Otsffy, Comes de Ostffyasszonyfalva. Rz asszonyfai vár szétrombolása után ugyanis az ágyúk egy része a bécsi arzenálba, más része pedig Sopronba került. István Nádor 1848-ban Sopronból elvitette az ágyú­kat s a független magyar kormány a pozsonyi tüzér ütegnek adta át, melynél Ostffy is szolgált. Kápolná­nál Ostffy-ágyúkkal is tüzeltetett a németre. Úgy hal-

Next

/
Thumbnails
Contents